Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-185
185. országos ülés deczember 9. 1876. 125 Gulner Gyula jegyző (olvas:) 12-ik czim. Vadászatra használható fegyverek adója 200,000 forint. Orbán Balázs: T. képviselőház! A vadászati fegyverek adója 181,000, illetőleg Horvát-Szlavón országgal együtt 200,000 forintban; a vadászati űrlapokból bevárandó jövedelem 310,000, tehát összesen mintegy fél millió forintra van előirányozva. T. ház ! Ez sokkal csekélyebb összeg, mintsem megérdemelné azt, hogy a vadak martalékául dobjuk oda magunkat és földmüvelésünknél nélkülözhetlen marha-állományunkat; biztos statistikai adataink ugyan nincsenek arról, hogy az adónemek behozatala óta, a szabadon szét-csatangoló medvék és farkasok falánkságának, hány ember ós állat lett martalékjává; de kétségtelen, hogy a hírlapok folytonosan registrálták és registrálják a ragadozó állatok ijesztő mérvű elszaporodásából eredő károkat; magam tudok oly havasallyi községet, hol 50-nél több lábas állatott marczangoltak szét a vadállatok. így tehát alkalmasint többre mennek az okozott kárvallások az állam által e czimen bevett jövedelemnél. Nem szabad e mellett t. ház, tekinteten kivül hagynunk azt sem, hogy a fegyver és vadászati adó egy virágzó iparágunkat: a fegyver-gyártást semmisiti meg már is a vidéken, itt a fővárosban pedig 75 "/„-kos hanyatláshoz vezette, Tehát sokak keresetmódját vette el, s egy fontos adóalapot semmisített meg. De van t. ház, az időleges károknál egy sokkai fontosabb és messzebb kiható indok is, mely ez adóknak megszüntetését, vagy legalább szabályozását parancsolólag igényli: az t. i. hogy ezen adónemek által nemzetünk védképességét és harcziasságát csökkentjük, mert elszoktatjuk a fegyverek használatától, s eltiltjuk azon férfias, erőt és bátorságot edző mulatságtól, a mely fajunk erőteljessége és hősiességére tagadhatlanul befolyást gyakorolt. T. ház ! Én meg vagyok győződve, hogy a fegyvertartási és vadászati tilalom mellett — mert a túlfeszített fegyver- és vadászati adó, egyértelmű a nemzet zöménél a tilalommal, — fiatalságunk kevésbé fogja őseinek szép tulajdonait birni, hiányozván a tér azok kifejtésére. S vajon egy fegyver fosztott, azok kezelésétől egészen idegen nemzedék hazája oltalmazására nem lesz e képtelenitve ? nálunk pedig — hol a népfölkelés is be van foglalva a honvédelem keretébe, — nem szabad e szempontot is számításon kivül hagyni, sem kicsinyelnünk. Példát hozhatok erre fel 1849-ben, midőn az orosz invasio fenyegette hazánkat Udvarhelyszéken, daczára annak, hogy a fiatalabb nemzedék már mind honvódzászló alatt volt: a legutolsó korosztályból két zászlóalj határvéd szervezkedett saját vadász fegyvereivel s a tömösi szoros termopilei harozaiban a dicsősség és hősies halál babérkoszorúját nyerték el. En kétlem, hogy a fegyverlevelek e korszakában, ha ismét vész hullámoznék e haza felett — mitől óvjon az ég: — 50 fegyverest kilehessen állítani Udvarhelyszékről; igy lesz ez alkalmasint másutt is. Ily nagy érdekek vannak pónzügyminister ur roszul választott pénzhajházási szenvedélye által veszélyeztetve; pedig mindenki elismerendi, hogy ha komolyan alkalmazná a takarékosságot: e fél milliót az államnyomda s nyugdijaknál előforduló tulkiadásoknál igen könnyen meggazdálkodhatna ; de ha már a pónzügyminister ur ez összeget semmiképen sem nélkülözheti vagy jobban mondva, ha ott, hol lehetséges lenne, azt megtakarítani nem akarja: még akkor is az, sőt annál több is befolynék a nélkül, hogy legfontosabb élet-érdekeinket megsértse a nélkül, hogy a nemzetet lefegyverezze : a nélkül, hogy egy adóalap kierőszakolása által másokat megsemmisítsen. Be fogna folyni, mihelyt pónzügyminister ur meghiúsult feltevésein okulv a j a fegyvertartási ós vadászati adót lejebb szállítaná; mert mig azt most kizárólag csak a gazdagabb osztály, tehát csekély szám fizeti: kisebb dijilleték mellett a nemzet nagyobb része is megadná, hogy őseinek emlék-fegyverét megtarthassa, s kedvencz. de nagyon is hasznos vadászati szenvedélyének eleget tehessen. A dijilleték leszállítása a költségvetés mérlegén mit se változtatna ; inert én meg vagyok győződve arról, hogy a nagyon sokak által fizetett csekélyebb adó vagy inkább dijilleték biztosítaná a mostani államjövedelemnek nem csak biztos befolyását ; hanem valószínűleg megkétszerezését is. Bátor vagyok azért egy ily értelemben fogalmazott indítványt beterjeszteni, s ugy a t. háznak, mint a t. pénzügyér urnák elfogadásra ajánlani. Indítványom következő. (Olvassa:) „Tekintve, hogy a vadászati fegyverek és a vadászati jog túlságos megadóztatása, mig egyfelől a nemzet védképességét csökkenti, másrészről az államnak e czimen reménylendő jövedelmét is kevesbíti ; tekintve, hogy ez uj adónem behozatala a hazánkban addig virágzott fegyver-ipart csaknem megszüntette, ós ez által nem csak számosak keresetforrását zárta el, hanem egy létező adóalapot semmisít meg ; tekintve, hogy a fegyverek és vadászat csekély mérvű megadóztatása mellett az államnak e czimen befolyó jövedelme nem csak, hogy biztosan bejönne, de sőt remélhetőleg fokozódnék; a pónzügyminister ur utasittatik oly törvényjavaslat, illetőleg novellának még ez évben való beterjesztésére, mely a vadászati fegyver adóját egycsövű puskánál 50 krra, kétcsövű puskánál
