Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-172

254 * 172- országos ülés november 24. Í876. nagyon lelkiismeretesen kell kutatni azon egy-két magszem után (Derültség.) S épen a képviselő ur ugyan akkor, mikor ezt nekem rósz néven veszi: beszédemre ráfog olyakat, a mikről még csak egy betűt sem szólottam; mert abból, hogy ellentétei látok az ő állításaiban: a képviselő ur következtetést von arra, hogy mit hiszek vagy mit akarok tenni oly téren, a melyet még csak a legtávolabbról sem érinHtem. Hogy ez lelkiismeretes catói eljárás legyen: azt a képviselő urnák ugyan senki sem fogja elhinni. Én csupa argumentatióba eltévedezni nem akarok. Nem is akarok renectálni mindazon valóban nem igen illedelmes allusiókra, a mennyországba juthatás és kölcsönök kötéséről ós nem tudom, milyen hasonlókról, melyek, hogy mennyire méltók ezen helyhez: e felett itelni fog minden jó érzelmű ember. Hanem egyet kénytelen vagyok még a t. képviselő urnák megjegyezni és ezt figyelmeztetésül jegyzem meg mind a képviselő urnák, mind azoknak a kik hazánk sorsát nem könnyelműen, hanem kellő megfontolással kívánják intéztetni, és ez az egy az: hogy ne vezesse a képviselő ur, se senki más reményét hazánk ügyeinek rendezésénél azokba, kik mint ő is monda, a monarchia másik felében personal-uniórol beszélnek. Gondolja meg, nézze meg a t. képviselő ur azoknak múltját, jelenét, azoknak összesítését, a miket a personal-unióval együtt emlegetnek, s meg fog győződni, hogy ott a képviselő ur órtelmébeni personal-unió, azok közül ugyan senkinek sem kell; hanem kell centralisált Ausztria, vagy kell legalább is a dualistieus alapról is leszorított Magyarország. (Élénk helyedén a középen.) Vigyázzon hát, mielőtt ilyen szövetségesekkel biztatja magát vagy a nemzetet. (Élénk helyeslés a középen.) T. képviselőház! Simonyi Ernő" t. képviselő ur rósz néven vette, hogy én röviden egy pár szóval az idő pazarlását emiitettem. Ezt, kérem nem volt oka rósz néven venni; mert én tudván, hogy még az igazat sem illik mindég kimondani, nem azt mondtam, hogy ő pazarolja az időt; hanem azt mondtam: sajnálom, hogy kénytelen vagyok én is pazarolni az időt olyanok miatt, a mik személyemre nézve elmondattak. En nagyon jól tudom, hogy egy szó, egy betű sem, fölösleges abból, a mit a képviselő ur mond. (Élénk derültség.) Hogy a képviselő ur nem pazarolja az időt, (Élénk derültség) és méltóztassék is, bármikor beszélek az idő pazarlásáról, ezt ugy érteni, hogy ezt csak magamra és nem ő reá kivánom értetni. (Derültség.) Simonyi Ernő képviselő ur elmondotta ma is, hogy ő nem fog elemi oktatást adni a kormánynak a pénzügyi viszonyok rendezéséről és ebben némileg szavát is tartotta. De nem is mulasztott ezzel semmit, mert oktatást mi nem is kórtünk tőle. Hanem azután igazán adott elemi oktatást; de ez azért nem volt idővesztegetés, bár jó hoszszan tartott. (Derültség.) Adott elemi oktatást arról, hogy mi az a lord major lakoma. Hiszen ezt mai nap minden ember tudja, a ki újságot olvas; sőt még az is, a ki elemi oktatásban nem részesült, meghallja a kávéházban. Azt mondom azonban, hogy én annyira érzem, mennyire szükséges tanulni, ós annyira érzem, mily nagy becsesei bir a jó elemi tanár, ki érthetően, részletesen ismét és ismét megforgatva a tételt, azt megmagyarázza, hogy kiállitom neki a bizonyítványt, hogy ebben is nem volt egy pereznyi idővesztegetés. (Élénk derültség.) Különben vannak dolgok, a melyekről, igazán mondhatom, nem szeretek beszélni; de a melyeket elhallgatni még sem lehet, és ezek közzé tartozik az is, a mit Simonja Ernő képviselő ur ma szíves volt mondani : hogy érdekes tudni, hogy mi nagyobb idővesztegetés : mit, midőn az ország közvéleményét megkerítettem, elámitására mondottam, vagy az, a mit, midőn nézetem megváltozott : a kijózanitás czóljából az elmondottra fordítok ? T. ház! Kerítéssel, ámítással vádolni, nem hiszem, hogy egészen finom parlamenti eljárás; de nem a magam szempontjából veszem rósz néven e kifejezést; mert kerítés, ámítás csak ott lehetséges, a hol van keríthető és ámítható. De hogy ez a magyar nemzetre nem alkalmazható: mutatja az,, hogy a képviselő ur folyvást kisebbségben van. (Elénk derültség.) Ragályi Ferdinánd (Közbeszól :) Nincs annyi pénzünk, hogy a többséget megszerezzük ! (Nagy derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Köszönöm a közbeszólt képviselő urnák, hogy annyira megbecsülte nemzetét, hogy azzal indokolja kisebbségüket, hogy nincs elég pénzök. (Élénk derültség.) Sokszor variálták a képviselő urak a vita folyamán, hogy a kormány ezt tegye, azt tegye, hogy lépjen vissza, sőt Simonyi képviselő ur beszédében két helyütt is elmondotta, (Halljuk) hogy ha lelkiismerete azt mondja a kormánynak, hogy képes az ország bajain segíteni: — akkor maradjon; de ha lelkiismerete azt mondja, hogy segíteni nem képes: akkor menjen. Gondolom ez volt szavainak értelme. (Felkiáltások : Ugy van V) Én t ház! nem hiszem, hogy ez a dolognak a mértéke, mert utoljára is mindenki: Simonyi képviselő ur magáról, a kormány tagjai pedig magukról bona-flde azt hiszik, hogy megfeszített erővel, igyekezettel képesek lesznek megfelelni annak, a mire vállalkoztak. Itt azután elmenésre, vagy a maradásra nézve nem az az útbaigazító, hogy lel-