Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-176

176. országos ülés no tot behozni semmi kedvet nem érzek; de lehetetlen volt e tárgyban pár észrevételt nem tennem. Paczolay János: T. képviselőház! A fen­forgó kérdésben lehetetlen, hogy szavamat ne emeljem, mert azon investitiók közül, melyek az ország gazdászati előmenetelére tétettek s melyeket a pénzügyminister ur a múlt héten felsorolni méltóztatott: mi egy krajczárban sem részesültünk és igy nagyon természetes dolog, hogy azon igaz­ságtalanságot, mely rajtunk elkövettetett, iparko­dunk legalább a megyéken és az országon ke­resztül vonuló kőutaknál utolérni. En nem tagadhatom, hogy a közlekedési minister ur, mióta tárczáját kezéhez méltóztatott venni: igen sok ós hasznos intézkedéseket tett, melyek következtében az államutak fentartása az országra nézve nem oly terhes, mint ezelőtt veit. De azt el nem ismerhetem, hogy a t. közlekedési minister urnák nem volna elegendő biztositéka azon tekintetben, hogy a megyéket nem lehet kényszeríteni arra, hogy a területükön átvonuló államutakat, melyek parallel futnak a vasutakkal: átvegyék. Mert ha állana az, a mit mondani mél­tóztatott : mire való azon nagy apparátus, melyet közigazgatási bizottságnak nevezünk és mely a közlekedési minister ur tettleges befolyásával ke­zeli a megye összes ügyeit ? Ha még ez som ad elegendő biztosítékot arra nézve, hogy a t. mi­nister ur azon rendszabályai, melyek a czélszerü­ségnek megfelelnek, végrehajtassanak: akkor mire való ezen nagy apparátus ? Akkor kár azon 21 tagnak az időt vesztegetni. Nézetem szerint a t. közlekedési minister ur az ő tárezájához tartozó személyiségeknek a köz­igazgatási bizottságba való felvételével elegendő ellenőrzési közegeket kapott a tekintetben, hogy a közmunkák a megyékben mikép használtassanak. Ez kívánatos is volt leginkább azért, mert tapasz­talásból tudjuk, hogy a közmunka némely me­gyékben egészen elszokott vesztegettetni, vagy csak csekély mérvben érvényesíttetni. Mint­hogy most egyenes befolyással bir a t. közlekedési minister ur a megyében és még e befolyást sem képes felhasználni arra, hogy a készen levő és nagyrészben községi közlekedési utakká degradált állami utak fentartassanak a megyékben : azt me­rem mondani, hogy ezen egész intézkedés fölös­leges ; ha pedig nem fölösleges: akkor a t. minister ur nem tartja magát elegendő erősnek arra nézve, hogy ily ellenőrzés mellett is a megyéket köteles­ségeik teljesítésére tudja szorítani. Minthogy pedig az utóbbit fel nem tehetem a t. minister úrról, mert a t. minister ur is egy megyének, és pedig jól administrált megyének az élén állott, tehát ismernie kell mindazon faetorokat. melyek a közmunka felhasználására befolyással bírnak: ez is elegendő bizonyíték arra nézve, hogy )Tember 29. 1876. 397 képzelt félelem az, hogy az országutak elromla­nának: ha a megyei administratió alá jönnének. Ezen okból a t. minister ur mentegetődzését el nem fogadhatom; mert ha a közmunka, mely a megyék kezében van, kellőképen felhasználtatik, a mire felügyelni a ministernek kötelessége, hogy kellőképen és megfelelően felhaszuáltassék : — sok­kal több erő van a megyék kezében, hogy s%m az állam által jó karba helyezett másod és har­mad rangú közlekedésül szolgáló volt államutak fenn ne tartassanak. Az előttem szólott képviselő ur méltóztatott felemlíteni a pest-duklai vonalat. Ez most nem más, mint egyszerűen az egyik községből a másik községbe vezető községi ut és ez útvonalon kí­vül Egernek és Gyöngyösnek még külön kiágazó vasutat építettünk, hogy ne kelljen kevés termé­nyeit szekéren fuvaroztatniok. Ezután tehát nevezetesebb községi forgalom sincs; de nem is tudom elképzelni, hogyan lehetne ez utón forgalom: ha csak az nem idézne elő na­gyobb forgalmat, hogy a tariffa annyira fölemel­tetett, hogy most már az emberek azt látják, hogy olcsóbb a tengelyen, mint a vasúton való szállítás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De az államtitüár ur tegnapi fényes beszéde után ennek sem vagyok képes egészen hitelt adni ós igy nem foghatom fel az okát annak, hogy miért fizessünk ezen ut fentartására 118,000 forintot, a mi különben, ha oly nagy forgalmi közlekedési ut volna, hogy az államnak kötelessége volna azt fentartani: nem is volna sok. Ilyen a Buda-Fehérvár Veszprémen keresztül Gróczba vezető vonal. Ezzel is paralel megy a vasút. Nekünk kötelességünk oda törekedni, hogy a vasutak a tariffát annyira leszállítsák, hogy az emberek ne legyenek kénytelenek a szállításra a kőutat használni, holott a vasutat használják; ezáltal egyszersmind a vasutak jövedelmet növel­nők és apasztanók a kőutak fentartási költségeit. Én e két vonalra nézve annál kevésbé látok elég okot fenforogni, hogy a megyei közmunkák által fenn ne tartassanak, ha csak épen ezen terüle­teket nem akarjuk különösen megajándékozni, melyeken ezen utvonalok keresztül vonulnak. Igaz, hogy Pestmegye, Hevesmegye, Borsodmegye, Abauj­megye nagy tekintélyű megyék. De bár meny­nyire nagy tekintélyű megyék legyenek is: még sem követelhetik tőlünk más megyebeliektől, hogy necsak a vasutak fentartására fizessük a szükséges összegeket, hanem ezen kivul a vasutak mellett még extra községi utakat is fenntartsunk. Ez oly égbe kiáltó igazságtalanság, mely egy óráig sem tartható fenn tovább. (Helyeslés a szélső balolda­lon.) Ne kívánják azt, hogy az egyik faluból a másikba vezető kőut az állam költségeit terhelje s azt az állam tartsa fenn; mikor sok megye semmi vasúttal sem bir.

Next

/
Thumbnails
Contents