Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-163

163. országos ülés október 9. 1876. 77 járás elnapoltatnék a mi által várni lehetne, hogy bizonyára higgadtabb, józanabb módon fogna annak idejében folyni ellene ez eljárás és az Ítélethozatal. A t. ministerelnök ur, polemizálva Polit Mihály képviselő úrral, a minap felemiitette, hogy Olaszországban Oavour ministerelnök némileg hasonló esetben még az esküdtszéki eljárást is felfüggesztette. Tisza Kálmán ministerelnök: (közbe szól .•) Ugy is történt! Trauschenfels Emil: Nem is tagadom : de bátorkodom emlékeztetni arra, hogy. nálunk még több van felfüggesztve: nálunk a bíróság függetlenségéről szóló törvény is fel van függesztve. (Ellentmondás a középen.) Engedelmet kérek, í. képviselőház! nekem nem szándékom ezzel akár a bíróság, akár a ministerium ellen gyanút emelni ; de méltóztassék megemlékezni arról, hogy az ilyen gyanúnak emelése más részről lehetséges és nem lesz azután eszköz, azt paralysálni. Mindezen okoknál fogva én a pesti kir. törvényszók azon kérelmének, mely szerint Dr. Miletics mentelmi jogának felfüggesztésével engedtessék meg neki a per továbbvitele: helyt adni nem kívánok. (Helyeslés a szélső jobb felöl.) Bujanovics Sándor: T. ház! Nem szándékozom a t. képviselőház kifáradt figyelmét és türelmét hosszasabban igénybe venni, ne hogy azonban az a nyilatkozat, mely a ház ezen oldaláról épen most elhangzott, azon párt nyilatkozatának tekintessék, a melyhez tartozni magam is szerencsés vagyok . . . Trauschenfels Emil: (közbe szól-.) Nem mondtam azt! Bujanovics Sándor: Nem állítom, hogy a t. képviselő ur mondotta, hanem többször történt, azért említem. Tehát nehogy azon párt nyilatkozatának tekintessék : egyszerűen kijelentem, hogy én és elvtársaim egész kiterjedésben osztozunk azokban, miket a mentelmi bizottság t. előadója a mentelmi jogra vonatkozólag e házban eladott, ós így nem bocsátkozunk sem a tényállás, sem az egyes tanuk jellemzésébe ; hanem egyszerűen elfogadjuk a mentelmi bizottság javaslatát. (Helyeslés.') Elnök: Miután szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát ezennel befejezettnek jelentem ki. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ha e kérdésben még egy pár szót kívánok a t. házban elmondani, ez azt hiszem, kellő indokolását találja nem csak abban, hogy felhozattak bizonyos dolgok, melyeket egészen elhallgatni még sem lehet; hanem abban is, hogy egy uj határozati javaslat nyújtatott be, a melyre nézve természetesen a szombati napon nem lehetett alkalmain nyilatkozni. Mielőtt e határozati javaslatra vonatkozólag nyilatkoznám, Trauschenfels képviselő urat kivájnom egy tekintetben felvilágosítani. (Halljuk!) 0 ugyanis véleményének, — a mely, ha jól fogtam föl, oda ment ki, hogy nem a kir. törvényszók kérvénye fogadtatván el, az eljárás Miletics képviselő ur ellen szüntettessék meg, és folytattassék majd akkor, midőn az illető képviselőnek mamdaturna lejárt — ezen véleményének egyik indokául azt hozza föl, hogy különösen óvatosan kell eljárni most, midőn mint ő monda — Magyarországban többek között a bíróságok függetlensége is fel van függesztve. Nem vitatom azt, hogy mennyiben van a bíróságok függetlensége megszüntetve az 1875. évi törvény által, a melyet a képviselő ur értett; hanem azt az egyet minden félreértés kikerülése végett kénytelen vagyok kijelenteni, hogy még ha ama törvény korlátozná is a birák függetlenségét: csak is az első folyamodásu törvényszókeket korlátozná ; mert a felsőbb törvényszékek helyzetét abban per absolute nem érinti. (Helyeslés.) Így tehát még ha fel is lehetne tenni azt, a mit feltenni nem lehet, hogy akár a kormány megpróbálná a bíróság eljárására befolyást gyakorolni, akár valamelyik első folyamodásu bíróság ennek engedne : a felső bírságok teljesen független helyzete ez irányban minden aggályt elhárít. (Élénk helyeslés.) Nem is akarok arról szólani, csak épen megérinteni, hogy mi lenne következése annak, ha a képviselő ur tanácsa akár most, akár más hasonló alkalommal elfogadtatnék, azaz, hogy a ki azon gyanú alatt áll, — mert ismétlem, nem fogok ez alkalommal ennél többet mondani; mert bűnöst, vagy nem bűnöst mondani nincs helyén, — hogy mondom, az, a ki azon gyanú alatt áll, hogy a még ma is fenálló keleti bonyodalmakkal szemben követett el az ország érdekei elleni vétséget, ós most szabadon ercsztessék, hogy addig míg ezen bonyodalom tart, csinálhasson a mit tetszik, azután, ha mindent megcsinált, a mit akart: ám fogassa el a törvényszék, s Ítéljen felette. (Felkiáltások. Igaz! Ugy van!) Igaz, hogy parva sapientia regitur rnundus, de ezen sapientiánál még is csak több kell hozzá. (Derültség. Tetszés) Még egyet vagyok bátor megjegyezni, s teszem ezt, ha talán a kormány helyzetének ártanék is ennek őszinte megmondásával, és ez az, hogy a t. képviselő ur, — bár mint elismerem, a kormány mentségéül hozta fel, s a kormányt nem is kívánta ezért feleletre vonatni: nagyon csalódni méltóztatik abban, hogy valami nagy izgalom és pláne félelem létezett volna az országban ós az ország fővárosában. Nekem, a ki nem mondom