Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-175
175. országos Hlés november 28. 1876. 311 viselő urak különös számpéldákat hoztak föl annak kimutatására, hogy ujabb időben az ő vélekedésük szerint a cartel következtében, az állam hozzájárulásával, engedélyével, a vasúti szállítási dijak tetemesen felemeltettek, Liehtenstein képviselő ur helybeli tariffákat emiitett fel példákként, Eáth képviselő ur pedig külföldi tariffákat, úgynevezett köteléki tariffákat is hozott föl. Én az utóbbiakra nem fogok részletesen felelni; azokra nézve az igen t. közlekedésügyi minister ur már idézte a tételeket. Csak átalában megjegyzem, hogy az úgynevezett nyilvános tételek, vagyis azok, melyeket annak kellett megfizetni, ki az általam is immorális eszközként elitélt refactiákban nem részesült, mondom, hogy a mostani köteléki tariffák átlagosan 2—3°/ 0-kal alacsonyabbak, mint az azelőtt volt nyilvános köteléki tariffák; minthogy azonban az igen t. közlekedésügyi minister ur a helybeli tariffákra példákat nem hozott fel: bátor leszek ezekkel kissé bővebben foglalkozni (Halljuk!) ki teljes lehetetlen, hogy én azon számtalan tarifatételből, melyek ezen országban léteznek, épen azokra nézve, melyeket Liehtenstein képviselő ur felemlített, itt most megmondjam : vajon azok helyesek-e vagy nem'? Mindazonáltal, minthogy az általa felemiitett uj tételeknek majdnem mindenike állítása szerint, majdnem kétszer akkora, mint a régiek voltak: rám azon benyomást teszi, hogy valószínűleg azon tévedés van benne, hogy a régi tariffa vámmázsára szólt, mig az uj tariffa métermázsára szólt, ez pedig épen kétszerese a vámmázsának. Én azt hiszem, hogy valószínűleg ezen tévedés lesz benne, annálinkább, mert bátor leszek pár példát felemlíteni, melyek világossá fogják tenni azt, hogya helybeli tariffák rendezése alkalmával, — történt legyen az akár a cartell folytán, akár már ezelőtt, a mely kérdésre később fogok visszatérni, — némely tételek igenis felemeltettek, mások azonban jelentékenyen leszállittattak, a mi a dolog természete szerint minden olyan rendezésnél szükségképen bekövetkezik, a mely rendezésnél egy átalános elv szerint szabályoztatik a tariffa. Az igen t. közlekedésügyi minister ur is elmondta ezelőtt, hogy a vasutak lényegesen a kormány befolyása folytán elfogadtak egy egységes osztályozást: a mi azt hiszem, hogy a dolog érdekében igen nagy haladás. Egy további postulatuma volt a tariffa ügy czélszerü rendezésének az, hogy a tételek is, habár nem is egyformán, de bizonyos analóg elvek szerint szabassanak meg. Ennek aztán természetes következménye az volt, hogy az uj tételek a régiekhez képest, részben magasabb, részben alacsonyabbak, mint már előbb is emiitettem. így például az mondatott, hogy az osztrákállam vasút lényegesen emelte fel tarifáját. Már kérem a gabona szállításnál 200 kilométer távolságra egész kocsi rakomány után fizetett dij volt azelőtt 74 kr, az uj dij 67 kr. Itt tehát nem felemelés, hanem 7 krral való leszállítás van, A keleti vasúton a régi díjtétel szinte 200 kilométernyi távolságra és egész kocsi rakomány után 76 kr, az uj dij 74 kr. Ez tehát újra leszállítás. Az északkeleti vasúton ugyanazon távolságra, ugyanazon kocsi rakomány után ezelőtt 72 kr, most 70 kr. Ez tehát újra leszállítás. Elismerem, — mint elébb is mondottam, — hogy vannak felemelések is; de felhozhatok számos példát arra, hogy vannak további leszállítások is; igy például a bor és borszesznél, mely hordókban szállíttatik, az északkeleti vasútnál, azelőtt 71 kr. volt a díjtétel, most 70 kr. A tiszavidékinél 100 kilométerre ezelőtt 49 kr. most 46 kr; ugy szintén az északkeleti vasútnál 300 kilométerre előbb 106 kr, most 100 kr. Nem akarom a példákat tovább felsorolni, csak azért hozom fel, hogy bebizonyítsam, hogy a helybeli tariffák nem átalánosan, hanem csak részben emeltettek fel, és rendeztettek, és ezen rendezésnek az volt következése, hogy némely tételek felemeltettek, mások leszállittattak. De elismerem, hogy a rendezés átalános következése mégis némi csekély felemelés ; csakhogy igen jelentéktelen és távolról sem olyan, minőt Liehtenstein képviselő ur a maga példáiból bebizonyitni kivánt. Szükségesnek tartottam ezt előre bocsátani a helyzet constatálására s áttérek most arra a kérdésre, minő befolyása volt erre a eartellnek. Én ugy hiszem t. ház, — legalább azt kellett következtetnem több felszóllalásból, — hogy a kartel erejét túlbecsülni méltóztattak, különösen azon tekintetben, hogy a cartell az államvasutaknak azon — általam is vallott — rendeltetését, hogy regulatorként hasson a többi vasutakra: — megbénítja. Ugy látom, mintha azt méltóztatnék gondolni, hogy ezen cartell a vasutaknak oly szövetnézése, a hol a vasúti díjtételek magassága, nem tudom szavazat-többséggel, vagy közös megállapodással állapittatik meg. Pedig ez egyátalán nem áll. A cartell keretén belől álló vasutak díjtételei nem szavazati többséggel állapittatnak meg. Minden vasútnak joga van addig is, mig a cartelen belül van, akármelyik szállitástételét leszállítani, és abban az esetben, hogyha a többi vasút ugyanazon leszállítást nem fogadja el: joga van ezen egy tételénél a leszállított dij mellett is szállítani, csakhogy erre az egy positióra a cartell érvénye megszűnik. Tehát a cartell egyátalán nem majorizálása egy a cartelbe lépett vasútnak. A cartell folytán az államvasutak teljes meggyőződésem szerint nem csak, hogy el nem vesztették azt a befolyásokat, hogy regalázólag hassanak azon teriffákra, melyek épen a cartell megállapodás tár-.
