Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-180
180. országos ülés deczetnber 4. 1876. 5 gel, hogy a nőnevelésre ezek által elég súlyt fektetve nem látok. A mi nőnöveldéink, kivéve ezen meglehetős szerencsével alkotott női képezdéket, csakis a tanítói pályára képesítenek. A mi ezenkívül országunkban magasabb női kiképezésre fordittatik: az vagy magánvállalkozás eredménye, vagy pedig az úgynevezett apáczaiskolák. Az apáezaiskolák ellen nincs kifogásom, különben ők a középkori jelszónak megfelelnek : Ora et labora! imádkozni és dolgozni megtanítják növendékeiket. De nekem ez a két jelszó nem elég. Ezenkívül azt kívánom, hogy a hazaszeretetet is beoltsák a növendékek szivébe, és ez fájdalom, nem történik. Az apáczaiskolákban igen sok helyt idegen tanítónők vannak alkalmazva, kiknek Magyarország jelenéről és múltjáról semmi fogalmuk nincs. Ezenkívül hiányzik, ugy ezen. mint minden más magán felsőbb női tanintézetben a takarékossági elv bevitele; már pedig én hivatkozom az összes közvéleményre, a mely Magyarországon a társadalmi, sőt talán a politikai főkérdések megoldását, főleg a nőnevelésben keresi. Helfy Ignácz t. barátom jelmondatát: „keresd az asszonyt", ide vélem főleg alkalmazhatónak, inert financiális hanyatlásunk, s azon erkölcsi decadance okait, melyet tapasztalunk: kétségkívül első sorban, a felsőbb nőnevelésben kell keresni. Ha a mi nőink felsőbb nevelőintézetében a takarékosság elve bevitetik, ha hazafias ós alapos nevelést nyernek : akkor többé nem a hiúság vásárában fogják keresni jövőjüket és boldogságukat; hanem sokkal magasabb eszmékben, melyeket az anya és a nő könnyen felismer. Azon gondolatom szerént sem a fővárosban felállított egyetlen egy magasabb nonövelde, sem az apácza iskolák szerte az országban, sem legtöbbször a „g'sehaft" -szerű vállalatok — nem tudom a megfelelő magyar szót — nem felelnek meg azon női nevelés kellékeinek, melyet Magyarországon óhajtanék. Arra volnék tehát bátor felhívni a t. minister urat, hogy — nem ugyan államköltségen, mert ez jelen financiális viszonyaink közt nehezen lehetséges, — talán magán utón, a most létező felsőbb nőneveldék ós képezdék legkitűnőbb növendékei által méltóztatnék oda hatni, hogy némi segélyezéssel állíttassanak fel felsőbb növeldék, a hol hazai érzelem és különösen a takarékosság elve behozassék. Szerettem volna, ha a t. minister ur kissé bővebben értesítette volna a képviselőházat a kisdednevelés és óvás mibenlétéről, annyival is inkább, mert voltak képviselők a pénzügyi bizottságban, kik nagy mértékben követelték a kisded nevelés rendszerének keresztülvitelét Magyarországon, mind a nemzet folytonos apadása, mind pedig a czélszerü nevelés és nemzetiség tekintetéből, s azt hiszem méltán, mert azt. a mit Mudrony Soma képviselő hangoztatott, hogy Magyarország financiális elhanyatlásának főj ele a nemzeti apadás : nem ott keresem; hanem igenis keresem abban, hogy azon létszám, a mely Magyarországon a gyermekekben a többi szomszédnemzeteknél még előnyösebb, a szülői gondatlanság és nevelési hiányaink által szállt le oly szomorú arányra, tehát nem az elszegényedésben annyira, mint főleg a gondatlanságban és a szülői érzelmek nem kellő kiképzésében rejlik a baj, melyet meggyőződésem szerint épen a kisdednevelés és óvás orvosol. A mi közönséges gazdáink gyermekeiket kiviszik nyáron a mezőre és kiteszik a legforróbb napsugaraknak és innen van, hogy 47—49°/ 0-ra megy az 1—5 éves gyermekeknek halálozása. Budapest lelenczei és árvái közül, igen gyakran olvashatja az ember azt, hogy 90, 94. 95°/ 0 hal el, mielőtt az 5—6 éves kort elérnék. Ugyanezen képviselő ur, ki oly melegen szólalt fel a pénzügyi bizottságban a kisdedóvodák mellett, odavetette, hogy a fővárosban vannak ugyan némely patronatusok; de azok, ugy látszik, csak arra törekednek, hogy miképsn oszszák fel maguk közt a pénzt, a miért ő nem látta jónak azon patronatusba belépni. Uraim! így nyilatkozni nagy hálátlanság Magyarország női. társadalmi mozgalmai ellen. Magyarországon e társadalmi mozgalmak két millió forintot adnak a legnemesebb emberbaráti és köznevelési czélokra. Azon egyesület pedig, melyet nékem ismerni szerencsém van, sa melylyel közelebbi viszonyban állok: három óv alatt 40,000 frtot gyűjtött össze, képezdéjét a legezélszerübben és legolcsóbban építette fel és a nemzetnek több, mint 60 árváját szedte fel az utczán és tartotta fen saját költségén a nélkül, hogy tisztviselőinek egy krajczár dijt adott volna. Ezen egyesület számadásait a kormány szokta megvizsgálni és ily egyesülettel szemben ezen nyilatkozat valóban könnyelmű volt. Volt még más képviselő társam is, ki tagadta, azt, hogy a kisded nevelésnek nemzetesitő hatása volna és ez Hegedüs Sándor képviselő is volt. Ez t. ház ! felfogás dolga; de a tények mellette beszélnek. Azon egyesületeknek, melyek a fővárosban vannak, szárnyai alatt vannak helyi kisdedóvodák, melyeknek 9/ t0-ed része zsidó nyelvű ós olyanok, melyek tót napszámosok gyermekeiből állanak. Ezek 2—3 év alatt mindnyájan beszélnek magyarul. Én nem akarom, hogy Magyarország idegen ajkú gyermekei elfelejtsék, vagy eldobják anyanyelvüket ; hanem azt kívánom, hogy saját érdekükben tanulják meg a magyar nyelvet. Hivatkozom arra. a mit mindenki, a ki gyermekkorára visszaemlékezik, jól tudhat, hogy gyermekkori emlékei erősebbek a későbbieknél, és hogy azt a nyelvet, melyet gyermekkorában megtanult, nem feledi el egy könnyen. Különben — hála istennek — ma már a legutolsó napszámosnak is van
