Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-163

78 168. országos üü» október 9. 1876. hogy tökéletest']], — mert bizony, ha tökéletesen lettem volna értesülve, vagy lehettem volna az adott viszonyok közt értesülve, meglehet, hogy még sok más lépésbe is belő kellett volna egyeznem, azon kivül a mibe Miletics irányában beleegyeztem, — de mondom nekem, a ki kötelességemnél, helyzetemnél fogva legjobban lehettem értesülve: higyje el a képviselő ur. soha egy perczig eszembe sem jutott, hogy azt, a mi az ország déli részein megkísértetett, félelemmel tekintsem, s nem is a félelemért, nem is, hogy a félelem okát elvegyem ; hanem azért tartottam a kormány első sorban való kötelességének, hogy magát a legkellemetlenebb helyzetnek kitéve is eljárjon, mert igen is láttam azt, a mit tegnapelőtt is érintettem, hogy ha: meg nem történik, a mi a kormány részéről történt, igen is történhetnek az egész országra nézve, nem félelmes, de kellemetlen dolgok és a törvényeket különben maguktól tisztelni kész honpolgárok ezrei döntethetnek bajba, melytől őket megmenteni a kormánynak elutasithatatlan kötelessége. (Élénk helyedét.) Mind arról, a mi biró elé ügyvédi plaidoyerba való, de nem a ház elé tartozik, mint a mely nem Ítélhet Süiiös vagy nem bűnös felett: egy szót sem szólok ; de igen is tartozom egy pár megjegyzéssel Simonyi Ernő képviselő beszédére. {Halljuk ) Legebőben is azt kívánom megjegyezni, hogy én az 1866-iki esetet Maróthy képviselő esetéi, praeeendesül a jelen esettel szemben el nem ismerhetem : mert azon alkalommal az az eset volt, mint maga a képviselő ur is elmondotta, hogy a katonai hatalom az ország hatóságainak elkerülésével fogatta el a képviselőt, és e mellett megvolt még azou különbség, hogy azon időben az országnak oly kormánya, melyet a törvényhozás feleletre vonhatott volna, nem volt (Ugy var.) Hogy ezen két dologban nagy különbség rejlik, olyan, hogy egyik esetet a másikra alkalmazni nem lehet: én azt hiszem, kétségbe senki sem fogja vonni. (Helyeslés) De egyébiránt, hogy a kormány ma is azon tudatban járt el, hogy törvényeink szerint a mentelmi jog a szünetelés alatt is fenn áll, s hogy előlegesen kell azt kikérni, ha csak rendkívüli körülményekkel nem indokolható az ellenkező eljárás : bebizonyította épen az által, hogy a midőn rendkívüli szükség miatt azt tartotta, hogy a mentelmi jogot addig, inig a ház összeül, akadályul elismerni nem lehet: tette ezt nem ugy mint tehette volna, ha azon nézetben lett volna, hogy a mentelmi jog ugy is szünetel; hanem tette egyenes hivatkozással felelősségére, tette azon kötelességórzetében, melynek az országgyűlés összejövetelének első napján eleget is tett, hogy e lépést indokolnia kell, ós e lépés irányában a ház ítéletét provoeálni és magát annak alávetni köteles. I így tehát a mentelmi jog hatályára nézve eltérés j a közt, a mit akkor erre vonatkozólag mondtam és a közt, a mit most cselekedtem: egyáltalában nincs. Még esek egyet engedjen meg a t. képviselő ur törvényeinket illetőleg. Eégibb törvényeink vannak, de hiszen maga a képviselő ur is elismerte, hogy azok ugy, a mint vannak, ma nem felelnek meg e helyzetnek. Természetes is, mert a régi időben az országgyűlések három évről három évre, illetőleg három év közbejötte után megválasztatván, üléseztek egy folyamban, és nem voltak négyhat havi szünetelések, legfölebb pár hetes ünnepi szünetek voltak, s így ha előfordult oly eset, meiyben az akkori törvényhozás valamelyik tagja ellen fellépni kellett; mindaddig, mig az immunitás joga tartott, meg volt azon testület is, melytől a képviselő elleni eljárásra, ha erre szükség volt, a beleegyezést ki lehetett kérni; akkor tehát az a veszély, hogy valaki hónapokig követhetett el valamit felelősségrevonás nélkül: nem létezett. Nem tudom, meglehet, hogy a képviselő urak azt hiszik, s hallottam is azon észrevételt, hogy a kormánynak kötelessége lett volna az országgyűlést össszehivni, s hogy azért jött bajba — s ezt mintegy mentségül hozza fel az egyik t. képviselő ur, — s ezt köszönettel fogadom, hogy a kormány ezen első hibája idézte elő a másodikat, mivel kir. decretummal lévén a ház elnapolva, nem lehetett azt időközben összehívni, A t. képviselő ur már több ízben méltóztatott a decretummal való elnapolást, mint helytelent jelezni. Kénytelen vagyok erre kimondani, hogy ez sem hazai gyakorlatunk szerint, sem általában a - parlamenti országok gyakorlata szerint nem helytelen. Sőt igenis mindenütt ez a szoká,sos eljárás De mentség reánk nézve abban, hogy legmagasabb leirattal volt elnapolva a ház: semmiesefre sem foglaltatik; mert azt is bizonyítja minden parlamentalis ország gyakorlata, hogyha el is van a ház napolva: decretum utján, ha annak szüksége mutatkozik: ugyancsak decretum utján, a házat össze lehet hívni. Ebből tehát semmi akadály nem támadt, Igenis megvallom őszintén, hogy azon nézetben voltam, hogy e miatt a törvényhozást azonnal összehiva ni, midőn két hónap múlva úgyis alkalma nyílik, e kérdésben nyilatkozni, nem lett volna helyes. De a t. képviselő ur is elismeri, hogy régi törvényeink a mai viszonyoknak nem mindenben felelnek meg', s azt mondja, — ez az ő következtetése, — hogy uj törvényeket kell hozni, tehát azt, hogy ily esetíkben a régi törvény az ország érdekeit tekintse nem felel meg, maga is elismeri; az ujabb törvényt pedig még ő is csak hozatni akarja. Ha már aeceptálom is mindkét állítását : ugyan mit kellet; volna hát a kormánynak tenni? Azért, mert a regi törvény nem szól ezen esetről: meg kellett volna történni hagynia min-