Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-176

1T€ országos Hlés spediteurnefr, hanem egyes speditenrök zsebébe megy. (Helyeslés.) Mondok egy esetet erre nézve: Méltóztatnak tudni, 1873—74-ben nagy menynyiségü szilva szállíttatott Szerbiából, Bosniábol, Hamburgon át Angliába, Pest közvetítésével: akkor jött egy ilyen nagy spediteur a magyar államvasuthoz és azt mondván, hogy ő 600,000 mázsa szilvát akar szállítani, kérdé: mi lesz a vitelbér Hamburgig egy mázsáért? Azt felelték neki: 22 garas, ő azt mondta, az neki igen drága, ugy nem szállíthat: ha olcsóbban nem vállalják. Erre azt felelték neki, hogy az utolsó ár 21 garas. Jól van, monda ő, meggondolom a dolgot ós elment az oszrták állampályához, a hol szintén megkérdezvén a vitelbért, azt felelték neki, hogy 23 garas. Erre ő azt mondta, hogy a magyar állam vaspálya neki 21 garasért szállítja. Erre az osztrák államvaspályánál azt mondták neki: ha a magyar állampálya 21 garasért szállítja, mi is elvesszük, ós minden hazaisága daczára nem a magyar állampályával vitette el 21 garasért, hanem az osztrákkal. És miért? Okos ember volt az nagyon. Azért, mert midőn az angolnak 600,000 mázsára beszámolt, a 23 garas hivatalos tarifa szerint számolván: minden mázsán 2 garast nyert; míg ha a magyar állampályán vitette volna, csak egy garast tehetett volna zsebre. Mi ennek a következése? Az, hogy az az angol kereskedő sohasem fog többé szilvát Pesten venni, mert a hivatalos csalást egy solid kereskedő sem tűri. Ha mi azt akarjuk, hogy a kereskedelem itt concentráltassék, első kötelességünk a kereskedés köréből minden immorális utat eltávolítani s az egészet morális alapra fektetni. (Helyeslés. Igaz!) Ilyen tényezők által vezéreltetve, s másrészről látva, hogy csakis az a helyes eljárás a vasutaknál, hogy Péternek és Pálnak egyiránt mérjenek, s hogy ugyanazon összegórt szállítsanak egyiknek, mint másiknak és semmi szín alatt a titkolódzásnak tér ne nyittassék: követtem én azon utat és fogadtam el azt, mit a müveit nyugati államok már előttünk decretáltak, t. i. a titkos refactiák eltörlését, melyek nem az újságokban hirdetve, hanem alkudozás utján titkosan adatnak. Mondhatná valaki, hogy ezt meglehetett volna tenni a cartell nélkül is. De ki állott volna jót arról, hogy más vasutak is megtartják. Nálunk erre nincs büntető törvénykönyvi czikk és nem lehetett volna ellenök föllépni, már csak azért sem, mert főleg a concurrens vasutaknak nem itt van a központja, hanem Bécsben s nehéz volna utolérni könyveik megvizsgálása utján és az effélékben. Nem volt tehát egyéb mód, mint odahatni, hogy ezen cartell által köteleztessenek a vasutak egymás és a közönség irányában ez igazságos eljárásra. kÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. VIII. KÖTET. november 259. 1876. 337 Az mondatott a tegnapi ülésben: minek akkor az államvasút, ha ilyen szerződésekre lép, hiszen akkor, ha nem volna is államvasút, ép ugy kölcsönös szerződésre lépnének a vasutak? Ebben azonban nagy különbség van. Ha a magyar állampálya nem lett volna állami, s nem lett volna túlnyomó előtte a nemzetgazdasági érdek: okvetlen beleegyezett volna abba, hogy sok czikkre nézve a viteldíj a végtelenig emeltessék a publikum rovására, mely máskép ugy se vitethetné czikkeit, mert ez az egyedüli kiviteli ut. Az is hivatása az állampályának, hogy moderátor gyanánt lépjen fel és az árak túlságosan való felcsigázását megakadályozza. Mindez megtörtónt, mint tegnap voltam szerencsés megemlíteni, mert 3%-tel kisebb s 5-tel a nagyobb szállítmányra nézve a tariffa leszállittatott, a mit én nemzetgazdasági czélból szükségesnek tartottam ; ámbár rám nézve könnyebb lett volna azt mondani, hogy maradjon a régi tariffa. Csak azt követném, mit elődeim tettek. De azt hiszem, hogy mikor az állam ilyen szorult pénzviszonyok közt van, daczára, hogy a kórdós nem popularis, daczára, hogy egyesek érdeke sértetik általa, mikor a közjó kívánta: nekem kötelességein volt igy intézkedni, (Élénk helyeslés a középen.) Tomcsányi László: Sajátságos az, hogy a t. minister ur egy napról a másikra, mily concessiókat tesz egyszer az internationális, máskor a localis forgalomnak. Tegnapi beszédében határozottan azt emelte ki, hogy nemzetgaszdászati szempontból az internationális forgalom az irányadó és döntő ; ma pedig teljesen védelme alá veszi a localis forgalmat. Tegnapi kijelentését tudtam érteni, mert az tarifa - politikájával összhangzásban van; hanem hogy az mai kijelentésével épen a tarifa-politika tekintetében öszhangzásban állana, és hogy épen tarifa politikájának jó szolgálatott tett volna: ez az, a mit részemről hinni nem tudok. T. ház! Nézetem szerint a tiszta jövedelemre befolyással van az államvasutak központi igazgatásának reorganisatioja, illetőleg czéiszerübb berendezése. Tavaly épen e helyről voltam szerencsés kérdés alakjában concret javaslatokkal állni elő az átalános vitában; a minister ur akkor megígérte, hogy a részleteknél válaszolni fog, de mindeddig várt. Tegnap a^minister urat adott szavára figyelmeztettem és ma — bár nem reméltem, — de lehetetlennek nem tartottam, hogy a központi igazgatás rovatánál a már tavaly megígért felvilágosításokat megfogja adni. A t. minister ur azokra, miket Berzeviczy t. barátom felhozott, a választ egy igen kétes értékű érvvel odázta el magától, kijelentvén azt, hogy „vannak egyes nagy kérdések, melyekre 43