Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-160

24 160. országos Ülés oktőber 4. 1876. szentesítés alá terjeszteni és életbe léptetni: ha közülök legalább is mindazok, a melyek egymás sal kapcsolatosak, mindkét törvényhozás által már elfogadva vannak, a mennyiben némely részeit tekintve e javaslatoknak, egyikben az egyik államra nézve foglaltatik kedvezmény, a másikban a másikra nézve és sem egyik, sem másik nem tehetné ki magát annak, hogy törvény-erőre emelkedjék az, ami réá nézve terhesebb anélkül, hogy biztos legyen, hogy ugyan akkor törvény-erőre emelkedik az is, ami reá nézve kedvezőbb, ami a másikért a eompensatiót nyújtja. Ha pedig azon szándékból indultunk volna ki, hogy a javaslatoknak egyik vagy másik részét most terjeszszük elő : ennek semmi gyakorlati haszna sem lett volna, az életbe léptethetőség szempontjából és, mondom, sokkal kevésbé lehetett volna a törvényhozásnak teljes fogalma az egészről, mielőtt annak egyik-másik része felett határozott volna. Ez az, t. ház — ismételvén, hogy specialiter a bank-kerdésről a Ohorin Ferencz kéviselő ur interpellátíójára adandó feleletemben fogok szólni. — ez az, amit Simonyi Ernő képviselő urnák válaszolhattam és a minek tudomásul vételét a t. háztól kérem. (Helyedé*!) Simonyi Ernő: T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy a t. ház méltóztatik megengedni, hogy mielőtt a ministerelnök ur által mondottakra észrevételeimet megtenném, fölkérjem a ministerelnök urat, hogy méltóztassék Ohoriii képviselő urnák is válaszolni, miután az én interpellatiomban is benfoglaltatik az általa tett kérdés. így azután egyszerre lehet majd észrevételeimet megtennem. Tisza Kálmán ministerelnök és belilgyminister: Ha a t. képviselőház méltóztatik megengedni, tehát fogok válaszolni, a második interpellátióra is. (Halljuk!) Ohorin Ferencz t. képviselő ur iuterpellátiója következő. (Olvassa.) „Mily ujabbi megállapodások létesültek a bankkérdés felett a magyar és a lajtántuli kormányok között Bécsben legközelebb folytatott alkudozásoknál ? Mennyiben érintik ezen megállapodások a birodalmi tanácsban képviselt országokat terhelő 80 millió forint bankadósságot? Vállalt-e a magyar ministerium oly kötelezettségeket, melyek a bankkérdés megoldását a 80 millió forint bankkórdéssel összeköttetésbe hozva, Magyarország ujabb megterheltetését vonhatják maguk után? Én t. képviselőház nyilváníthatom, hogy a mi a bankkérdósnek megoldását illeti: a két kormány ugyanazon az alapon áll. a mely alapon állott akkor, midőn ez iránt a t. háznak nyilatkozni szerencsém volt. Ez irányban tehát egyáltalában semmi néven nevezendő változás, vagy ujabb megállapodás nem jött létre. Igen is, szóba jött ezen tárgyalásoknál egy kérdés, a mely a multalkalornmal tárgyalva nem volt és ez az úgynevezett 80 millió bankadósság kérdése. Igen jól tudja mindenki, hogy e kérdésben évek és évek óta nemcsak a két kormány, tekintet nélkül az egyénekre, de magok a törvényhozások, maga a két állambeli közvélemény igen határozott és egymással tökéletesen ellentétes állást foglalt el. Ugyan is nálunk azon nézet uralkodott a kormánynál ép ugy, mint általában az országban és uralkodik ma is, hogy ezen 80 millió forintnyi bankadósságnak kérdése már elintézést nyert az 1867. évi XV. t.-czikkben; a másik államban pedig azon nézet van, hogy ezen kérdés nein nyert elintézést. E kérdésnek végleges elintézését még továbbra halasztani egyfelől nem láttam ezélszerünek, de másfelől, azt hiszem, nem is lehetett Magyarországnak érdekében sem. E kérdés, akár létesül a magyar-osztrák banktársulat azon erőkkel, melyek a nemzeti bankot ma alkotják, akár létesül másokkal : a dolog természete szerint a bankkérdés megoldásakor előtérbe lép és pedig még sokkal inkább akkor, ha a bank másokkal alakittattik; mert akkor a mostani nemzeti bank teljesen liquidálván, követelni fogja azt. a mivel neki tartoznak és előtérbe áll azon kérdés, melyre nézve a két állam nézete homlokegyenest ellentétben áll egymással. De engem abban, hogy ezen kérdés megszűnjék valahára kérdés lenni: vezetett és vezet azon meggyő" ződés is, hogy a természetszerűleg időszakonként előálló nehéz kérdések elébe még a múlt időkből megoldatlanul maradt kérdések nehézségeit is odautasitani valóban nem áll az ország érdekében. Most előállott tehát azon kérdés, hogy mit lehessen e tekintetben tenni, miután az egyik kormány épen ugy, mint a másik ragaszkodott határozottan és ragaszkodik most is határozottan saját álláspontjához. Ily esetekben, ha ez oly államok közt történik, melyek nem azon viszonyban állanak, melyben az osztrák-magyar monarchia két fele egymással áll, két eszköz van: az egyik a háború, a másik, és ez szokott ma a ezivilisáltabb országokban igénybe vétetni, a választott bíróságnak Ítélete, a mely előtt meghajolni a leghatalmassabb államok sem tartják magukra nézve lealázónak. Nálunk az első elesik a dolog természeténél fogva, legalább nem hiszem, hogy valaki azt gondolhassa, hogy háborút üzenhetünk egymásnak. Tehát nem marad más hátra, mint vagy, a midőn conpensationalis kérdések állíthatók szemben: compensatió alapján megegyezni oly kérdésekben. a melyekben azt hiszi az illető fél, hogy igazság szerint, nem kellene belenyugodnia; vagy ha ily eornpensationális kérdés nincs: az egyiknek vagy másiknak meghajolni az ellenkező nézet nonpossu-