Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-162

64 162. országos Illés október 7. 1876. hogy a kormány részéről megíratott az illető orgánumoknak, hogy a mentelmi jogból az eljárás ellenében eredhető gátnak elhárítására nézve, a kormány a felelősséget magára vállalja, mondván: járjátok el ugy, mint meggyőződéstök szerint törvényszerűen eljárnotok kell. És csak azt jegyzem még meg, hogy az előttem szólott képviselő urnák, s ha jól emlékezem a kisebbségi véleménynek t. előadója is érintette ezt: lehetne igaza abban, hogy a kormány rendelete későn adatván ki, Miletics Szvetozár azt nem is tudhatta, ha a kormány eme rendelete valami uj dolgot állapitana meg. De e rendelet nem ezt teszi; hanem midőn a kormány meggyőződött arról, hogy a fenálló törvényekkel ellenkező mozgalmak vannak: figyelmeztette ezen rendeletben mind az illetőket, kiket félrevezetni szándékoltak mind pedig orgánumait, hogy a mi törvényellenes, ne engedjék megtörténni. Nem a rendelet qualifieálja azt bűnné, a miről itt szó van; hanem qualiflcálja azzá a törvény és a. rendelet csak figyelmezteti a kormánynak orgánumait, hogy a törvény megtartására ügyeljenek. (Simonyi Ernő közbe szól: melyik törvény azf) Engedelmet kérek, a többek között az Í622. XIX. ez. is. Én t. képviselőház, ebben röviden elmondom, hogy mi az, mit a kormány tett. Tette még azt, megengedem, hogy táviratilag, ezt nem tudom. — hogy midőn az erre hivatott közegek által az elfogatás szükségesnek tartatott, — mert ismétlem. hogy nem a kormány rendelte el az elfogatási, — politikai közegeit utasította, hogy a mennyiben szükséges, azok is a maguk részéről közreműködjenek és arra, hogy a csend ott meg ne zavartassák, felügyeljenek. Mondom, — ez volt a kormánynak részes, a dologban. Egyébiránt, hogy a mentelmi jogról mit tart a kormány: a fölött vitázni nem • tartom szükségesnek ; nem pedig azért, mert bármit tartsak is theoretice arról, hogy esetleg törvény által valamikor mi lenne kimondható: az magából a kormánynak a kir. főügyészhez intézett iratából kitűnik, hogy a kormány is tudja, hogy a mai gyakorlat szerint a mentelmi jog az országgyűlés szünetelése alatt is fenállónak tekintendő ; mert hiszen ha ezt nem tudná, ha e jogot nem így értelmezné : nem is lett volna semmi szükség arra, hogy ezt mint kivételes eljárást ismerje el és mint ilyenért vegye a felelősséget magára, (Helyeslés a középen.) De t. ház / ha ezen felfogásban vagyok is, és habár a személyes biztonság nálunk ugy van biztosítva, mint bárhol,* a törvényszékekkel szemben; ha még is a mi viszonyaink közt én a magam részéről szívesen veszem és helyeslem, hogy az ügy ezen stádiumban maradjon : a mentelmi jogot mégis semmi szia, semmi ürügy alatt oda terjeszteni nem lehet, hogy midőn az országgyűlés hónapokig nincs együtt, annak köpenye és örve alatt el lehessen követni mindent, megakasztani lehessen az igazságszolgáltatásnak menetét, ós azután mielőtt a ház összejön, szépen át lehessen sétálni vagy csólnakázni a határon, mintán valaki mindazt, a mit akart, elkövette, kinevetvén azon tehetetlen kormányt, a mely a szabadság intézményei iránt tiszteletből magát a szabadságot hagyta megsérteni. (Atalános helyeslés.) Én azt hiszem, hogy mindazon szempontokat is tekintve, melyek itt felhozattak, a kormánynak ez esetben máskép eljárnia nem volt szabad. A t. képviselő ur azt mondja és magam is jó-izüt nevettem rajta, mert humoristice monda: hiszen a szökés veszélye ez esetben nem forgott fönn, Miletics ágyában aludt, mikor elfogták és igy sem tetten nem kapathatott, sem nem szökhetett, Erre nézve azt vagyok bátor megjegyezni, hogy kétségtelen ugyan, hogy Miletics Szvetozár abban a perezben. a midőn aludt, nem akart elszökni; ele kétségtelen szerintem az is, hogy ez nem szolgál és nem szolgálhat bizonyítékul arra, hogy ha hosszas törvényes idezgetés és azután a mentelmi jog alapján az ügynek hónapokig való felfüggesztése jött volna közbe: nem használt vólna-e föl valamely dunai csólnakot, a melyen át szoktak járni Újvidékről. Továbbá engedelmet kell kérnem; de az, hogy valaki a biróság elé idéztessék és csak ugy mondassék ki az elfogatás: bizonyos viszonyok közt nem lehetséges és nincsen a világon állam, a melyben ezt oly viszonyok közt is, midőn — ismétlem — az egész eljárásnak meghiúsítása oly közel fekszik, megtartani kellene. Szabad valakit a világon mindenütt, még közbiztonsági szempontokból is, elfogatni; csakhogy bizonyos — természetesen igen rövid — határidő alatt, az ügyet át kell szolgáltatni a rendes bírónak, a ki ítéleti leg fogja kimondani: van-e helye az elfogatásnak és vizsgálatnak, vagy nincs; és ha azt találja, hogy nincs, az illetőt szabad lábra kell helyezni. Madarász József: (közbeszól:) Három év múlva! Tisza Kálmán minister elnök: Mi tetszik? Madarász József: (közbeszól:) Három év múlva! Csernátony Lajos: (közbeszól-.) Nem tudja miről van szó! (Atalános derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Még egy pár szót kell szólanom átalánosabb szempontokból. Hogy az omladinával tisztában legyünk, arról most nem szólok, azt nem fogjuk most itt tisztázni; de én nagyon is remélem, hogy rövid idő múlva tisztában leszünk vele. (Elérik