Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-163
1«8. oveiágos m^f« október 9. 187«. 67 lentőséget óhajtott kölcsönözni indítványának; én meg vagyok győződve arról is, hogy az igen t. előadó ur számba vette azon eshetőséget, hogy indítványa a ház által el is fogadtatóatik; hiszem, hogy ez irányban magára vállalja a felelősséget indítványának egész hordereje és összes következményei iránt. Én részemről ezen szerencsés helyzetben nem vagyok; én ma semmit sem tartanék veszélyesebbnek, mintha a ház kifejezné rosszalását a kormány eljárása fölött; mert én nem szeretném azt, hogy ily határozat miatt a kormány tekintélye esorbittatnék azon elemekkel szemben, melyek egyszer megbizhatlanok voltak, melyeknek egyes, nem jelentéktelen tényezői még ma is egyéni nézetem szerint megbizhatlanok (Elénk helyeslés a középen.) Hozzá teszem még azt, hogy én, ha az igen t. képviselőház helyeselné a kormány eljárását: még azt sem pártolhatnám, hogy bármily toldalék, magyarázat vagy utánzás által ezen határozat értéke csökkentetnék. (Helyeslés a középen) Most t. ház! dr. Polit igen t. képviselő úrhoz lesz egynehány szavam. Igen sajnálom, hogy az igen t. képviselő ur nines jelen. Előre bocsátom, hogy igenis átlátom, hogy a t képviselő úrral egyenlőtlen fegyverekkel vagyok kénytelen küzdeni, mert a titkos politikai mozgalmak, conspiratiók vagy összeesküvések történetében annyi tapasztalatokkal, ismeretekkel és talán jártassággal nem rendelkezem, mint ő. Hogy daczára ennek kénytelen vagyok felszólalni, oka az, hogy az igen t. képviselő ur állításokat koczkáztatott és azokból következtetéseket vont le, melyek legalább az én szerény nézetem szerint tévedéseken alapszanak. Az igen t. képviselő ur beszélt, és pedig hosszadalmasan a mentelmi jogról. Mondotta, hogy a hol a személyszabadság jobban biztosítva van, ott nem igen sokat törődnek a mentelmi joggal; mondotta, hogy a legtöbb állam mentelmi joggal sáoczolta körül a képviselőket a hatalom ellen; mondotta azután ezzel kapcsolatban, hogy bizony törvénytelenül járt el a kormány, midőn a mentelmi jog felfüggesztése iránt a felelősséget magára vállalta; mondotta továbbá, hogy ha a ház ezen eljárást helyeselné : mily veszélyes következmények származnának az országra, hogy 50 és 100 képviselőt eshetőleg a jövőben a kormány elfogathatna. Én mindezen fölhozottakra részletesen válaszolni nem akarok. Részben a miniszterelnök ur már válaszolt. Két megjegyzést azonban tennem kell; az egyik megjegyzésem az: hogy én azt hiszem, miként a személy szabadsága Magyarországban legalább is van biztosítva ugy, mint más civilisálí államokban; de sőt tudom azt is, hogy vannak államok, hol az országgyűlés szünideje alatt a képviselőknek immunitási joga nines és igy föltehetem azon eshetőséget, hogy egy vagy más államban a szünidő alatt egy képviselőt le lehetett volna tartóztatni a nélkül, hogy a kormány a mentelmi jog felfüggesztéséért a felelősseget magára vállalni lett volna kénytelen. Hogy tehát a képviselői immunitási jog Magyarországban nem volna ép oly széles alapokra fektetve mint más államokban : ezt én kétségbe vonom ; másik megjegyzésem e tekintetben az, miszerint csakugyan veszedelmes praecedens volna-e, ha a kormány eljárása helyeseltetik ? vagy hogy a kormány a jövőben,elfoghat-e 50 vagy 100 képviselőt? ez lehet fölfogás, lehet a humor dolga; de én sokkal veszedelmesebb praeeedensnek tartanám azt, ha a kormány eljárása a jelen esetben rosszaltatnék. Engedje meg a képviselő ur, hogy ezt határozottan kijelenthessem. (Helyeslés?) Mondotta a t. képviselő ur, hogy Ausztria ós Magyarország nem egyformán jártak el azon üzelmekkel szemben, melyek a déli határokon folytattatnak. Meglehet, hogy Dalmatiában történt sok elnézés, ezt a képviselő ur bizonyosan jobban fogja tudni, mint én; de engedje meg constatálnom, hogy Bosnyákország és Herczegowina azon lakói, kik az ottan folyamatban levő culturalis mozgalmak következtében Ausztriába vagy hozzánk voltak kénytelenek menekülni: egyforma vendégszeretetben részesültek Ausztriában és nálunk, és egyformán segélyeztettek itt is, ott is. E tekintetben a két ország, a két kormány eljárása egyöntetű volt: de más tekintetben is : mert Ausztria ópugy mint Magyarország eltiltotta a nyilvános adakozásokat, sőt Ausztria még tovább is ment, mert például Csehországban eltiltotta az úgynevezett slavvophil meetingek megtartását. A t. képviselő ur azt állította, hogy az államokban teljes mérvben meg van engedve a conspiratiók szabadsága s ennek folytán felhozta és magyarázta a képviselő ur, hogy a kormány helytelenül járt el, midőn éber szemmel kísérte Mileticsnek és érdektársainak üzelmeit és nagyon nagy hiba volt. Mileticset, egy második Archimedest, tervei kivitelének közepette háborgatni. A t. képviselő ur egy példára is utalt, fölemlítette t. i. hogy III. Napóleon egyszer fölkérte Angliát akadályozná meg ottan, hogy Francziaország ellen conspiratiók forraltassanak és létesüljenek. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy mielőtt tovább mennék, én is egy néhány példát, egy néhány analóg esetet hozzak fel a történelemből. Sokan, igen sokan hazánkfiai közül, a kik a szabadságért, culturalis czélokért, a haladásért, a nemzet jogaiért küzdöttek egykoron: külföldre valának kénytelenek menekülni, üldöztetve nem ugyan basibozukok ós cserkeszek, hanem a kozákok által. Ez történt 1849-ben, a mikor még Szerbiának culturalis missiója a világ előtt ösmeretes nem volt. Ezen hazánkfiainak legnagyobb 9*
