Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-172
172. országos ülés november 2*. 1876. 253 mikor lehet alapos és hivatalos adatok nyomán, a parlamenti tekintély és az egyes nyilatkozatok nyomatékának érdekében e kérdésről szólani; azt hiszem a háznak e tekintetbeni hivatását és hatáskörét nem negáltam. (Tetszés.) Azt, hogy a külügyi hivatal vezetése más alkotmányos testületnek ellenőrzése alatt áll: nem én mondom, hanem a törvény ós hogy ezen törvényes állást a magyar parlament addig, mig a törvény fönáll, respeetálni kénytelen, magától következik. De ugyanazon törvény szabja meg a magyar ministerelnök befolyását a külügyek vezetésére s ezen befolyás okvetetlenül a magyar parlament illetékessége alá tartozik: mit én kétségbe vonni nem fogok. (Tetszés.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Bármennyire óhajtom, hogy ezen vita befejezésével a ház szavazatilag dönthessen, vannak bizonyos dolgok, melyeket elhallgatnom lehetetlen. Szorítkozni fogok azonban mindazok közül, mik itt elmondattak, csakis azokra, a melyek irányában a legszükségesebbnek tartom a nyilatkozást, mellőzve a mellékeseket s egy más alkalomra hagyván fel azokat, a melyektől azt hiszem, hogy talán később a budgettárgyalás folyamában ismét fel fognak merülni. (Halljuk \) Azok közé, a mikről nyilatkozni röviden, egyszerűen kötelességemnek tartom: számitok két nyilatkozatot, melynek egyike a múlt napokban, másika a mai napon törtónt. Ma ugyanis azt a nyilatkozatot hallottam, hogy a kormány és különösen a belügyi kormányzat üldözi e hazának másajku polgárait. Hallottam továbbá ugyanakkor azt a nyilatkozatot, hogy jó volna már, ha a magyar nemzet szakitana a 60 év óta, de különösen 17 év óta folytonosan követett erőszakos magyarizáló politikával. Nem fogok sem egyik, sem másik irányban czáfolgatni: mert a czáfolatot megadja a történelem és adják a tények. De egy ily meg nem érdemelt rágalommal illetósót a kormánynak és még inkább a nemzetnek az ország képviselő testületében elhallgathatónak nem tartom. (Élénk helyeslés.) A másik, amire kívánok relectálni: az. a mi egy képviselő ur által meglehetősen burkoltan arra nézve mondatott, hogy vannak a kormánynak orgánumai és vannak e hazában emberek, kik hazaflságuk mellett azáltal akarnak tüntetni, hogy fejedelmünk, királyunk szineit sértik. Ez vonatkozik a szebeni esetre. Szabad legyen megmondanom, hogy áll a dolog; nem kívántam előhozni, de ha a képviselő ur provocálta, megmondom. (Halljuk!) Nem volt ott szó arról, hogy bárki és felséges királyunk szineit sérteni akarta volna. De igenis volt szó arról, hogy kívántatott, hogy a fejedelem színeivel az ország szinei is ott legyenek. (Élénk tetszés.) És az egész zaj, az egész lárma onnan támad, mert a képviselő ur által — ugy látszik — védelme alá vett ottani némely politikai szereplő egyéniségek, a magyar nemzeti zászló ott lengésének jogosultságát akarták megtagadni. (Nagy mozgás) Ez nem engedtetett meg s nem fog megengedtetni. (Átalános élénk hosszantartó helyeslés és tetszés nyilatkozatok.) Es ha a képviselő urak ott (.4 szászokra mutat) rázzák is fejüket, ha tetszik, — mert ezt érdekünkben volt kideritni, — fogunk reá felelni nemcsak politikai, de katonai hatóságoknak is ellenök bizonyító nyilatkozataival. (Tetszés.) Ezeknek előleges megjegyzése után t. ház, áttérek főleg azokra, a miket a mai napon Simonyi Ernő és Mocsáry Lajos képviselő uraktól hallottam ; de mondom szorítkozva csakis a legszükségesebbekre. Legelsőben is megköszönöm Mocsáry Lajos képviselő urnák, hogy ő elismerte, hogy a pénzügyministernek és a kormánynak csakugyan vannak a pénzügyek rendezése körül érdemei; csak sajnos, hogy ezen elismerést csak azért tette, hogy abból azon, ugy látszik, reá nézve igen örvendetes következésre jusson, hogy pénzügyi helyzetünk reménytelen. Valóban uraim, van egy, a mit nem értek, s ez az egy az, hogy ha egyfelől némelyek azt tartják kötelessógöknek, hogy pénzügyi helyzetünket, melynek komoly voltát soha senki ezen kormány tagjai közül nem tagadta, minden áron a legroszabbnak, reménytelennek, végpusztulással fenyegetőnek tüntessék fel: teszik ezt ugyanazon perezben, hirdetik az országnak elszegényedését, gyengeségét ugyanakkor, mikor azt követelik tőle, hogy mintegy háborút provocáljon fél Európával. (Élénk derültség és tetszés-nijilvánitások,) Már uraim, hogy ebben logika nincs, azt tudom ; hogy hazafiság van-e benne: azt ítéljék meg magok (Élénk helyeslés a közepén ) Mocsáry Lajos képviselő ur azt mondja, hogy nekem szokásom nagyobb ügyességgel mint lelkiismeretességgel mások beszédéből, sgyes tételeket kiragadni, s azután azokkal acrobaticai dolgokat csinálni. Azt megvallom, hogy azon természetem meg van, hogy bármily nagy, és bármily hosszú legyen valamely szóhalmaz: az abban elszórt eszméket kiszedem és megvizsgálom, hogy ellentétben vannak-e vagy összeegyeznek-e egymásssal? s a mennyiben ellentétben vannak: bizony azok ellentétét szeretem is feltüntetni; de hisz még maga a képviselő ur is azt mondja, hogy kiszedem azokat az egyes részeket, a melyek a beszédben meg vannak, s igy nem tudom, hogy ezt miként nevezheti ő lelkiismeretlenségnek; pedig mondhatom, néha
