Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-175
298 175. országos Illés november 38. 1876. hogy a jövő évi budget alkalmával e tekintetben ő maga tegye meg a kezdeményezést. Mert azt csakugyan mindenki be fogja látni, hogy e ministerinm nálunk, midőn alig harmadfél mértföld vasutunk van építés alatt, midőn tudjuk, hogy nem vagyunk, és sok ideig nem leszünk azon helyzetben, hogy uj vonalakat építsünk, hogy akkor oly nagy apparátust tartsunk fenn, mint e ministerium: e? csakugyan megbocsáthatlan gazdálkodás lenne. L*e ] ássuk, mikép állunk azon függő vasúti kérdésekkel, melyek a t. ministeriumnak két évi tevékenységét vették igénybe, s a melyre az előttem szóló t. képviselő ur is czélzott. A pénzügyi bizottzág jelentése előadja,, hogy e tekintetben kérdést intézvén a t. minister úrhoz, az ezen felvilágosítást adta: „a vasúti beruházásokra és felszerelésekre szükséges kölcsön ügye a vasutakkal rendbe van hozva, s a törvény egész a kölcsönpapirok tényleges kibocsátásáig végrehajtva." Ez annyit tesz, hogy a pénzt, melynek elköltésére felhatalmaztuk, szerencsésen kiadta, — ezen nem is kételkedtünk; — hanem a papirokot természetesen nem bocsáthatta ki: mert nem függött tőle. A keleti vasút tárgyában most fog történni intézkedés, a mennyiben törvényjavaslat fekszik a ház előtt, s miután e kérdés jelenleg még függőben van, erre nézve nem akarok megjegyzést tenni. A kassa-oderbergi vasút ügyében törvényjavaslat fog a ház elébe tétetni. A károlyváros-fiumei vasútra nézve előadja a minister, hogy ott akadályok merültek fel, és ennek folytán az alkudozások megállottak. Ha tehát mindezeket levonom: mik azon függő kérdések, melyeket tulajdonképen a t. ministerium elintézett ? Miután e pontnál vagyok, nem tehetem, hogy az igazság nevében ne szólaljak fel az iránt, a mit itt a pénzügyi bizottság jelentése felhoz a károlyváros-fiumei vasút tárgyában. Én azt hiszem, hogy a midőn egy vasut-társulat követelésekkel lép fel: a ministerium első teendője, megvizsgálni, van-e ezen követeléseknek jogos alapja, vagy nincs ? Ha nincsen jogos alapja: akkor egyzerüen VISSZa kell utasítani; ha van : akkor iparkodni kell minél előbb lebonyolítani, mert kijelentette a kormány is ós ismételte a pénzügyminister ur minapi zárbeszédében, hogy ily kérdések függőben hagyása mennyire árt az állam hitelének. Tudjuk pedig, hogy a t. kormány ezen kérdéssel már körülbelől másfél év óta foglalkozik és ugy már tisztában lehet, aziránt: jár-e valami a társulatnak, vagy nem? Ha nincs jogos alapja követelésének: vissza kellett volna utasítani, hadd menjen a bíróság elé ; ha pedig van valami kis alapja: akkor nem méltányos, nem kormányhoz illő eljárás, az ilyenbe belekapaszkodni, mint a mi itten említve van, hogy t. i. valami 600,000 forintnyi cautiót ezen társulat nem tett le. Megjegyzem mellesleg, hogy nagyon sajnos, ha ily nagy apparátusnál, ily drága ministeriumnál utólagosan fedeznek fel ily csekélységet, hogy egy társulat cautiót nem tett le ; erre annak idején kellett volna vigyázni. De most, miután a vasút három év óta forgalomban van, a collaudirozás is régen meg volt; most előállani azzal, hogy mielőtt veletek szóba állanánk, tegyétek le a 600,000 forint cautiót melynek ma már értelme nincs: ez lehet boszantási, lehet prokátori politika, és ha a kormánynak czélja lenne húzni a dolgot, ez talán jó politika lenne ; de épen akkor, midőn a kormány azt hangoztatja, hogy az államnak érdekében áll, minél előbb lebonyolítani ezen ügyeket: ily eljárást helyesnek tartani nem lehet. Hanem, t. ház, ón nem csatlakozhatom az előttem szólott képviselő urnák azon kijelentéséhez sem, hogy a minister ur elment a megtakarítások végső határáig. Én azt hiszem, hogy még azon esetben is, ha ezen ministeriumot, mely szerintem egészen fölösleges, fel akarjuk tartani: igen sokat meg lehet takarítani, a nélkül, hogy az administratiónak ártsunk, sőt benső meggyőződésem szerint épen azáltal javitanók azt. Itt a tárczánál tulajdonképen két közigazgatás van: az egyik a sajátszerű ministeri központi igazgatás, a másik az egyesült vasúti és hajózási főfelügyelőség. Ez nem egyéb, mint két fórum, mely egymásnak munkáját paralisálja. A főfelügyelőség áll szakemberekből; a ministerium áll hivatalnokokból. Midőn egy kérdés a ministeriumhoz kerül: az nem tehet és nem is tesz egyebet, minthogy átteszi az ügyet a főfelügyelőséghez. Az megmondja véleményét és ismét visszaküldi az ügyet véleményével együtt a ministeriumhoz és annak alapján a ministerium azután véglegesen határoz. Ennek eredménye nem egyéb, minthogy kétsaer költünk ós kétszer annyi időt pazarlunk, mint szükséges. Én is tudok egy esetet, hogy egy őrháznak tartarozása, melynek költségéi mindössze 25 forintra voltak számítva, míg az illető közegek jelentést tették a főfelügyelőségnek, ez ismét jelentést tett a ministeriumnak és onnan az ügy visszaérkezett: 125 forintba került. Ha ezt nézzük : akkor könnyen megérthetjük, hogy miért kerül az államnak ezen tárcza oly sok pénzébe. Magam is akartam a felemelt tariffáról szólani, mely minden esetre legnagyobb szerencsétlenségét képezi közlekedés-ügyünknek; de az előttem szóló t. képviselő ur e kérdést bővebben kifejtette és miután a minister ur nem méltóztatott reá válaszolni, miután én ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok: pártolom teljes mértékben az általa elmondottakat. Fel kell említenem, hogy nemcsak a tariffapolitika árt annyira a mi vasutügyünknek, hanem
