Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-160

160. országos illés október 4. 1786. 25 musa előtt; vagy végül, a mi más államok közt is szokott történni, a legvégsőbb esetben választott bíróságra bizni az ügy eldöntését. Ezen körülmények megfontolása után abban egyezett meg a két kormány, hogy mindenik saját törvényhozása elé törvényjavaslatot fog beterjeszteni, melyben ajánlani fogja az illető törvényhozásnak, miszerint mondassék ki, hogy ezen kérdés elintézés czéljából a két törvényhozás küldöttségei tegyenek egy kísérletet s ha ezen, utón megoldása bizonyos idő alatt nem sikerülne: akkor bizza mindkét fél ezen ügy eldöntését választott bíróságra. Ez, t. ház! ezen irányban a megállapodás. A törvényjavaslat annak idejében a t. ház elé fog terjesztetni; természetesen .annak részletei fölött akkor lesz szükséges és helyes határozni. A kormányoknak ezen köztök létrejött egyesség után morális kötelessége e törvényjavaslat mellett állani; de most én a t. háztól e perczben nem kérek egyebet, mint azt, hogy válaszomat, mint a melyben nem részleteket adtam elő, hanem a melyben jeleztem .azon szempontot, hogy ezen kérdés bizonyos, nem nagyon hosszú idő alatt való megoldása iránt intézkedni kell: tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Épen ugy mint már a tavaly tett interpellátiomra adott válasz alkalmával, (Halljuk) a fennforgó kérdések felett kötött alku lényeges vitatásába bocsátkozni most sem akarok; azonban lehetetlen nem constatálnom azt, hogy ámbár a májusban a ministerimn által előterjesztett alkü-feltételek olyanok voltak, a melyek az egész nemzetet, és a képviselőházat, sőt magát talán a kormányt is meglepték: az ügynek jelen stádiuma még azon tul is hanyatlást képez. A ministerelnök ur azt mondja, hogy a vám és kereskedelmi szövetség kérdését illetőleg, lényegét és alapját illetőleg semmi változás nem történt. Én nem osztozhaton a minister ur ezen nézetében: mert történt az, hogy a magyar kormány lelépett az egyedül helyes útról, a törvényes útról. A magyar kormány a törvény szerint indulva el, értésére adta a múlt évben a bécsi birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok kormányának azt, hogy a vám és kereskedelmi szerződést Magyarországra nézve hátrányosnak találván, uj alkudozásokat kér ez iránt. Az alkudozások hat hónap alatt nem vezetvén sikerre, a ministerium élt azon jogával, mely a törvényben van kijelölve, t. i. felmondotta azon szerződést. Emlékszem igen jól a pénzügyi minister ur hetyke nyilatkozatára, hogy „mi a törvény szerint jártunk el, ezen tul is a törvény szerint fogunk eljárni, mert már nekünk ez a szokásunk!" No én nem tudom, mi lesz ezen szokásból, ha a minister KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. VIII. KÖTET. urak ugy változtatják szokásaikat, mint politikai elveiket ? Ez uj stádium, ebben kétség nincs. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy januárban fog előterjesztést tenni, mert még nem készültek el a munkálatok. Én azt hiszem, két év múlt el ezóta, hogy az alkudozások az osztrák kormánynyal megkezdettek és ezen kérdések az alkudozások előtt néhány hónapig igen sürgettettek itt a házban. Én azt gondolom, hogy a ministeriumnak volt elég ideje elkészülni, és ha az osztrák kormány nem készült el: mi kormányunknak semmi áron nem volt szabad a törvényes útról letérni, hanem a törvényes felmondás idejéhez kellett volna ragaszkodnia, s' azt mondani, hogy ha,, ti nem vagytok készen, mi nem ^ehetünk róla, mi felállítjuk a vám-sorompót. És ezt annyival inkább várhattuk a jelen kormánytól: mert kormányra lépése alkalmával az akkori ministerelnök b. Wenckheim Béla által előadott programúiban azt mondja „érvényesítvén azonnal a vám ós kereskedelmi szövetségre vonatkozólag a törvényben adott jogot, oda törekedjék, — t. i. a kormány, hogy addig is, míg az átalános vámrendszerek bonyolódott és rövid idő alatt meg nem oldható kérdése elintéztethetnék: történjenek meg a fogyasztási adókra nézve a magyar kincstár érdekében levő és az igazságnak és méltányosságnak megfelelő intézkedések." Akkor tehát azt mondták, be sem várva azt, hogy az egész vámszerződós ügye elintéztessék, a fogyasztási adókra nézve nekünk okvetlenül meg kell nyernünk a eompensátiót: mert ez Magyarországnak móltányos és igazságos követelése. A ministerelnök ur, mielőtt kormányra lépett, néhány nappal így nyilatkozott: elmondottam mit óhajtok és elmond ottani, hogy ha az nem sikerül, élnünk kell a törvényben megadott joggal egészen a vámsorompók felállításáig. A kormányelnök által akkoí előterjesztett óhajtása a kormánynak nem sikerült sem májusban sem most, ennek következése nem az lett volna, hogy halasztassék el januáriusig a tárgyalás; hanem az, hogy élnünk kell a törvényben megadott joggal, egészen a vámsorompók felállításáig. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát a ministerelnök ur válaszával általában megelégedve nem lehetek. A mi a másikat, a bankkór dóst illeti: azt mondja a kormányelnök ur, hogy lényeges változás ebben sem történt. Ezt én sajnálattal veszem tudomásul, mert igen óhajtottam volna, hogy a nemzet érdekében lényeges változás történjók a bankkérdésben. Hanem felmerült egy uj kérdés, a 80 milliónyi bankadósság kérdése. (Halljuk.) Erre nézve nem egyezem, ós ugv hi4