Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-163
gg 168 országos illés oktdber 9. 1876 része akkor Törökországba menekült, azon Törökországba, a melyet az igen t. képviselő ur átadott a történelemnek s a melynek életre valóságát még ma is érzik azok, a kik ezen államnak hadat izenfcek s vele ma harezokat vivnak. Az osztrák kormány akkor kérte ezen menekültek kiadatását, a török kormány nem adta ki őket. Ha tehát csakugyan léteznének ezen országban simpaihiák Törökország iránt; ha nem is volnának a kés államnak ugyanazonos érdekeik; de ezen simpathiák a háiadatosság érzetéből legalább is jogosultak lehetnek. {Élénk helyedés) De én hozhatnék fel még más eseteket is; példáid felhozhatnám azt, hogy Szerbiának politikai menekültjei Magyarországban mindég biztos menhelyet találtak, hogy őket soha senki sem háborgatta, mi némelykor kellemetlen is lehetett Serbiára nézve. Tudom én azt igen jól, hogy igen sok állam• Svájez. Angoiország, Amerika, egyideig Belgium is stb. a -menekülteket mindég szívesen befogadtak, őket nem befolyásolták, nem ellenőrizték. És én ezt természetesnek is találom ; mert ezen államok tisztelték azoknak politikai meggyőződéséi, tisztelték azokat, a kik politikai meggyőződésűk miatt, a száműzetés keserű kenyerét voltak kénytelenek enni. És mondom e tekintetben egyetértek a t. képviselő úrral, miszerint azon államok ezután nem is akadályozták meg. hogy azon politikai menekültek conspiráltak azon államok ellen, a melyekből kénytelenek valának menekülni; de csak igen kevés példát mutathat fel a t. képviselő ur arra nézve, miként egy állam megengedte volna saját alattvalóinak, hogy egy más szomszéd állani ellenében eoi!spiráljának, a melylyel jó viszonyban van ; de egyetlen egy példát sem mutathat fel arra nézve, hogy egy állam megtűrte volna azt, hogy saját alattvalói saját érdéke, épsége ellen izgassanak éh eonspiráljanak. (Élénk hely/ülés.) Sőt még azt is kimerem mondani, hogy talán egyetlen állani sem létezett soha, a mely oly sokáig békességgel tűrte, egykedvűen nézte volna azon üzelmeket, a melyek területének déli részében folytak, mint épen Magyarország és annak kormánya. (Elérik helyedés. Igaz. Ugy van.) A t. képviselő ur hangsúlyozta, hiszen lehetnek rokonszenvek egyik vagy másik állani irányában, egyik vagy másik nemzet irányában, de legfőbb e haza iránti kötelesség. Én ebben a t. képviselő úrral egyetértek; kinyilatkoztatom azonban, hogy m'ig tisztelettel meghajlok az ő egyéni meggyőződése előtt: nekem e haza iránti kötelesség azt parancsolja, miszerint, minden fen tartás nélkül helyeseljem azt, hogy a kormány ugy cselekedett, amint cselekedett. Elfogódom részemről elvtársaim neveljen is, a mentelmi bizottság jelentését. (I/elyedés.) Simonyi Ernő: T. ház! A jelenleg tárgyalás alatt lévő kérdés frappáns példáját adja annak, hogy ha egy hibás lépés történik, azon hibás lépésnek mindég hibás következései vannak. így történt most is, hogy a kormány az országgyűlést minden szükség nélkül, sőt az alkotmány megsértéséve! királyi decretum által napolta el, a minek következése lett az, hogy midőn ezen eset felmerült: a kormány nem tudott magán segíteni, nem volt képes az országgyűlést rögtön összehívni és ezen nehézségeken túlesni; holott ha az országgyűlés a mint kellett volna egyszerűen eliiapoltatik: az elnöknek módjában lett volna az országgyűlést összehívni és akkor nem merült volna fel azon nehézség, amely fölött most tanácskozunk ós a mely, meg kell vallanunk, igen nagy fontosságú és nagy horderejű. Én megvallom, nagyon sajnálom, hogy ezen kérdés, melynek horderejét túlbecsülni nem lehet, épen Miletics ur személyével jött összeköttetésbe; sajnálom, mert Miletics urnák a magyar állam irányában mindenütt ós mindenkor tanúsított gyűlölete és ellenséges indulata őt oly személyiséggé tették, a ki majdnem mondhatnám, minden magyar ember előtt gyűlöletes, (ügy van\ Igazi) Pedig midőn a törvényhozás ily fontos kérdésben határoz: akkor a szeretetet és gyűlöletet félre kell tenni és csupán tárgyilagosan mint igazságos bírákhoz mint törvényhozókhoz illik, határozni. Keménylem azonban, hogy ezen körülmény sem reám, sem más képviselőkre hatással lenni nem fog ós hogy nem fogjuk tekinteni azt, hogy kiről, hanem azt hogy miről van szó és szem előtt tartjuk mindég azt, hogy midőn Miletics felett határozunk: határozunk saját magunk személyisége, személyes biztonságunk, határozunk a képviselőház és a törvényhozás mentelmi joga és így a törvényhozás függetlensége felett. Ami előttünk fekszik, két kérdésben van foglalva: az egyik az. hogy a pestvidéki törvényszék Miletics irányában a .mentelmi jognak felfüggesztését kéri: a másik az, hogy bírálatot ós ítéletet mondjunk a kormánynak ezen ügyben követet^ eljárására nézve. Én az első kérdést ugy tekintem, hogy abban mi, mint egy grand jury mondunk előleges ítéletet nem arról, hogy bünös-e valaki vagy nem; hanem igenis arról, hogy van-e valami látszata egy alapos gyanúnak, a mely bizonyos, kétségbe vonhatlan bűnös cselekményt Miletics úrral kapcsolatba hoz. Hogy vajon tökéletesen alapos-e a gyanú, ha vajon bíróilag bebizonyittattak-e a tanúvallomások: ennek latolgatások, azok értékének meghatározása, az nem hozzánk, hanem a bírósághoz tartozik. Nekünk egyedül a felett kell határozni: ha vajon van-e bűnös cselekmény és ezen bűnös cselekménynek, van-e némi látszatja arra nézve, hogy Miletics személyével kapcsolatba hozassák?
