Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-160
22 1*9• orsaágos ülés október 4. 1876. óvónkéul körülbelől 75,000 frt, az egész bérleti időtartamra 1,350,000 frf. (Zaj a szélső baloldalon) Már ez visszatérés a donatió jogához, azon külömbséggel, hogy hajdanában e jogot a királyok gyakorolták, s most a ministei ur akarja önhatalmúlag gyakorolni. De, hogy más adatot idézzek, hivatkozhatom részint a képviselőházban, részint a főrendiházban ülő urakra, kik itt épen az emiitett jószágok tőszomszédjában birtokosok. Méltóztassék megkérdezni Oziráky, vagy Zichy Nándor grófoktól, vajon adnának-e egy holdat bérben 8 frton alól. Egyetlen egy sem. Itt vannak az adatok. Ők 8 — 9 — 10 írtért adták bérbe földjeiket az adón kivül. A tisztelt minister ur nagy súlyt helyez arra, hogy ezen két bérlő, kit ő Magyarország vala-' mennyi bérlője közül gyöngy gyanánt felfedezett, nemcsak pontosan,fizet, — ámbár ón azt hiszem, hogy minden bérlő pontosan fizet, —• méltóztassék megkérdezni akármelyik földbirtokostól, például a rainistereinök úrtól, hogy oda adná-e jószágát olyan bérlőnek, ki nem fizet pontosan? — mondom, a minister ur kiemelte, hogy ezen bérlők az épületeket rendben tartják, sőt magok épitik föl. Ez nézetem szerint nem enyhítő, hanem súlyosító körülmény. Méltóztassanak elhinni, ezen nagylelkűséget minden bérlő szívesen magára vállalja, hogy ő épitse fel a gazdasági épületet, és ö számítsa fel a kormánynak. Hiszen ez egyike azon körülményeknek, szerintem visszaéléseknek, melyek ellen tiltakoznom kell. A helytartótanácsnak ós az udvari cancellariának eljárása szerint a kötött szerződések értelmében köteles volt a bérlő nyilvános pályázatot nyitni, ós ha senki sem vállalkozott olcsóbban felépíteni: akkor volt a bérlőnek joga az epületet azon áron felszámítani. Es ezen körülményt mint nagylelkűséget hajlandó a minister ur a bérlőknek íelróvni. Egyébiránt itt' nem egyes részletekről, nem egyes adatokról vau szó; hanem átalános intézkedésről, mely ellenkezik nem csak minden alkotmányos felfogással, a mely szerint egy minister nem tehet semmit, különösen a mi a közvagyont illeti, az országgyűlés jóváhagyása nélkül, de beleütközik egyenesen a törvénybe is. Az 1848. IÍI-ik t.-czikk világosan megállapítja a ministeriuin ügykezelésének jogkörét. Ki van mondva ott, hogy a miuisterium átveszi mindazon ügyekel, melyeket eddig az udvari cancellaria, helytartótanács, kincstár s. t, b. kezelt és hogy semmi ki ne maradjon, maga a törvény azt mondja, hogy átalában minden polgári, egyházi, kincstári és katonai ügyeket átveszi, átveszi pedig azon felelősség mellett, melyet a 4. § megállapít, mely szerint a ministeriumnak minden tagja mindennemű hivatalos eljárásáért felelős; hogy pedig az hivatalos eljárás. azt a minister ur nem tagadhatja, mert ő nem kezeli ezen jószágokat, mint Trefort Ágoston; hanem kezeli mint vallás és közoktatási minister s ha ma megszűnik minister lenni: semmi köze többé ezen jószágokhoz : ha tehát mint minister kezeli ezen jószágokat, köteles azt az országgyűlés, e törvényhozás ellenőrzése mellett kezelni; ellenőrzés pedig akkor lehetetlenség : midőn a miniszter önhatalmilag, a nyilvánosság teljes kizárásával bérbe adhat jószágokat, még pedig bérbe adhatja oly rendkívül hosszú időre s egy egész generatióra, s azokat 18 esztendőre lekötheti. Hivatkozik a t. minister ur a rósz időkre és azt mondja, hogy azokat kell tekintetbe venni. Elhiszem ; az idők rosszak és meglehet, hogy egy bizonyos perezben lehet jobb bórletet kapni; de nem hiszem, hogy a t. minister ur oly rósz fogalommal bírjon a jelenlegi kormányrendszerről, miszerint bizonyos legyen abban, hogy az a nyomorúságos állapot, melyben Magyarország ma sinlődik, még 18 éven. _át fog tartani. (Derültség a szélső baloldalon.) Én nem tudok példát rá. hogy a volt clieasteriumok 6—9 éven tid bérbe adtak volna jószágot és én azt sehogy el nem ismerhetem, hogy a t. minister ur, ki a törvény szerint ugyanazon jogkörrel van fölruházva, mint voltak ezen dicasteriumok: bírjon joggal ezen időn tul terjeszkedni. Én t. ház, ezt törvényesnek soha el nem ismerhetem. Itt azonban nemcsak a concrét esetről, nem egy jószág bérbe adásáról van szó, hanem arról, hogy szükséges, miszerint a törvényhozás előbb-utóbb elintézze azon kérdést, hogy inikóp kezeltessenek ezen jószágok. Mert az lehetetlen, hogy a ' költségvetésben ennek nyoma ne legyen, hogy ez olyan egészen magában álló. a ministei:' önkényétől függő valami legyen. Belátta volt ezt egy alkalommal a jelenlegi t. vallás és közoktatásügyi minister ur és körülbelül 3 évvel ezelőtt a képviselőháznak egyik kiváló tagja. Komárom városának t. képviselője határozati javaslatot nyújtott be o tekintetben, melyben hivatkozva épen ez általam imént felolvasott törvényre : indítványozta, hogy a ház utasítsa a vallás- ós közoktatásügyi ministeriumot, hogy ezentúl az alapítványok ügykezelését, általában a kiadások ós bevételeket, mint minden más rovatot, a költségvetésbe felvegye, mert arra semmi képzelhető ok nincs, hogy ez miért ne szerepeljen a költségvetésben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor, miután a ház hangulata olyan volt, hogy csakugyan helyeslés hangzott minden oldalról, a t minister ur felhasználva ezt, a mit nálunk gyakran felszoktak használni, ha valami kellemetleu ügy forog szóban, hivatkozott az idő drágaságára és azt mondta, hogy sietnünk kell a budget letárgyalásával és kérte a házat, hogy a budget tárgyalása után azonnal tárgyaltassék ezen rendkívül
