Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-176

342 176. országos ülés november 29. 1876. adók. Én azt hiszem tehát, hogyha más ok nem volna is, mint ez : jogában állana a magyar kormánynak őrködni a felett, hogy Dalmátiában az alkotmányosság elvei tiszteletben tartassanak. De van egy másik, sokkal fontosabb és concre­tebbok. És ez rejlik az 1868. 30-ik t. ez. 61,62,63 64,65.66 szakaszaiban, melyek világosan fentart­ják a magyar sz korona számára a Dalmátiához való jogot, fentaríják elannyira, — hogy több részletet ne emlitsek, — hogy a 65. szakasz sze­rint Magyarország fen tartja magának, hogy Dal­mátiának az anyaországhoz való visszacsatolását sürgesse. Én azt hiszem tehát, hogy a magyar kormány­nak a törvényben gyökerező kettős oka és joga van, őrködni a felett, hogy Dalmátiában addig is, a mig az anyaországhoz vissza csatoltatik : a kormányzat az alkotmányosság elvei szerint foly­jon. De ha mindakettő nem állana is, ha semmi törvényes jogunk nem volna is; ón azt tartom, hogy a jelen körülmények közt még akkor is tel­jes joga, sőt kötelessége volna a magyar kor­mánynak abba bele szórni, befolyását erélyesen érvényesíteni. mmmm Nem lehet tagadni, t. ház, hogy a jelen ke­leti bonyodalmakkal szemben nem lehet közömbős hazánkra nézve az, hogy mily irányú politika űze­tik a monarchia azon részében, a mely határos a most fejlődő események ugy szólván bölcsőjével, Herczegovinával és Boszniával. Hogy mi itt dip­lomatizáljunk, titokban tartsunk minden lépést, annyit se mondjon a kormány, hogy mily irány­ban akar haladni, ós hogy más oldalról még ak­kor is, ha ama tartományokhoz semmi joga nem volna Magyarországnak, nyíltan tűzzék ki a pán­szlávizmus zászlaját: ez előtt szemet hunyni, sem hazafias, sem tapintatos politikai eljárás nem lenne. Mi történik tényleg Dalmatiában. Én, a mi­ket előadni bátor leszek, merítettem részint a sajtóból, részint a lajthántuli országgyűlési és bi­zottsági vitákból, részint egyes közleményekből, a miket Dalmátia különböző városaiból kaptam. Ott, méltóztatnak tudni, a kópvisolő válasz­tások folynak jelenleg, s két párt áll egymással szemben, egyik az autonóm, vagyis az alkotmányhű párt; a másik a nemzeti vagyis szláv, vagyis pán­szláv párt. A helytartóság részéről a választások akkép kezeltetnek, hogy a nemzeti, vagyis pan­szlávpárt nyíltan, a mennyiben szükséges fegyve­res erővel támogattatik ; ellenkezőleg az autonóm párt mindenféleképen üldöztetik: a választók tö­megesen rakásra börtönbe csukatnak, közegeik napról-napra persequáltatnak. Csak egy példát fo­gok idézni a sok adatból, melyeket velem közöl­tek, remélem az is elég lesz, hogy a házat meg­győzzem arról, hogy ott az alkotmányosság körén kívül, egy katonai hatalom egyenesen a panszla- * vismus törekvéseit iparkodik előmozdítani. Szín­ben, mely egy kis város Dalmátia és Bosnia közt, a választási actus megindulása előtt a pol­gármester a nyilt piaezra állott ki, a nép előtt kijelentvén, hogy barmit kövessenek is el az al­kotmány hívek : ő remónyli, hogy az ő nemzete, melynek zászlója a szláv tricolor, fog diadalma­san kikerülni a választásokból. S hogy ne foroghas­son Ion kétely a hűséges szlávok előtt az iránt, hogy ő mondta ezt, beiktatta Narodni-Listi-be saját neve alatt, s ezt tette a polgármester a helytartó jóváha­gyása mellett Trauban, mely egyike azon városok­nak, melyek várát képezik az autonóm vagyis alkot­mányhű pártnak, két nappal a választás előtt Rodich báró ós helytartó megváltoztatta a választási kerü­leteket ós máskép osztotta fel azokat, csakhogy ne választassanak meg azok, kikről tudta, hogy az alkotmánypárt reájok adja szavazatát. Méltóztatnak tudni, hogy ezek és éhez hason­ló dolgok hivatalos alakban merültek fel az osztrák budget - bizottságban és ha valami kétség forogna főn -az iránt, hogy a Dalmátiából velem közölt adatok alaposak e vagy nem: teljesen eloszlatta ezen kételyt Lasser belügyminister úr azon vákv­szókkal, melyeket a budget - bizottságban adott. 0 kettőt válaszolt mindezen súlyos panaszokra, me­lyek Rodich báró ellen felhozattak: hogy ne feled­jek el azon képviselők, hogy Rodich báró nemcsak helytartó, hanem egyszersmind katonai parancsnok is, s.hogy akkor ne vegyék zokon a ministernek, hogy a törvényeket vele szemben érvényesíteni nem bírja : mert a parancsnoknak parancsolni nem le­het. Már engedelmet kérek, olyan orzágban, mely­ben a minister kénytelen bevallani, hogy a parancs­noknak nem parancsolhat: az alkotmányosság megszűnt. A másik, a mit az osztrák belügyminister válaszolt, az volt, hogy ö mindezen sok panasz és vád dacára, a melyek a dalmát helytartó ellen fel­merültek : teljesen meg van nyugtatva, mert ő teljesen ismeri Rodich bárót az 1848-iki korszak­ból és azt monda, hogy ő volt Jellasichnak leg­meghittebb bizalmi fórfla. Ha ebben az osztrák minister és az osztrák képviselők megnyugtatást tudnak találni: én azt hiszem, hogy mi magyarok ebben valami nagy megnyugtatást nem találhatunk. Én tehát ezek alapján ugy hiszem, kötelessé­get teljesítek, midőn csak azon kérdést intézem az igen t. kormányhoz, hogy iparkodott-e ezen pana­szok ós vádok alaposságáról magának tudomást szerezni, s ha alaposak , szándékozik-e befolyását érvényesíteni arra, hogy a monarchia másik ré­szében ne követtessók oly politika, melynek puszta gyanúja miatt nálunk egy állampolgárt még a képviselői immunitás sem óvhatott meg a börtöntől. Ha mindazonáltal még kételkedtem volna ezen adatok teljes alaposságáról: van magamnak két

Next

/
Thumbnails
Contents