Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-160

160. országos ttlés október 4. 1876. 27 . közötti vitás ügy országgyűlési küldöttségek, esetleg egy választott biróság Ítélete által döntessék el. Én szintén azon nézetben vagyok, hogy e kérdésben az érdemleges tárgyalás még időelőtti, annál is inkább, miután maga a t. ministerelnök ur kijelentette, hogy e tárgyban rövid napok múlva törvényjavaslatot beterjeszteni szándékozik. Mégis, miután e kérdéssel kapcsolatban fontos nyilatkozatok történtek az igen t. ministerelnök ur, valamint Simonyi Ernő képviselő ur részéről: szükségesnek tartom a kérdésnek jogi oldalát illetőleg észrevételeimet röviden elmondani. A tisztelt kormány által javaslatba hozott megoldási módozat igénytelen nézetem szerint ellenkezik az 1867. XII, törvényezikk azon határozott rendelkezésével, a mely Magyarországnak hozzájárulását az absolut kormány által vállalt államadóssághoz változhatatlan alapra fektette és egyszer mindenkorra befejezett kérdésnek jelentette ki. Az 1867. XII., az 1867. XV. törvényczikkek Magyarországnak hozzájárulását az osztrák államadóssághoz egy számszerinti változhatatlan összegben fejezték ki. Ezen törvényekben egy nagy elv van lefektetve, az t. i.. hogy Magyarországot, az absolut kormány által elvállalt államadósságok nem terhelik és, hogy az általa önként, méltányosságból fizetni kötelezett összegen kivül, reá e czimen soha többé semminemű teher vagy kötelezettség nem háromolhat. (Helyedén balfelöl. Igazi Ugy vanl) Ezen nagy és fontos elv iránti tekintetből mondott le Magyarország az államadósságra való minden befolyásról, engedte át az államadósságok con versi ójából és a szelvényadó behozatalából eredt jelentékeny hasznot a birodalmi tanácsban képviselt országoknak. (Helyeslés balfelöl. Igaz ! Ugy vau !) A t. kormány által javaslatba hozott megállapodás ellenkezik a törvényeinkben lefektetett ezen elvvel, kérdésessé teszi az 1867. XII. t. ez. 53. szakaszát, ósjMagyarországot azon eshetőségnek teszi ki, hogy egy többségében külföldiekből álló biróság által az absolut kormány részéről elvállalt államadósság egy részének fizetésére köteleztethetik. (Helyeslés balfelöl. Igazi Ugy van!) Azt hangsúlyozta a t. ministerelnök ur válaszában, hogy midőn államok között vitás kérdések merülnek fel, azok eldöntésére csak két út áll nyitva: a háború, vagy egy választott bírósági ítélet. A nemzetközi vitás kérdéseknek választott biróság által való eldöntések csak helyeselhető eljárás, mert a hatalom helyébe a joguralmát lépteti; de egy törvény által véglegesen elintézett belügyi kérdést egy választott biróság ítélete alá bocsájtani, hozott törvények interpellátióját más, mint az arra hivatott országgyűlési tényezőre bizni: ez oly eljárás, a mely csorbítja a parlament jogkörét és a melyhez hasonlót a törvényhozó testületek évkönyveiben találni nem fogunk. (Helyeslés balfelöl. Ugy van!) Hová fogunk jutni t. ház, ha az 1867-iki kiegyezési törvények magyarázatát nem az országgyűlésre, hanem egy idegen bíróságra bizzuk ? Hol lesz azon pont, a melyen e lejtőre lépve egyszer megállapodhatunk ? Ki biztosithat bennünket arról, hogy holnap Austria ez alapon ismét ujabb követelést nem fog-e támasztani? s nem fog-e ezen eljárás praecedensül szolgálni, hogy az Austria részéről az 1867. törvény alapján támasztott bármely követelés az országgyűlési eldöntés hatásköréből elvonassék? Én részemről csak mélyen sajnálhatom azt, hogy ott, a hol a törvény világos betűje szól, Magyarország joga mellett: az igen t. kormány oly eljárásba egyezett bele, a mely az 1867-iki kiegyezés egy Magyarország javára szóló sarkalatos tételének megdöntését vonhatja maga után. Ezeket találtam részemről szükségeseknek az itt felhozottakra elmondani. Én is azon nézetben vagyok, hogy jelenleg ezen kérdésnek napirendre tűzése czélszerütlen eljárás lenne, miután az máskép, mint törvény által el nem dönthető, és a törvényjavaslat beterjesztése alkalmával módjában lesz a t. háznak a kormány eljárása felett ítéletet mondani. Ezen indokból részemről is arra kérem a t. házat, miszerint a t. ministerelnök ur által adott választ, minden következés vonhatása nélkül egyszerűen tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés halfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Jogom ós kötelességem az itt elmondottakra teljes rövidséggel csak egv pár szóval válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Én t. ház, egyáltalában el nem ismerem azt, hogy az által, ha a 80 millió kérdésében választott biróság fog eljárni: az 1867. XII. t.-czikknek elvei ós ez abban elfogadott eljárás megtámadva, vagy meghiúsítva, vagy meggyengitve lennének. Mert — és ezért igen sajnálom, hogy a t. képviselő ur, más térről támadta meg a javaslatot, mint a melyen ez áll, — egyáltalában soha a kormánynak eszébe nem jutott, hogy a felett határozzon bárki, hogy tartozik-e fizetni Magyaroszág azon adósságból, mert — igazis, bármint álljon is a körülmény szemben az 1867. XV. t.-czikkel, azt, hogy tartozik-e fizetni: csak maga az ország törvényhozása határozhatja el. Kérdés csak az — és engedelmet kérek itt egyszerű belügyi kérdésről és egyszerűen törvény interpretatióról szólni nem lehet, — az 1867. XV. t.-czikk értelmében épen az, melyet a magyar törvényhozás másképen magyarázóit eddig, melyet a magyar kormány máskép magyaráz ina is és a mely Ausztriában máskép magyaráztatik. Már engedelmet kérek, ez nem egyszerű belügyi kérdés, A mely perezben ily kér-