Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-180

4 ISO. országos ülés deezember i, 1876. Azon felszólalások között, melyek eddig a közoktatási költségvetés tárgyalása alkalmával elhangzottak kétségtelenül legérdekesebb volt az Irányi Dániel t. igen képviselőtársam-é. A vallásszabadság kérdése kétségtelenül nagy jelentőségű kérdés: a vallásszabadság maga pedig büszkessége hazánk történelmének. Akkor a midőn más nemzetek közt a véleményszabadságért ezreket égettek meg: hazánkban csak egy hasonló kétes eset merült fel a történelemben. Az ón hitem és meggyőződésem szerint a nemzet ezen átöröklött, történetilég ismert tulajdonságában fekszik a vallásszabadság főgarantiája Magyarországban ; mert azt tapasztaljuk, hogy nem hozott törvények csak azok, melyek valamely nemzet kebelében a véleményszabadságát megvédik ; hanem igenis a nemzeti közvélemény, melyet őseinktől örököltünk és mely sohasem engedi, hogy ezen szellemmel más irányban történhessék Magyarországon intézkedés. Hanem miután kijelentem, hogy az igen t. ministerelnök nrnak e tekintetben tett nyilatkozatát megnyugvással fogadom : egyre vagyok.t. barátomat figyelmeztetni. 0 maga is megjegyzi, hogy nem egyszer felekezetek leple alatt ezen nemzet, sőt más nemzetek lételével és létkérdésével ellentétes eszmék juttattatnak valamely ország kebelébe. A nihilismus és az emberi durva önzés nem egyszer takaródzik a vallásleple alá és ón megvallom, ha van oly vélemény és véleményszabadság, melynek ellensége tudnék lenni: az ezen egyetlen. Mi itt, az oroszlány torkában, e tekintetben sem indulhatunk ki pusztán csak a liberalismus szempontjából: mert ha csak liberálisak akarunk lenni, lehet hogy az utókor azt fogja mondani, hogy Magyarország igen liberális ország volt, de magát megsemmisítette. Oly felekezet, mely a legszentebb polgári kötelességeket, a véradót, hitelveivel ellenkezőnek tartja: nem ez országba való, — valljuk meg teljes őszinteséggel — s egy ilyen, a politikába és a nemzeti létkérdésekbe bevágó hitfelekezet lelkes támogatását legalább tőlem ne várja senki. A másik előttem felszólalt tisztelt barátom, Schvarcz Gyula különösen a vallás ós közoktatásügyi minister ur statistikai adatait tette vizsgálata tárgyává. Közép-Afrikában a néger népeknek szokásukban van, hogy eső-csináló ministereket szoktak tartani; ha nagy a szárazság, felhívják, hogy csináljon esőt és ha csodás bűbájainak nem sikerül az esőkészités: akkor megverik és elcsapják ; ha pedig esetleg összevág az eső a bűbájakkal: akkor nagy applaussal fogadják. Én nem kívánom azt ministereinktői, hogy ily csőcsináló ministerek legyenek ; legkevésbé kívánhatom pedig azt, hogy Magyarországon még ma hü statistikai táblázatot készítsenek. Én épen azokban, miket t. barátom Schwarcz hibáztatott, látom, hogy statistikai táblázataink valamennyire közelednek az igazsághoz; mert azon korbeli táblázatok, melyek itt be voltak mutatva : sokkal fényesebb színben tüntetik fel a dolgot, mint a hogy valósággal volt ; és most, midőn a realismushoz közelednek az adatok, midőn a helyett, hogy a tanfelügyelők többnyire csak ugy raptim bejegyeznék az adatokat: kezdik valósággal az utánjárás útját követni, ebből hiszem számlázottaknak azt a hanyatlást, mely népiskolánkban itt-ott feltalálható, és félek tőle, hogy a jövő év statistikai adatai még lejebb fogják némi tekintetben ezen kimutatások scáláit leszállítani. Én nem hiszem t. ház, nem tudom felfogni, hogy midőn az ország oly tetemes áldozatokat hoz a népoktatásnak: hogy az lefelé hanyatlik. Én azt a legnagyobb képtelenségnek találom és megvallom egész őszinteséggel, hogy a legfontosabb statistikai adatokkal szemben is bizonyos kétkedést érzek, midőn például Pest statistikájában azt látom, hogy a hitfelekezetek szerinti kimutatásban a görögkeletieket tüntette fel legműveltebbeknek. E tekintetben én azt hiszem, hogy tévedés van az ítéletben, valamint átalán véve a statistikai adatok is gyakran hibásak; de az ezekből kihozott következtetések és Ítéletek még jobban tóvednek. A mi már t. barátom — Schwarcz Gyula az egyetemi és középtanodai épületekre vonatkozó megjegyzést illeti, arra az a megjegyzésem: én szeretem, ha a középületek bizonyos csínnal állíttatnak ki, nem tartom helyesnek, ha az épület nem fejezi ki azon czélt, melyre épitve van. A tanintézetek építkezésének egyszerűnek és csinosnak kell lennie, azért a felesleges ékitóst sokkal inkább szeretném én is a czélszerüsóg és felszerelésre fordítani. Különösen megjegyzem és arra hivoni fel a t. minister ur figyelmét, hogy a mai korban tanodái czélokra szolgáló középületekben fapadolatot használni, részemről a képtelenség körébe tartozónak tartom. Midőn a vastartályok alkalmazása egész Európában el van fogadva : azt hiszem oly intézetben, hol százak ós százak élete dügghet a padolatok leromlásától, csakis a vas alkalmazás* lehetséges. Áttérve már most a közoktatásügyi minister ur jelentésére, bátor vagyok azok fonalán egy pár megjegyzést tenni. Én a legnagyobb haladást oktatási ügyünkben a képezdék és női-képezdók felállításában és azok előrevitelében látom. A tanitó-képezdék nagy száma és a női képezdék, — sőt mindkettőnek népessége, biztonságot nyújt arra, hogy a nemzet többé tanerők hiányában szenvedni nem fog. Hanem megmondom azt is egész őszinteség-