Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-180

180. országos Illés december 4. 1876. n sőt maguk is naép azért Zaránd Fogaros s vidéa térről le kellett, szoa királyföldet, pedig itt gényebb nép lakja, mint Huny ad megyét. Itt van azután Fogaras vidéke, mely ismét román vidék, ezek már a népnevelés ügyében a térkép szerint is sokkal jobban állanak, mint Hunyad s a többi román megye s tudja a képviselőház mi ennek oka? nem egyébb, mint hogy ugy a volt Zaránd, mint Fogaras vidéken a tiszti kar ólén román férfiak állottak, kiknek sikerült a kormány azon intézkedéseit, melyeknek következtében a népnevelést gátolni akarta, némileg ellensúlyozni; holott másutt, ahol nem voltak románok: enge delmeskedtek a ministeriumnak, gyobbitották a bajt. De hiában megyét meg kellett semmisíteni ken a román tisztviselőket ritani. Méltóztassék venni nagyon sok román van, Szászvárost, Segesvárt, Szebent és Brassót: ezek mind a legtisztább sziliekkel vannak festve. Én nem mondom azt, hogy a szászok nagyon is szerelmesek lettek volna belénk, ós azt sem mondóin, hogy ők sokat áldoztak volna a románok érdekeit előmozdítani; hanem igazat szólok, legalább nem gátolták soha. hogy a románok magukat ki ne művelhessék Ezen térkép t. ház, a ministeriumnak egy bizonyítványa, s merem állítani, hogy nagyon is szegény bizonyítvány s arról tanúskodik, hogy miképen szokta előmozdítani a nem magyar népnevelést. Már pedig önök azt szokták mondani, hogy Magyarország van hivatva keleten a civilisatiót és a eulturát terjeszteni s előmozdítani. Bocsánatot kérek; de ón nem hiszem, hogy a keleti népek ilyen eulturát kívánnának, aminőt ón feltüntettem. Ilyen kultúra ellen voltak kénytelenek a barbár Törökország alatt lévő keresztények fegyvert fogni. Meg vagyok róla győződve, hogy habár speciális eseteket hoztam is fel, községeket ós embereket neveztem meg, ós e térképet kezembe véve igazolta sérelmeinket: önök mindezeket meg fogják czáfolni, vagy amint eddig is czáfoltak, hogy ki fogják mondani, hogy mindez koholmány itt is és a lapokban is. De ha meg is fogják önök ezeket czáfolni, ugy a maguk módja szerint: a tények tények maradnak, miket megváltoztatni nem lehet és amelyek, ha igazságtalanok, előbb vagy utóbb, de meg fogják magokat boszszulni, amint ezt látjuk Törökországban, hogy a törvénytelenségek magukat megboszulják. Ezek után kijelentem, hogy ón a cultusnűnisteriuin költségvetését nem fogadom el. Molnár Aladár: T. ház: Megvallom, hogy a mai körülmények között nagyon kedvetlenül szóllalok fel (Halljuk!) és nagyon érzem igazságát azon latin mondásnak, hogy: inter arma silent musae. Ma midőn, ha nem ágyukkal és szuronyokkal is, hanem más fegyverekkel roppant ellentétek és érdekek küzdelmei folynak: nehéz a t. ház figyelmét a kellő mértékben a közművelődé és közoktatási kérdések vitatására fordítani ós itt nagyobb mérvű elhatározásokra térni. De másfelől* épen a jelen helyzetben vagyok arról meggyőződve, hogy ugy a külpolitikában, mint a szomszéd országokkal szemben bármily megoldást nyernek is a fenforgó nagy kérdések, soha oly mórtékben nem volt igaz, mint most leend, hogy a magyar nemzet fenmaradása ós kifejlődése culturalis kérdés; csakhogy ezen culturalis kérdés, ismétlem, ma ugy, mint más alkalommal nem tisztán közoktatási kérdés, hanem culturánknak egyéb factorai is vannak, de ezek közt egyik legjelentékenyebb a közoktatás és legalább ezen mérvben kell azt figyelemre méltatnunk. Mindamellett nem azért szólalok fel, hogy költségvetésünkben a közoktatás költségeit növelni kérjem, ámbár — fájdalom — igaz, a mit a t. cultusminister ur mondott, hogy a nyugoti országok közt a mi budgetünkben van a legkisebb összeg aránylag a többi kiadásunkhoz a közoktatási ügyekre felvéve. Ámbár a történet mutatja, hogy más nemzetek épen a legválságosabb időkben, sőt szomorú leveretéseik napjaiban tettek legnagyobb erőfeszítést a cultura ós közelebbről közoktatás érdekében, mint például Németországban a jénai vereség után és mint Francziaországban is láttuk ; mindamellett távol van tőlem, hogy ina anyagi és külviszonyaink jelen állásában növelni kérjem a közoktatásra fordított összegeket. Azt hiszem a kérdés nem is ez. A feladat ma nem az, hogy mikép csikarjunk ki nagyobb összegeket közoktatásügyi ozéljainkra; hanem inkább az, hogy azon anyagi erővel, melylyel e czélra rendelkezhetünk: minő módon, miképen lehetne a lehető legnagyobb eredményeket elérni. Azt hiszem, ez most a gyakorlati kérdés: (Helyeslés) vajon mennyiben fejlődött közoktatásunk e kérdésre. Némelyek megelégedéseket fejezték ki több tekintetben e téren haladásunk felett, mások kicsinyelték azt. Én azt gondolom, hogy ha visszatekintünk Magyarországon a múltra: nem lehet kétségbe vonni, hogy igen jelentékeny, igen nevezetes haladás történt e téren. Bár épen a t. minister ur jelentésében foglalt adatok is azt mutatják. hogy utolsó pár évben ezen haladás csökkent, és nem felelt meg azon nevezetes lendületnek, melyet a közoktatás fejlődésében és terjedésében 1868-tól fogva tapasztaltunk. Mindamellett — mondom — nem lehet el nem ismerni, hogy a közoktatás több ágában jelentékeny a haladás. Hanem, ha azt kérdem: haladtunk e annyit és oly mérvben, a mennyit nem csak kellett — vagy kívántunk volna, de a mennyit lehetett volna'? Erre részemről kénytelen vagyok nemmel felelni. (Közbeszólások: Igaz! Ugy van!) Meggyőződésem szerint n anyagi erővel, melyet Magyarország a köz-