Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-163

•és október 9. 1876. 76 163. országos ttl intézkedésre a minister urat per absolute jogosulatlannak tartanám. Utalva az időpontra, bátorkodom emlékeztetni a t. házat, hogy a minister ur intézkedése Julius ő-én történvén, tehát csak hat nappal történt később, mint a török-szerb háború kiütése. Itt voltam akkor én is a fővárosban és emlékezem azon roppant ingerültségre, mely itt létezett és megvallom, magam is alig tudtam ellent állni az uralkodó áramlattal szemben. Es valóban az eddigi előzmények után nem is volt csekélység, hogy az ország déli határszélén igy a rend szerinti háború is kiütött, melynek mint mindnyájan érezzük, a vége még alig előrelátható. Nem kerülte el figyelmemet az sem, hogy a ministerein ok urnák tekintettel kellett lenni arra, miszerint ott az azon háborúba boesájtkozó ország határszélén a mi határainkon belől, azon nemzetnek íájrokonai Jaknak. Mindezeket felvéve és felvéve a jelentéseket, melyeket a minister ur állítólag az orgánumaitól kapott, megvallom, hogy habár ma látjuk, hogy tulcsigázott volt a félelem : mégis a jóhiszeműséget kétségbe vonni a ministerelnök és ministeriuni irányában, sem jogom sem szándékom nincsen. Megvallom, hogy létezhetett tehát — habár csak képzeletben — azon helyzet, ahol a „Consules videant" esete fenforgoít és elismervén, hogy rendkívüli esetek, rendkívüli szabályokat igényelnek :

t én megvallom, a multat tovább nem kutatom. Én tehát a ministerelnök urnák az indemnitást — bár azzal a hozzáadással, miszerint óhajtandónak tartom: — ós t. képviselőtársaim bizonyosan osztozni fognak e nézetemben, — hogy a kormánynak épen az ily esetekben megbízhatóbb közegekről kellene gondoskodnia, — ezzel a hozáadással a múltra nézve az indemnity-t megszavazom. Átmegyek a második pontra a budapesti kir törvényszók azon kérelmére, hogy Miletics Szvetozár képviselő ur ellen a mentelmi jog felfüggesztésével a bűnvádi eljárást tovább folytathassa. Ezen kérdés helyes megítélésére igen természetesen már nem csak Joanovics tanú vallomása, hanem az egész tényálladók, amennyire az tudomásunkra jött, lesz irányadó. A tényálladékról igaz, itt a házban csak részben van tudomásunk. De azt vélem, hogy nem hibásan okoskodom, midőn felteszem, hogy ugy a tisztelt kormány mint a mentelmi bizottság gondoskodott arról, hogy a legfontosabb s legsujtóbb vádak és gyanu-okok előttünk ne maradjanak eltitkolva. Már pedig azokból t. ház, melyeket "itt hallottunk: megvallom a tónyálladéknak még csak oly valószinüségót is, hogy arra bűnvádi eljárást lehessen megindítani, én részemről nem találom. Joanovics tanú vallomásábau^foglalt állításokról nézeteimet már bátor voltam elmondani, marad ínég Bankovics tanú vallomása, melynek sajátságos szövege a t. bizottság részéről nekünk itt fel lett olvasva. Bankovics Péter először amint az iratokból kitűnik, erőszakoskodás miatt már el volt Ítélve. Továbbá Dr. Polit minapi beszédében tudtunkra adta s tudtomra senki által meg nem czáfoltatott, hogy ugyancsak Rankovits váltóhamisítás miatt pör alatt van. Ez a tanú oly sajátságos módon jutott tudomásához, hogy lélektanilag is roppant valószínűtlennek tartom ezen gyanús tanúnak vallomását. 0 t. i. befogatván a szerb-török háborúban való részvéte miatt, Julius 25-én abban a helyzetben volt, hogy vallomást tegyen, alig 20 nappal később, hogy a háború kiütött; mégis ily rövid idő után daczára annak, hogy ő szintén a háborúban akart részt venni, olyan részletes vallomást tett egy oly egyénről, kit ő saját szempotjából bizonyára bűnösnek nem tarthatott. Van még egy más tanú t. i. Timárcsevits, ki mint az előttünk felolvasott iratokból kitűnik, állására belgrádi szabó legény és viszonyaira vagyontalan. Erről Polit képviselő ur jelentette, hogy vallomását visszavonta. Megvallom, ón a két tanúnak vallomása alapján a tónyálladéknak még osak távoli valószínűségét is megállapítani hibásnak tartom. De menjünk tovább t. ház. Emlékezzünk meg arról, hogy eminenter politikai perről van szó. Ha valakinek: ugy nekünk e házban alkalmunk volt felismerni, hogy mi az a politikai per; hogy milyen kívánatos, hogy a politikai bűnök miatt vádoltakat ne akkor frissiben Ítéljük el, hanem hagyjuk az időnek engesztelőhatását közbe jönni; volt alkalmunk megyőződni arról,fhogy nem egy esetben olyanok, kik szintén politikai vád miatt súlyos büntetésre voltak elitélve, azért, mert akkor a véletlen ugy hozta magával, hogy kéznél nem voltak: később az ország közszeretetében és legfényesebbb állásokban részesültek. Én, t képviselőház! A magyarországi birói kart legkevésbé sem akarom vádolni azzal, hogy részrehajló volna ; de még is, mint emberek kivannak téve ők is annak, hogy engedjenek a létező ingerültség és gyűlölet áramlatának. Emlékezzünk meg továbbá t. képviselőház, hogy itt különböző szempontokból különböző értelemben hírneves férfiú ellen vád forog fenn, a kinek netaláni elitélése bizonyára nem arra szolgálna, hogy a létező éles ellentétek és ingerültségek azáltal enyhittessenek. Különben a mentelmi jog fentartásának, vagy is a törvényszéki kérelmek elutasításának mi volna következése t. képviselőház ? Nem az, hogy Dr. Milelics Szvetozárnak netaláni büntetése elengedtessék ; sőt inkább csak az volna következése, hogy a mit azelőtt több példa és eszme szempontjából oly kívánatosnak jeleztem, hogy az el-