Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-162

162. országos ttlés október 1, 1876. 63 vethesse. De ha volna ilyen nép: azon veszélynek tenné ki magát, hogy a világtörténet kerekei őt öszszezuzzák. Európa, — az bizonyos — eultur-feladatát a Balkán szigeten egy nép kedveért nem fogja abban hagyni. Nagy politikai kérdésekből hatalmi kérdést csinálni csak azok képesek, kik hatalmasok. A közép-államok, a kisebb nemzetek a körülményekkel transigálnak. Bevégeztem beszédemet. Nem fogadhatom el a mentelmi bizottság véleményét. Kérem a t. házat, méltóztassék Miletics Svetozárnak a házhoz intézett kérvénye értelmében határozatot hozni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Kötelességemnek ismerem, a nélkül, hogy részletesen kitérnék mind azokra, miket előttem a t. képviselő ur a magas politika szempontjából, de a tárgyhoz nem tartozólag elmondott, magára a tárgyra és különösen a kormány álláspontjára és eljárására nézve nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, mint mindjárt első szavaiinban jeleztem, hogy a hármas szövetségről, annak akár felbomlott voltáról, — mint a képviselő ur képzeletében látja, akár esetleges felbomlásáról és egyáltalán a keleti kérdés jövőben mikénti alakulásáról beszélni nem tartom idevalónak; de különben is azt gondolom, hogy jóslatokba bocsátkozni, nem vezethet gyakorlati eredményekre. Azt az egyet azonban kénytelen vagyok ezzel kapcso latban megjegyezni, hogy mindazt, a miért talán a t. képviselő ur ezeket felhozta, hogy t. i, nincs helye magának a feltevésnek, melyből a magyar bíróságok Miletics Szvetozár ellen kiindultak, mert — a mint mondja — azt, miről a . vád szól, tenni, magyarországi szerbtől esztelenség volna; hogy ez nem érv arra, hogy az még is meg nem történt legyen. Nem érv pedig általában véve; de nem érv már csak azért sem: mert én nem hiszem, hogy a t. képviselő ur is igen eszélyes dolognak tartaná azt, a mi ugyanazon képviselő részéről az ő lapjában nyiltan. a muszka ozár megöletésére nézve mondatott. (Elénk helyeslés) Igen esztelen volt ez szerb szempontból is ; de megtörtént, (ügy van!) A mi a semlegességre nézve, a t. képviselő ur részéről elmondatott, némely része összevág azzal, a mit én magam is tegnap mondottam, hogy valamely állam azért, mert más államnak fiai rajta rendes útlevéllel ellátva keresztül utaznak, ezzel egy harmadik állam iránti semlegességet nem sérti meg; de már engedelmet kérek, a mi a semlegességnek azon magyarázatát illeti, a melylyel ő bennünket — elismerem világhírű irók véleménye alapján megtisztelt. — az, hogy tudományilag mennyiben állja ki e magyarázat a próbát, ide nem tartozik; hisz ezen kérdések igen sokat vitatott tárgyát képezik a szakembereknek; — arról az ügyről azt gondolom mindnyájan megvagyunk győződve, hogy azt. hogy Magyarországon mi történjék meg: nem — bár világhírű tudós Heffter vagy bárkinek theóriája, hanem egyfelől a magyar törvény ós másfelől a magyar államnak érdeke határozza meg, melyet a törvény paizsával meg kell védeni. (Élénk helyeslés.) Én t. ház, kötelességemnek ismerem tartózkodni mindentől, a mi még csak véleményt foglalhatna is magában az iránt, hogy Miletics Szvetozár képviselő ur valóban elkövette-e azon bűnöket, melyekkel vádoltatik, vagy nem ; és azt gondolom, hogy ép magának az immunitás kérdésének, az illető képviselőnek, s hozzá teszem a ház méltóságának érdeke is azt kívánja, hogy ez itt a házban ne is igen vitattassék: mert a kérdésnek vitatása és talán a bűnösnek ha nem is jegyzőkönyvileg, hanem naplóilag a ház helyeslése közt való kimondása, vagy megfordítva, bizonyos viszonyok közt befolyásolhatná a biró Ítéletét, a minek pedig történnie nem szabad. (Helyeslés.) Mi az egész dolognak menete ? Az alvidókről jelentetvén annak idejében, hogy ott bizonyos mozgalom észlelhető, nem a nép zöme. hanem egyesek részéről: a kormány kötelességének tartotta ott levő orgánumait szoros felügyeletre és ellenőrzésre utasítani, közben igaz, fenyegető nagy népmozgalmak is hirdettettek és a kormány nem csekély megtámadásnak volt kitéve, hogy mig a parlamentben szólni mert. addig az ország oly nagy veszélyével szemben nem mer azok ellen, kik azt fölidézik, eljárni (ügy van.) A kormány hallgatott, mert nem látta egyfelől olyannak a veszélyt, mert ismétlem — nem volt azon mozgalom az ott lakó népnek mozgalma, hanem volt csak azoké, kik ezen népet meg a mozgalomba bele rántani akarták, és másfelől ugy gondolkozott, hogy orgánumai elégségesek arra, hogy a nélkül, hogy az ajánlgatott és akkor ellenzéki lapok által is ajánlgatott ostromállapothoz nyúljon: a törvény tiszteletét és az ország nyugodalmát megóvják. Ily körülmények közt történt, hogy azok részéről, kik hivatvák a törvény értelmében a közcsendre ós annak megháboritóira felügyelni, értésére esett a kormánynak, mint látni méltóztattak az iratokból is, hogy bizonyos összeesküvési, toborzási, illetéktelen pénzgyüjtési kísérletek folynak némelyek által ily czólból az ország alsó részében és értesült orgánumainak abbeli nézetéről, hogy az ez iránt föllelt fonalak Miletics Szvetozár kezében egyesülnek. Mit tett ekkor a kormány? Nem azt, mit a kisebbségi vélemény t. előadója is mondott, hogy elfogatta Miletics Szvetozárt; nem is azt, hogy azt mondta volna, a mit különben itt sem mond, hogy bünös-e vagy nem bűnös; hanem az történt,