Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-175
?'.">. oi'szAgos Ülés noTember 28, 1876. 299 egy más látszólag mellékes dolog is, a mely lényegileg ugyan annyit árt, mint az eltévesztett tarinVpoíitika ós ez a menetrendek szerencsétlen beosztása. Már évek óta emlegetjük ezt a dolgot, a nélkül, hogy a legkisebb változtatás történt volna rajta. Egy esetet leszek bátor felhozni. Miután gyakrabban utazom Olaszországba, ezt a vonalat ismerem legjobban. B vonalon Pragerhofnál találkozik a két vonat, illetőleg kellene találkozniuk, mert itt van a déli és a magyar vasút érintkezési pontja. Szántszándékosan akként van berendezve évek óta a menetrend, hogy a budai vonat 10 perezezel későbben ér oda, miután a bécsi vonat már elment. Azt hiszem ebből minden ember beláthatja, hogy ez egyenesen azért van igy, hogy a budai vonattal utazók későbben érkezzenek Triesztbe, mint a Bécsből indulók. Ennek következtében, miután én is kényelmesebbnek találtam: többször mentem fel Bécsbe és onnan utaztam Triesztbe. Tehát 10 perez különbség az, a mit a minister ur nem birt kieszközölni a déli vasútnál. Több ily esetről értesítettek engem, hanem megvallom nem vezettem róluk jegyzéket: mert oly aprólékosak, hogy elegendőnek tartom azokat a t minister urnák figyelmébe ajánlani. T. ház! még csak néhány szót akarok mondani az államvasutakról; néhány szót, mert itt részletekbe nem lehet bocsátkozni, miután maga a bizottság sem volt azon helyzetben, hogy a részletekbe bocsátkozzék, a mi kitűnik onnan, hogy jelentésében azt mondja: „nem bocsátkozott a bizottság annak rószletenkénti megbirálásába ugyan azon okból, melyet a múlt évi pénzügyi bizottság kijelentett, mert itt oly szervezettel áll szemben, a mely a minister ur kijelentése szerint egész terjedelmében véglegesen megállapítva nincsen és ez okból az államvasutak kiadásaira megszavazandó összeget ugy, mint a múlt évben, jelenleg is, mint maximál tételt átalányképen ajánljuk." Tehát itt egy pausalis összeggel álluuk szemben, melynek részleteihez alig lehet szólnunk. Ezen királyi államvasutak már évek óta oly szerepet játszanak a közlekedési, mint az alapítványi javak a cultus ministeriumi tárczában. Itt részleteket nem ismerünk, itt az összeg pausaliter kezeltetik a ministerium bölcs belátása szerint és sem az országgyűlés, sem az általa kiküldött pénzügyi bizottság nincs azon helyzetben, hogy részletes bírálatot nyújtson róla. Azonban van egy adat, a melynek alapján ezt mégis megbírálhatjuk és ez az, hogy míg a jól kezelt tiszai, osztrák állam és déli vasutaknál a bruttó kiadások a bevételnek 43, 49—57°/ 0-át teszik; addig a mi királyi államvasutainknak északi részén 78, a délin pedig 104°/ 0-át veszik igénybe, az az, hogy kilométerenként 125 forintot kell pótolni. Ez, t. ház! elegendő annak megítélésére, hogy milyen kezelés ez, ós hogy ezen minél előbb kell segíteni. Megvallom, hogy azon eredmény, a melyet a kormány kezelése alatt álló vasutak felmutatnak: annál szomorúbb a mi viszonyaink közt, mert óhajtandó volna máskülönben, hogy az átalános vasúti rendezés akként történjék, hogy a többi vasutakat is a kormány vegye kezébe ; de már bocsánatot kérek, nem lehet rósz néven venni, hogy az illető társulatok erről hallani sem akarnak, midőn a kormány kezelése alatt álló vasutak oly eredményeket mutatnak fel. Könnyen ráállottak Poroszországban, hol tudjuk, hogy a leggazdagabb társulatok a kormányra bizták vasutaik administratióját; mert a porosz kormány bizonyítékát adta, hogy jobban tud administrálni mint bármely társulat; de itt nálunk, hol saját belföldi vasutainkkal szemközt a kormány által kezelt vasutaknál 20—30°/ 0-al nagyobb a kiadás : igen természetes, hogy azt komolyan szóba sem lehel hozni, hogy* a kormány vegye kezébe az összes vasúthálózatot; — pedig meggyőződésem szerint ez volna legczélszerübb megoldása a vasúti kérdésnek ugy közlekedési, mint átalános közgazdasági szempontból. Mondom tehát, mindezek alapján, miután egyrészről én ezen egész tárczát fölöslegesnek és a kereskedelmi tárczával egyesitendőnek tartom; miután másrészről sehol sem látom, hogy a minister ur elment volna a megtakarítások véghatáráig, mert látok még jelenleg is forumot-forumra halmozva, mely e helyett, hogy az ügyek elintézését előmozdítaná, azt egyenesen akadályozza; miután végre azt látom, hogy épen azon vasutak, melyek a t. kormány kezelése alatt állanak, mutatják fel a legszomorúbb eredményeket: mindezeknél fogva én ezen költségvetést sem átalánosságban, sem a részletekre nézve, el nem fogadhatom. {Helyeslés a szélső baloldalon.') Meczuer Gyula: T. {ház! Az előttem elmondottak után nem kívánok az átalános vasúti politikáról szólani, hanem csak egyes részleteket fogok felemlíteni, melyek szerintem az átalános vasút politikára vonatkoznak s épen azért ezen tárgyalás keretébe beillenék, s nem fogok késlekedni, hanem átmegyek azon tárgyakra, melyek felszólalásom indokát képezik. Az előttem szólott t. képviselő urnák előadását folytatva, én is első sorban az államvasutak kezelését kívánom felemlíteni és megjegyzem, hogy én sem látom itt kellőleg keresztül vive a takarékosság elvét, nem látom különösen azért: mert ón is hasonlóképen látok oí J egy oly közeget, melyet az államvasutak kezelésénél szerény nézetem szerint szükségesnek nem tartok és ez az államvasutak igazgatótanácsa. (Helyeslések.) T. ház! én ugyan nem tartom magamat e tekintetben szakértőnek; de azt hiszem, hogy az 38*