Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-176

342 176. országos ülés november 29. 1876. adók. Én azt hiszem tehát, hogyha más ok nem volna is, mint ez : jogában állana a magyar kormánynak őrködni a felett, hogy Dalmátiában az alkotmányosság elvei tiszteletben tartassanak. De van egy másik, sokkal fontosabb és concretebbok. És ez rejlik az 1868. 30-ik t. ez. 61,62,63 64,65.66 szakaszaiban, melyek világosan fentartják a magyar sz korona számára a Dalmátiához való jogot, fentaríják elannyira, — hogy több részletet ne emlitsek, — hogy a 65. szakasz szerint Magyarország fen tartja magának, hogy Dalmátiának az anyaországhoz való visszacsatolását sürgesse. Én azt hiszem tehát, hogy a magyar kormánynak a törvényben gyökerező kettős oka és joga van, őrködni a felett, hogy Dalmátiában addig is, a mig az anyaországhoz vissza csatoltatik : a kormányzat az alkotmányosság elvei szerint folyjon. De ha mindakettő nem állana is, ha semmi törvényes jogunk nem volna is; ón azt tartom, hogy a jelen körülmények közt még akkor is teljes joga, sőt kötelessége volna a magyar kormánynak abba bele szórni, befolyását erélyesen érvényesíteni. mmmm Nem lehet tagadni, t. ház, hogy a jelen keleti bonyodalmakkal szemben nem lehet közömbős hazánkra nézve az, hogy mily irányú politika űzetik a monarchia azon részében, a mely határos a most fejlődő események ugy szólván bölcsőjével, Herczegovinával és Boszniával. Hogy mi itt diplomatizáljunk, titokban tartsunk minden lépést, annyit se mondjon a kormány, hogy mily irányban akar haladni, ós hogy más oldalról még akkor is, ha ama tartományokhoz semmi joga nem volna Magyarországnak, nyíltan tűzzék ki a pánszlávizmus zászlaját: ez előtt szemet hunyni, sem hazafias, sem tapintatos politikai eljárás nem lenne. Mi történik tényleg Dalmatiában. Én, a miket előadni bátor leszek, merítettem részint a sajtóból, részint a lajthántuli országgyűlési és bizottsági vitákból, részint egyes közleményekből, a miket Dalmátia különböző városaiból kaptam. Ott, méltóztatnak tudni, a kópvisolő választások folynak jelenleg, s két párt áll egymással szemben, egyik az autonóm, vagyis az alkotmányhű párt; a másik a nemzeti vagyis szláv, vagyis pánszláv párt. A helytartóság részéről a választások akkép kezeltetnek, hogy a nemzeti, vagyis panszlávpárt nyíltan, a mennyiben szükséges fegyveres erővel támogattatik ; ellenkezőleg az autonóm párt mindenféleképen üldöztetik: a választók tömegesen rakásra börtönbe csukatnak, közegeik napról-napra persequáltatnak. Csak egy példát fogok idézni a sok adatból, melyeket velem közöltek, remélem az is elég lesz, hogy a házat meggyőzzem arról, hogy ott az alkotmányosság körén kívül, egy katonai hatalom egyenesen a panszla- * vismus törekvéseit iparkodik előmozdítani. Színben, mely egy kis város Dalmátia és Bosnia közt, a választási actus megindulása előtt a polgármester a nyilt piaezra állott ki, a nép előtt kijelentvén, hogy barmit kövessenek is el az alkotmány hívek : ő remónyli, hogy az ő nemzete, melynek zászlója a szláv tricolor, fog diadalmasan kikerülni a választásokból. S hogy ne foroghasson Ion kétely a hűséges szlávok előtt az iránt, hogy ő mondta ezt, beiktatta Narodni-Listi-be saját neve alatt, s ezt tette a polgármester a helytartó jóváhagyása mellett Trauban, mely egyike azon városoknak, melyek várát képezik az autonóm vagyis alkotmányhű pártnak, két nappal a választás előtt Rodich báró ós helytartó megváltoztatta a választási kerületeket ós máskép osztotta fel azokat, csakhogy ne választassanak meg azok, kikről tudta, hogy az alkotmánypárt reájok adja szavazatát. Méltóztatnak tudni, hogy ezek és éhez hasonló dolgok hivatalos alakban merültek fel az osztrák budget - bizottságban és ha valami kétség forogna főn -az iránt, hogy a Dalmátiából velem közölt adatok alaposak e vagy nem: teljesen eloszlatta ezen kételyt Lasser belügyminister úr azon vákvszókkal, melyeket a budget - bizottságban adott. 0 kettőt válaszolt mindezen súlyos panaszokra, melyek Rodich báró ellen felhozattak: hogy ne feledjek el azon képviselők, hogy Rodich báró nemcsak helytartó, hanem egyszersmind katonai parancsnok is, s.hogy akkor ne vegyék zokon a ministernek, hogy a törvényeket vele szemben érvényesíteni nem bírja : mert a parancsnoknak parancsolni nem lehet. Már engedelmet kérek, olyan orzágban, melyben a minister kénytelen bevallani, hogy a parancsnoknak nem parancsolhat: az alkotmányosság megszűnt. A másik, a mit az osztrák belügyminister válaszolt, az volt, hogy ö mindezen sok panasz és vád dacára, a melyek a dalmát helytartó ellen felmerültek : teljesen meg van nyugtatva, mert ő teljesen ismeri Rodich bárót az 1848-iki korszakból és azt monda, hogy ő volt Jellasichnak legmeghittebb bizalmi fórfla. Ha ebben az osztrák minister és az osztrák képviselők megnyugtatást tudnak találni: én azt hiszem, hogy mi magyarok ebben valami nagy megnyugtatást nem találhatunk. Én tehát ezek alapján ugy hiszem, kötelességet teljesítek, midőn csak azon kérdést intézem az igen t. kormányhoz, hogy iparkodott-e ezen panaszok ós vádok alaposságáról magának tudomást szerezni, s ha alaposak , szándékozik-e befolyását érvényesíteni arra, hogy a monarchia másik részében ne követtessók oly politika, melynek puszta gyanúja miatt nálunk egy állampolgárt még a képviselői immunitás sem óvhatott meg a börtöntől. Ha mindazonáltal még kételkedtem volna ezen adatok teljes alaposságáról: van magamnak két