Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-176
386 176. országos Illés november 29. 1876. deke nem sérül, mert az 5°/ 0-kot jövőre is fizetik neki, papírjait biztosabbá tehetik, mert módunk lesz beleavatkozni és a vasutakat jövedelmezőbbekké tenni. Én ugy gondolom, ez nem egészen igazságtalanság. Egyébiránt a minister urnák kellett legyen, hogy e tekintetben velem egy véleményben legyen; legalbb ugy tudom, hogy ebben volt is. Az én tudomásom szerint t. ház, az a parlamenti szokás, hogy a midőn férfiak egy házban együtt harczolnak: tudomással bírnak egymásnak nyilvánosan kifejtett nézeteiről, igy volt ez a volt balközép életében is, legalább azt, a mit február 3-iki beszéde alkalmával a jelenlegi ministerelnök ur, a balközép akkori vezére ezekre vonatkozólag mondott, ugy kell tekintenem, mint egyszersmind azon t. minister urnák véleményét is. a ki későbben a ministerelnök úrral együtt tárczát vállalt. Méltóztassék megengedni a t. háznak, én nem szívesen lépett az idézetek terére, átalában nem is találom azt egészen helyesnek ; de midőn az ember önvédelmére szorul, ahhoz nyúl, a mivel védheti magát, én arról szinte nem tehetek, hogy nem értik azt meg, a mi itt mondatott. (Derültség a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur akkor, midőn tette azt. mit Nelson Trafalgarnál, akkor a vasutakra nézve következőket mondta." ..Hogy a vasutak czólszerűbb csoportositá! sara szükség van. azt mindnyájan tudjuk, és itt csak a legnagyobb erélylyel való fellépés az, a mit hangsúlyozhatok ós nem tagadhatom meg, hogy felemlítsem, hogy igen is meg kell kímélni minden jogos érdeket ezen szempontból, de akkor midőn az állam oly nagy kamatbiztositási öszszeget fizet: kell, hogy ezen kíméletnek meglegyen a határa nláunk is, midőn oly állam, a mely kaniatbiztositásra soha mitsem adott, hol a vasutak magán vállalkozók által építtettek, mondom midőn még oly államban is, mint Anglia, midőn az állam érdeke kivánta, hatalom szóval beleszóltak a teendőkbe." Kérem mit mondtam én ? Én csak azt mondtam, a mit a ministerelnök ur akkor elmondott. Végül még Simonyi Ernő képviselő urnák fejezem ki meleg köszönetemet tegnapi szives védelmeért; de bocsánatot kérek tőle, nekem van szerencsém más téren a t. minister úrhoz közel állani, ós igy van szerencsém az ő lovagias jellemét is ismerni, ós megvagyok győződve, hogy az a vonatkozás, melyet Simonyi ur említett, a t. minister ur által nem reám volt értve. (Péchy. Igaz. Helyeslések több/elől.) Péchy Tamás közmunka és közlekedési minister: T. ház! Az előttem szóló t. képviselő ur azt mondja, hogy a vasutaknál a localis forgalom bizonyosan van oly fontos, mint a transitó forgalom. Soha sem tagadtam, sőt ellenkezőleg azon meggyőződésben vagyok, hogy a vasutaknak valóságos fölvirágzását csakis a localis forgalom adhatja meg. De abban térek el a t. képviselő úrtól, hogy ő localis forgalomnak csak a kis forgalmat tartja: míg én minden oly forgalmat, a mely nem transitó, habár nagyobb tömegekben, nagyobb távolságra, de az ország határain belől adatnak fel az áruk, localis forgalomnak tartom, a mint velem minden ember az egész világon ezt localis forgalomnak tartja. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ime Belgiumról kell példát venni: Belgiumban a beiforgalom olcsóbb még a személy szállításnál is, mint a transitó forgalom. Igaz ; épen ugy kell nekünk és eljárni, a mint Belgium az ő vasutainál eljárt. De hogy járt el Belgium? Azt mondta, hogy az államvasút nem nyerészkedő társulat, tehát mikor az államvasút a kellő kamatokat megadta: akkor leszállította a tarifát, hogy a nagy közönségnek csináljon hasznot. De hol vagyunk mi attól ? (Helyeslés.) Nálunk nem adják meg az államvasutak a kamatot; majd ha megadják: akkor le kell szállítani a tariffát az ország hasznára, (Helyeslés.) én is abban a meggyőződésben vagyok, le kell szállítani felére ; de csak akkor, mikor az állampénztár ezt megbírja ; ma még nem birja meg. Belgium sem cselekedett máskép, mikor nem birta meg, mert azok számító emberek. (Helyeslés.) A t. képviselő ur hivatkozott a cartell rosszaságára. Én komolyan foglalkoztam a cartell-dolgával és mikor először foglalkoztam vele, határozottan ellene voltam. De méltóztassanak elhinni, ha nem fogadtam volna el: akkor most is 600,000 frttal kevesebbet kellett volna felvennem az állami vasút jövedelmeként: mert e kérdés okvetlenül 500,000—600,000 frtnyi differentiát tesz. Ez évben is már 2 millió frt körül van a jövedelem az államvasutaknál, pedig csak az aratás óta indult meg e dolog ; de azóta érvényesült és mindaddig, mig valósággal ezen államvasutak a magok befektetett terhét nem fogják fedezni: mindaddig nem tartom jogosultnak azt, hogy azon terheket, azon vidék lakói helyett, a mely vidéken a vasutak keresztül futnak, mint Paczolay t. képviselő ur az államutakra vonatkozólag megjegyezte, mások viseljék. Nagyon komoly a eartell-kérdés, valamint a refactia kérdése is, a melyekre én egészen más véleményben vagyok, mint a t. képviselő ur. Nem tartom én azt jogosulatlan refactiának, a mi mindenkinek megadatik nyilvánosan, (Helyeslés.) az teljesen jogosult refactia; de az a jogosulatlan refactia, mikor titkosan és csak Péter vagy Pálnak adnak és nem az egész kereskedelemnek refactiát, (Helyeslés.) a mikor az nem minden
