Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-176

338 176. országos Illés november 29. 1876. előzetesen a czélzatokat és szándékokat elmondani nem lehet." A t. minister ur következetes kitérése kérdésem elől bennem megérlelte azon meggyőződést, hogy vannak egyes kérdések, melyek az által válnak gyakran nagy kérdésekké : mert annak, a ki azok megoldására hivatva van, legföllebb a jóakarat szolgál segélyeszközül. En tegnap bátor voltam jelezni azt, hogy az előirányzatot, szemben a harmadévi, tavalyi és ez évi üzleti eredményekkel, elérhetőnek a jövő évre nem tartom és ezúttal csupán annak kijelentésére szorítkozom, hogy a fedezeti tételt azon mérvben, a mint a pénzügyi bizottság által felvétetett, megszavazandónak nem tartom. Simonyi Ernő: Csak pár szó megjegyzést akarok tenni különösen arra,, mit az előadó ur rám vonatkozólag mondott. En tegnap nem azt állítottam, hogy az államvasutak jövedelme nem növekszik; igenis növekszik és meglehetős nevezetes %-kokban növekszik ; de én azt állítom, hogy a haszon, melyet a befektetett tőke után ad: vajmi kevés, mert a befektetés körülbelül 150 millió frtra megy, az eddigi jövedelem pedig 2-re. Már 2 milliót 150 millió frt után kapni, ez bizony nyomorult jövedelem. En csak ezt állítottam és pedig válaszul arra, hogy a vasutak jövedelmei általában növekednek, a mint az államtitkár ur mondta, nem folytonos egy forma növekedésekben, hanem ugrásokban. Arra a mit az előttem szólott t. közlekedésügyi minister ur mondott, igen kevés megjegyeznivalóm van; hanem arra kérném, ne méltóztassanak örökösen azt a theoriát fentartani, hogy az emelkedett ár több jövedelmet hoz. Ez nézetem szerint csalódás. Én azt hiszem, hogy ha mérsékelten és okszerüleg leszállittatnak a tarifák: azzal nem csupán a nagy közönségnek fognak hasznot hajtani, hanem magának az országnak is azáltal, hogy a jövedelem több lesz, mint a menynyi most; legalább ezt tanúsította minden országban a tapasztalat. Én nem tudom, hogy miért oly nehéz a ministeriumot erre rá bírni, akármiben legyen az, eddig legalább nem sikerült soha. Hányszor felszólítottuk már a pénzügymínistert, kereskedelmi ministert, a posták, távírdák a só és dohány árának leszállítására: örökké emeli, s nem merik leszállítani. Hiszen, kérem, méltóztassék megpróbálni egy három-négy mfnyi hosszú vasútnál, ha ezen sikerülni fog: terjessze a minister ur tovább. Tehát ne méltóztassék oly makaesul azon theoriához ragaszkodni, hogy csak a tarifa-emelés emelheti a jövedelmet; ez nagy tévedés. Nem az egyedüli czél, hogy a közönségnek tegyenek hasznot, hanem az is, hogy a fiskalitásnak, az államkincstárnak tegyenek hasznot. Azonban az elvet, hogy a vasutakat az állam azért építtette, hogy a kincstárnak jövedelme legyen belőle, ezt elismerem. Ezt tekintem azon költségnek a mely egyenesen az ország adóképességének emelésére volt téve. Helyesen volt-e téve — nem-e: ez már más kérdés. — Ez igen természetesen attól függ, mi áron és mi tervek szerint építtettek a vasutak? görbe, családi vasntak, vagy igazi ipar vasutak-e ? de akárminő természetűek legyenek, a mit az állam a vasutakba fektetett, azt egyenesen az adóképesség emelésére fektette be, s ez egyszerűen a calculns dolga, hogy az adó képességet emelték-e annjdra, mint a mennyi a befektetett pénznek kamatja. Ha igen: akkor az ország nyeresége világos ; ha különben a vasút semmit sem jövedelmez is ; ha pedig ezen adó képességet nem emelte, ha a nagy közönség nem nyert annyit: világos a veszteség, ha mindjárt a kamatját behozza is, mert az nem egyéb, mint egy másik adó, melyet ugyanazon adózón vesznek meg, kinek az adóképességét nem nevelték semmivel. Ezen elvet kellene egyszer legalább próbakép alkalmazni. Hiszen a közlekedési minister urnák van módja, szemeljen ki egy vasutat, hanem olyat, melyen van valami szállítani való, ne szemelje ki p. a Zákány-zágrábit, mert azon nem lesz sok nyereség, akármennyire iparkodnak. Azt mondja a minister ur a refactiákra nézve, hogy hiszen azok a refactiák, melyek minden embernek adatnak : nem refactiák. Igaza van tökéletesen, azok nyilt tarifák, melyeket minden vasút megszab, ahogy neki tetszik és mindenki irányában ugyanazon tarifát alkalmazza. Eddig senkinek ez iránt panasza nincs. Hanem a példa, melyet a minister ur felhoz, az valóban nem igen hízelgőén szól a magyar államvaspályáról. Mi volt ^különbség ? A magyar államvasút egy garas nyereséget akart adni a szállítónak, az osztrák vasút adott kettőt. No hát a magyar államvasutak moralitása egy garassal nagyobb, mint az osztrák államvasuté, ha tetszik mázsánként, mértföldenként; hanem elvben azt az egy garast épugy nem volt szabad engedni, ép oly immorális, mint az a két garas. Arról volt szó, hogy a magvar vasutaknál alkalmaztatnak-e refactiák, vagy nem. A minister ur azt mondta, hogy igenis alkalmaztatnak ; de nem azok, melyek immorálisuknak tekinthetők, hanem a melyek az újságokban kihirdettettek és egyformán szólanak. Péchy Tamás közm. és közlekedési minister: (közbeszól.) Régi dolog! Simonyi Ernő: Igen, de a felhozott példa nem azt mutatja, hanem azt, hogv a magvar államvasút semmivel sem jobb, mint az osztrák vasút. (Közbeszólások: Volt!) En most hallottam a példát; annak próbáját, hogy azóta javult volna, nem láttam. Addig csak kénytelen vagyok meg-