Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-160
28 160. országos ülés október i. 1876 déseket a t. képviselő ur egyszerűen, tisztán belügyi kérdések szempontja alá tartozó kérdéseknek fog decretálnj: akkor nem lesz többé Austria-Magyarország, hanem lesz egységes Austria. (Helyeslés a középen.) Mert mindaddig, mig két törvényhozás alku formáján hozza az ily törvényeket, mig minőkettő interpretálhatja: addig ez nem egyszerű belügyi, hanem Ausztria és Magyarország közötti nemzetközi kérdés. (Ugyvau! Igaz! a középen.) Mindezen szempontok azonban és mindezek sokkal helyesebben és alaposabban megállapíthatók lesznek akkor, midőn, •— nem ugyan rövid napok alatt, inert ezt nem mondottam, hanem ennek idejében, a törvényjavaslat maga fog a t. ház asztalára letétetni; s épen azért én is praeveniálni e vitának jelen esetben nem szándékozom. Áttérve arra, a mit Simonyi Ernő t. képviselő ur méltóztatott mondani, legelsőbbeii is ezen kérdést illetőleg, — mert a részletekbe nem megyek, hisz maga a képviselő ur is inkább csak jelezte, hogy miképen lehetne történni, — ezen speciális kér-" dést illelőteg, csakis ezt vagyok-bátor megjegyezni, hogy a kormány, még az ő okoskodása szerint is nem lépett tul hatáskörén. Azt mondta ugyanis a t. képviselő ur, — ha jól fogtam fel, — hogy miután az olyan kérdés, melyet regnicoláris deputatiók tárgyaltak: a kormány nem is volt jogosítva e kérdést tárgyalni. Hiszen mennyiben tárgyalta a kormány? Anynyiban, a mennyiben abban egyezett meg, hogy a törvényhozás intézkedése folytán regnicoláris deputatiók elé vitessék A kormányt tehát azzal, hogy tul ment hatáskörén, csak akkor lehetett volna vádolni, ha a maga részéről azt mondta volna: igenis, ezt ugyan akkor regnicoláris deputatiók tárgyaltak, de én e kérdést így fogván fel, én — kormány — e kérdést rneg fogom oldani. De éppen a kormány között e tárgyban folytatott érintkezés arra vezetett hogy ugy döntessék el a kérdés, mit a t. képviselő ur is törvényes útnak mond, t. i. regnicoláris deputatiók utján. Különben a t. képviselő ur arról is vádol bennünket, hogy mint mondja, leléptünk a törvényesség teréről, a vám és kereskedelmi szövetség tekintetében. Én t. ház, részemről ezt sem ismerem elAkármely két állani közt megesik az, legközelebb most törtónt meg Ausztria-Magyarország és Olaszország közt, hogy felmondatili a szerződés; de a körülmények miatt az uj szerződés ; megkötése nem levén a lejárati napig lehető, hosszabb vagy rövidebb ideig kölcsönös egyetértéssel a szerződés tartama meghosszabbittatik. Ez minden kereskedelmi szerződéseknél megszokott történni, megtörténhetik ezeknél is. Csakhogy itten a magyar kereskedelmi és vámszövetségnél az én meggyőződésein szerint, van egy határ, melyen tul kormányi utón semmi nem történhetik és ezen határ van azon napon, midőn a kereskedelmi szerződés törvénybe iktatott határnapja elérkezik. De ezen határon belül épen ugy, mint minden más kereskedelmi szerződésnél, az alku kivihetése, az egyezmény lótrejöhetése czéljából, a meghosszabbítás a felmondott terminuson tul. teljesen törvényesen lehetséges; természetesen, ha a törvényhozás e meghosszabbítást helyteleníti: módjában van gondoskodni, hogy felelősségre vonja azon kormányt, melynek utján ez történt. Egyáíalában megvallom, hogy én a magam részéről nagyon sajnálom ós valóban sajnálattal győződtem meg arról, hogy egy bizonyos elhalasztása az előterjesztéseknek, három hónapról van szó, a mennyiben október helyett január van kitűzve : — szükséges. És igen természetesnek fogja mindenki találni, hogy én erre nehezen állottam rá, mert egyfelől meggyőződésein, hogyha távol vannak is az egyezmények attól, hogy azt mondhatnám, mindent megnyertünk: mégis, az addigi helyzet javítását foglalják magokban; de továbbá, nehezen állottam rá azért is, mert azt hiszem, hogy ipar kereskedelem és hitelre nézve a bizonytalanság az, a mi a legrosszabb. Ezenkívül, még ezen magasabb szempontokon kívül nehezen állottam rá, — ha tetszik, kormányi szempontból is. Mert ily kérdéseknél néhány hónappal több idő az ellenes agitatiókra a világon egy kormánynak sem kellemes, De ráállottam igenis, mert — mint mondám, egyfelől óhajtom én is, hogy mentől teljesebb képét lehessen adni az egésznek, és ráállottam ; mert másfelől, mint hasonlag elmondani, meggyőződtem, hogy miután ezen törvényeket egyenként életbe léptetni nem lehet: valamennyinek elkészülni úgyis teljesen lehetetlenség volna. De mondom, ha én nehezen álhattam rá: akkor azt hiszem másfelől, hogy a kik velem ellenkezőleg azon nézetben vannak, hogy ezen ujabb kiegyezés Isten tudja mennyivel roszszabb lesz a réginél, a kik tehát a kiegyezés ezen formáját megdönteni akarják: azok nem hiszem, hogy ezt neheztelhetnék ; mert amit rosznak tartanak, később lép életbe s ujabb három hónapot kaptak az ez ellen való agitátióra. Én kérem a t. r házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni (Élénk helyeslés a középen). Simonyi Ernő: Arra vagyok bátor a t. ministerelnök urat figyelmeztetni, hogy egy szerény kérdésemre nem méltóztatott felelni, amenynyiben azt kérdeztem interpellátiómban, hogy vonattak-e más ügyek is ezen alkudozásokba ? Nincs semmi okom titkolni a dolgot ós egyenesen kimondom. ho2;y arra volnék bátor a t. ministerelnök ur válaszát kikérni: vajon igaz-e több hírlap azon közlése, hogy ez alkalommal megállapodás történt egyszersmind a Loyd társaságnak adandó subventióra nézve a két kormánv közt?
