Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-184

108 1S4. országos ilés deczeraber 8. 1876. meg, hogy én — megvallom — nem érthetem egészen a képviselő urnák ezen ügyben követett eljárását, nem csak azért, hogy ha sérelmesnek találta: miért nem élt azon jogával folebbes hatósághoz vinni az ügyet; hanem nem érthetem azért sem, mert a képviselő ur ezen ügyben Hunyadmegye közgyűlésén szeptember 27-én vagy 28-án interpellatiót intézett az ottani tisztikarhoz ós a jegyzőkönyvnek bizonyítéka szerint, miután a tiszti ügyész által az ügy felderittetett, s mint a jegyzőkönyv mondja : „miután sem viszszaélés sem a megye megkárosodása nem forog fenn: az interpelláló az adott felelettel megelégedett s azt tovább tárgyaltatni nem kívánta." {Derültség. Mozgás.) Nem tudom, talán a tér, a melyen egy tisztviselő ellen ily vádat emelni és ezzel bizonyos hatást előidézni akart: nagyon szűknek tetszett a képviselő urnák és tágasabb téren akarta ezen érdemes működését folytatni. A mi már a dolgot magát illeti, határozottan állithatom, hogy sikkasztásról, sikkasztási szándékról az alispán részéről még csak szó sem lehet. Azon pénz, melyről szó van, igenis átadatott az alispánnak; az igtatóba be is lett vezetve és mint a pénztárnoknak átszolgáltatott pénz, onnan ki is lett vezetve. Vizsgálatot sem volt szükséges tartani ; mert az alispán azt, hogy a pénzt átvette, soha senki előtt sem tagadta és abból titkot soha sem csinált. Már pedig én ugy tudom, hogy a kik sikkasztani akarnak, azok a mások kezén megforduló igtatóba azt, hogy pénzt átvették: nem fogják beírni, sem pedig mindenki előtt nyíltan bevallani, hogy a pénzt átvették. Az alispán követett el egy hibát, a mely abban áll, hogy a pénztárnoknak, a pénzt átadta a kellő nyugta nélkül. Még e tekintetben is kiderül a vizsgalatból, hogy jelen voltak mások is a pénz átadásánál, kiknek bizonylatai azonban nem birnak a kellő sulylyal, nézetem szerint azért, mert ők látták, hogy az alispán a péntárnoknak pénzeslevelet átadott; de a pénzösszegre nézve az egyik, a másik pedig arra, hogy épen ezen pénz lett volna, nem emlékezik eléggé, hogy mint tanuk a hitet annak rendje szerint letenni készek lehetnének. Ezen hiba megtörtént, és ezen hibának azon egyszerű következése van, hogy az alispánnak meg kell ezen pénzt fizetnie : mert a közpénztár nem károsodhatik. De ez irányban is a megye mulasztást nem követett el: mert ezen összegnek az alispántól való behajtására tiszti ügyészét utasította, és ón ugy tudom, hogy ez ügyben már végéhez közeledik a törvényes eljárás. Annak, hogy miért nem hajtatik be közigazgatási utón ezen pénz: nézetem szerint igen egyszerű oka van, ós ez az, hogy az 1870: XLII. törvényczikk értelmében is, még ha fegyelmi eljárást, még ha bűnügyi eljárást kell is indítani a tisztviselő ellen, a kártérítési kereset maga polgári törvényszék által, a polgári törvények szerint ítélendő meg. Nincs tehát sikkasztásról, nincs bűnről szó ; hanem van szó arról, hogy igenis közpénz elveszett; az alispán elég könnyelmű levén ezen pénzt nyugta nélkül adni át a pénztárnoknak: részesül azon büntetésben, melyet ezért megérdemelt abban, hogy ezen pénzt megfizeti; de egyébnek — gondolom — jog ós igazság szerint helye nincs. Es azért, mert valaki könnyelmű volt eljárásában, a miért különben is elveszi büntetését abban, hogy a pénzt megfizetni tartozik: őt még sikkasztással is vádolni helyesen nem lehet. (Helyedés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. {Tudomásul vészük.) Borlea Zsigmond: T. ház ! Mindenekelőtt azt kell megjegyeznem a t. ministerelnök ur előadására a ki azt mondotta, hogy nem volt helyén, hogy én e tekintetben interpellatióval éltem itt a házban; mert ha sérelmesnek tartottam; miért nem folyamodtam fel. Hiszen kérem ez nem az én ügyem, nem tartottam magamra nézve sérelmesnek azon elsikkasztott pénzt, nem az én pénzem, hanem közpénz volt s azt a minister urnák tudnia kellett; mert ezen ügy fenforgott a megye bizottmányában másod izben. Azért van ott a kormány közege a főispán, a ki a kormány képviselője, hogy minden oly visszaélést, ha már meg nem gátolhatja : legalább följelentsen a ministeriumhoz; de ha a főispán ezt elmulasztotta is, még is tudomással kell birni a minister urnák mindazon ügyekről, melyek a megye közgyűlésében történnek, mert mindnyájan tudjuk, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvek 14 vagy 30 nap alatt felszoktak terjesztetni a belügyministeriumhoz. Erre hihetőleg kell lenni egy osztálytanácsosnak, a ki azokat revideálja, s mihelyt valami olyast lát bennök, a mi nem csak törvénytelen, hanem csak hibás kifejezés: rögtön leírnak a megyéhez, hogy ez adjon felvilágosítást. A minister ur látta, hogy itt pénzsikkasztás forog fen, vagy a mint ő magát kifejezte: pénzelveszés — jó legyen, de én sikkasztásnak tartom, — jó lett volna tehát felvilágosítást kérni, annál is inkább, mert nem csak oly bűnös kérdéseknél, de tudom, hogy szót sem érdemlő csekélység miatt is némelykor le szoktak irni, igy midőn Zárán dmegye még fenállott s azt írták a gyűlés jegyzőkönyvében, az lévén irva, hogy „megyei bizottmányi" jegyzőkönyv, e hibát rögtön észrevették és megrótták {Derültség) s meghagyták, hogy nem megyei bizottmányi, hanem megye „bizottsági" jegyzőkönyvnek nevezzék. Ez tény, a levéltárban meglehet látni. És azt, hogy itten pénzsikkasztás forog fen: nem vették észre, ez nagyon különös. A mit a minister ur mondott,* hogy a jegyzőkönyvbe benne van, hogy én megelégedtem a Hunyadmegye gyűlésében adott felvilágosításban ; már bocsánatot kérek, én a minister ur és az