Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-185
186. orsiágos ülés deczember 9. 1876. 115 desbe, hanem tették azért, mert mélyen érezték, hogy ez minimuma annak, a mit az állam polgárainak legalább közvetve visszaadni tartozik. Itt mindössze 310 ezer frttal dotáltatik 6 hitfelekezet és e szerint bizonyára az állam-polgárok többségének egyházai. Ez vajmi csekély azon egyházak szükségletéhez képest és ahoz, a mit a másik hitfelekezet köszön az állam munifloentiájának. Én ezt nem sajnálom és nem is akarom is azt soha rendeltetése ezéljától elvonni; de nem tudom sem az igazsággal, sem a méltányossággal összeegyeztetni. hogy addig, mig az egyik hitfelekezet az országban minden szükségletét bőven elláthatja saját forrásaiból, sőt annak főpapjai a fölöslegesből évenként még 100 ezerekre menő alapítványokat is tehetnek: addig a többi vallásfelekezetektől megvonjuk ezt a sovány dotatiót is. Minden államra nézve nagy jelentőségű az állampolgárok vallásos érzülete és azt hiszem, hogy a mi államunkra nézve, különösen a mostani culturalis viszonyok közt életkérdés: ennélfogva kötelessége is minden államnak tőle telhetőleg a vallás és erkölcsi érzet fejlesztéséhez járulni. Igaz, hogy mi a jelenlegi pénviszonyok közt e czélra annyit sem áldoztunk, mennyi kívántatnék ; de ez alkalommal ne tegyük legalább azt, hogy elvonjuk a rászorult egyházaktól azt a subventiót, melyet eddig nyújtottunk nekik, különösen akkor, midőn mint ma is bebizonyítottuk, hogy vannak* oly kisebb jelentőségű dolgok, melyekre szívesen szavazunk meg nagyobb összegeket, sőt még luxuriosus czikkekre is van pénzünk. T. ház! Nem nagy összeg az, miudössze 15,500 frtról van szó, melyet megtakarítani akarunk a hat vallásfelekezet dotatiójából és mely 5%-ának felel meg az eddigi dotatiónak. Én ezt a levonást akkor tartanám igazságosnak és méltányosnak: ha e perczentualis levonást keresztülvittük volna budgetünkben kezdettől végig minden dotatió és fizetésnél. Azonban ezen perczentualis levonást egyedül itt e tételnél, hol az államnak legterheltebbjei érdekelvék, kik egyházukat az egyházától egészen fel a legfőbb egyházi hatóságig maguk kénytelenek fentartani s ráadásul még az iskolát is. Csak itt alkalmazni ezen perczentualis levonást: én azt véghetetlen tapintatlannak s egyátalában igen impoliticus dolognak tartom, különösen mikor még a provisorius kormányok is megadták a subventiót. T. ház! én meg vagyok győződve, hogy ha kellően megmérlegeljük ezen csekélynek látszó tétel fontosságát: akkor minden habozás nélkül megszavazzuk a tett módositványt. Elfogadom Berzeviczy Egyed módositványát. Wahrmann Mór: T. ház! Daczára annak, hogy én is egyik érdekelt hitfelekezetnek tagja vagyok: nem fogadhatom el az indítványt; hanem ragaszkodom a pénzügyi bizottság véleményéhez, egyrészről azon oknál fogva, a mely itt felhozatott, hogy egyátalában megtakarításokat kell tenni és hogy azokat mégis valahára csak valahol meg kell kezdeni. Mindég lesz egy vagy más tétel, a hol egyik-másik érdek sértve lesz és ha minden ilyen alkalommal az egyik-másik sértett érdeknek hódolni akarunk: akkor az egész takarékossági áramlat megszűnik, akkor nem lesz mód arra, hogy az egyátalában érvényesíttessék. De másrészt elvi tekintetből sem pártolhatom az indítványt. Ugyanis 1869-ben a rendkívüli kiadásokba tétetett át és az egész összeg azon felfogásból, hogy egyátalában nem lehet az állam kötelessége az egyes hitfelekezetek támogatása. Átmeneti dolognak tekintettük azt és azért tettük át a rendkívüli kiadásokba. Későbben megint áttettük a rendesekbe: mert ez összeg évről évre előfordult, tehát nem akartuk magunkat .ámítani, hanem azt mondtuk, hogy áttesszük ugyan a rendesbe, hanem évről évre apasztjuk. Ez által az elvnek egyátalában nem volt praejudicálva: mert mindig azon nézet uralkodott, hogy az egyes hitfelekezetek támogatása nem lehet az állam feladata ; ha tehát azt akarjuk, hogy idővel tényleg csakugyan megszűnjék ezen támogatás : meg kell azt kezdeni és itt felfogásom szerint leghelyesebb mód a fokozatos megszüntetés. Ez most 5°/ 0-kal kezdetett meg, azt hiszem ez oly összeg, a mely egyátalában az egész ügyet fel nem zavarja és mégis tisztán kijelöli az utat, melyet követni akarunk. Ez az ok, a miért a pénzügyi bizottság levonást tett és a mit én is helyesnek tartva, elfogadok. Gebbel Károly : T. ház ! Berzeviczy Egyed tisztelt képviselő urnák köszönettel tartozom, hogy imént felolvasott indítványát megtenni szíveskedett. Midőn kijelentem, hogy ezen indítványhoz csatlakozom, egyszersmind czélszerünek látom indokaimat is igen röviden előadni. Minden oly megtakarításnak, a mely által a költségvetés, illetőleg az állam pénztára egy szükségtelen kiadás terhétől megszabadittatik: én is Őszinte barátja vagyok; de a hol a megtakarításnak sem szükségét, sem czélszerüségét be nem látom: ott azt nem szavazhatom meg. A fenforgo esetben nem látom a levonás szükségét indokoltnak azért, mert nincs kimutatva az, hogy az illető egyházak részére kiszolgáltatott adományozások igen nagy összegekben lettek volna kimérve és hogy az illető egyházak ezentúl kevesebb összeggel is beérhetik. Tudtom szerint a nem katholikus egyházak anyagi viszonyaiban oly kedvező fordulat és lendület nem állott be, mely igazolhatná azt, hogy 15*
