Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-184
184 országos ttlés deczember 8. 1876. |Qfj Zsilinszky Mihály: T. ház / Bármily nagy tisztelettel viseltetem az előttem szólott t. képviselő ur takarékossági elvei iránt, mégis késztetve érzem magamat ő ellenében a magyar zeneakadémia érdekében felszólalni. (Helyeslés.) Nem kívánok messzire kiterjeszkedni és az imént szólott Sztupa György képviselő urat követve, a vasntakra kiadott nagy költségekről, vagy a Margithidról szólani; hanem csupán a tárgy mellett kívánok maradni, a mely jelenleg előttünk fekszik. Kitka esemény az, t. ház ! hogy az előirányzott költségekben a pénzügyi bizottság törléseket tegyen, ha azok kellőleg indokolva vannak; és még ritkább esemény az, hogy a t. ház tagjai elfogadjanak levotiásoHat oly összegekből, melyek a nemzet közművelődési czéljaira szoktak fordíttatni. Megvallom, hogy azt mindig örömmel tapasztaltam a házban: mert ez nézetem szerint azt jelenti, hogy a t. ház tagjai pártkülönbség nélkül egyaránt érzik azt, hogy a közmivelődési czélokra fordított költségek képezik azon tőkét és befektetést, mely feltéve, hogy czélszerüen használtatik fel, legjobban jövedelmez és legbiztosabban kamatoz az országnak. (Helyeslés.) Most azonban egy ilyen ritkább esettel állunk szemben. Nevezetesen a pénzügyi bizottság törölt egy oly tételt, melynek szükséges voltáról nemcsak a cultusminister ur, hanem én magam is erősen meg vagyok győződve. A tisztelt minister indokolásában kijelenti, hogy ha a kivánt 8790 frtnyi összeg meg nem szavaztatik: kénytelen lesz az intézetet bezárni, illetőleg beszüntettetni. (Igaz! Igaz!) T. ház! En nem tudom, mikép méltóztatnak e dolgot fölvenni, midőn arról van szó, hogy ez intézet fenmaradásáról vagy bezárásáról van a szó. En megvallom, igen kellemetlenül érzem magam, valahányszor egy oly intézet bezárásáról van szó, mely a haza díszére s a közművelődés előmozdítására szolgáló intézetnek bizonyult be. En nagyon tisztelem azon indokokat, melyeket a pénzügyi bizottság t. előadója felhozott, s méltánylom a takarékossági ezélt, melyet ez összeg elvonása mellett méltóztatott említeni. De méltóztassék megengedni, én e tételnél egészen más szempontból indulok ki. En itt a takarékosság elvének szigorú alkalmazását nem tartom egészen indokolhatónak. A ki rideg számok előszámlálásával kívánja bizonyítani azt, hogy valamely művészetre szánt összeg fölösleges vagy nélkülözhető: az igen természetesen a legcsattanósabban fogja bebizonyíthatni azt is, hogy a művészet bármely ágának fejlesztésére szolgáló összeg is fölösleges, mert azon szempontból igen könnyen a művészetet magát ugy lehet feltüntetni, mint oly haszontalan luxus-czikket, melyből senkinek haszna nincs. Ha ezen elvet elfogadnék: akkor e tétel folyományaként következnék, hogy mindazon összegek, KEPY. H. NAPLÓ. 1875—73 IX. KÖTET. melyeket például a képzőművészeti czélokra: rajztanodákra, műemlékek fen tartására megszavaztunk, haszontalan költségek. Minthogy azonban én egészen más szempontból indulok ki: nagyon természetesen az általam levont következmény is egészen más lesz, mint az, melyre a pénzügyi bizottság t. elnöke mostan elmondott beszédében jutott. Én magasabb szempontból indulok ki. Én szem előtt tartom a művészetnek azon nagyszerű szellemi hatását, melyet az nemesítő, békítő és engesztelő hatalmával az emberi kedélyre gyakorol s tekintem azt az eredményt, melyet az más müveit országokban nemcsak mint nevelő eszköz, hanem egyszersmind, mint hatalmas nemzetgazdászati tényező is felmutatni szokott. Azt hiszem, hogy midőn ezen szempontból indulva ki, a zeneakadémia dotatiójára nézve a pénzügyi bizottságétól eltérő nézetemet kifejezni bátorkodom: a t. ház meg fogja engedni, hogy ezt egy pár rövid szóval indokolhassam is. (Halljuk!) Nem akarom hosszasan bizonyítgatni, hogy mennyire szükséges a művészet ápolása minden czivilizált országban; sem azt a régen eldöntött igazságot, hogy annak nagy nemzetgazdasági jelentősége is van, a mit talán könnyű volna bebizonyítanom. Maradok a legközelebb levő okoknál, melyek azt hiszem elégségesek lesznek annak bebizonyítására, hogy a költségvetésben előirányzott összegnek megszavazása a zeneakadémia számára okvetlen szükséges. Nézzük a tényállást ugy a mint van. A 4. rovatnál előirányoztatik 29.790 frt; de nem csupán a zeneakadémiára, mint ez a pénzügyi bizottság jelentésében nézetem szerint hibásan van előadva, hanem ezzel együtt a szinitanodára is. Ez összegnek nagyobb fele, t. i. 15,000 frt a színitanodára fordítatok, és így a zeneakadémiára csak 14,000 és néhány száz forint fordítható, ami —, mellékesen legyen mondva — más fényben tünteti fel az ügyet. A cultusministernek részletes indokolása szerint ezen összeg okvetlenül szükséges ; ha csak azt nem akarjuk, hogy azon intézet a hazai közművelődés nagy kárára megszűnjék. Megvallom, hogy ha a szükséges költség megvonása következtében egy ily jeles közintézetnek, mely nemcsak a hazai szegényebb tanuló ifjúságnak nyújt alkalmat a zenében való magasabb kiképeztetésre, hanem a külföld előtt is becsületet szerez hazánknak, megszüntetése idéztetnék elő: a t. ház igen nagy és későn is csak nehezen kipótolható hibát követne el. (ügy van, baloldalról.) Mit akart a t. ház elérni akkor, midőn a magyar zeneakadémia felállítását elhatározta. Kétségtelenül nem mást, mint hogy a magyar művészet-kedvelő fiatalság a zene minden ágában, de különösen a magyar zene elméleti és gyakorlati 14
