Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-172
172. országos ülés rozzon bármely órát és időt; de határozza azt meg egyszer mindenkorra, a rendes időre mindig bejövök; de ma igy, holnap amúgy, ón részemről nem tehetem, azonban ha én és Helfy képviselőtársam nem voltunk jelen, kérdem a t. elnök urat: hányan voltak jelen? Zsedényi Ede : Tizenegyen! Simonyi Ernő: Tehát jelen voltak mindnyájan a többiek? Atalában nem az a kérdés a jegyzőkönyv-hitelesítésnél , hogy mit határoz a többség; .hanem az a kérdés: mit határozott előbb a bizottság. A jegyzőkönyvek hitelesítése a legtöbb esetben nem is in pleno szokott történni, hanem a bizottságoknak egy-két tagja szokott megbizatni: ti hitelesítsétek; mert azt feltételezni senki sem szokta, hogy a hitelesítésnél valami változtatás történjék, ott már becsületbeli kötelessége minden tagnak ahoz ragaszkodni, mit előbb határoztak ; és nem ahoz, mit véletlenül a többség akkor határoz. Ezután Helfy t. barátomnak felelve a ministerelnök ur, a bankkérdésre vonatkozólag azt mondja, hogy Helfy meg fog győződni, hogy közösügyet a bankügyből a kormány perabsolute nem csinált. Lehet ily ügy bizonyos időre való megoldása iránt egyezményre lépni; de azért azon ügy közjogi fogalmak szerint közösügygyé téve egyáltalában nincs. Én elfogadom a ministerelnök ur definitióját a közösügyekről, és ha nem szereti is, de kénytelen vagyok hivatkozni arra. mit ő e tekintetben mondott. Azt mondja: én szerintem 3 csoportja van a közösügyi törvényeknek; az első az 1867: XII. törvény, a második csoportot képezik azok, melyek bizonyos évek számához vannak kötve, ilyen a quota mennyisége, ilyen a vám és kereskedelmi szövetség, ilyen a védrendszerről szóló törvény. Ezek bizonyos időhöz vannak kötve. Már most engedjen meg a ministerelnök ur, ha azon terv fog elfogadtatni, melyben a kormány Bécsben megállapodott: akkor a bankügyből időtartamhoz kötött közösügyet csináltak: ezt tagadni nem lehet. Azt pedig, hogy örökre csináltak volna közösügyet: Helfy képviselőtái-sani sem állította. Áttért ezután a ministerelnök ur, amire még megjegyzést kívánok tenni, a keleti kérdés tárgyalására. Arra kéri mindenekelőtt a t. házat, hogy egy mórtékkel mérjen a magyar kormánynak és más kormánynak. Én megengedem, hogy ezen kívánság méltányos és jogos és kész vagyok ezt elfogadni és teljesíteni. A közvéleményről szólva, azt mondja a ministerelnök ur, hogy igenis a, kormánynak kötelessége a közvéleményt figyelembe venni, hogy nem kötelesség, de szokás jegyzékekben is hivatkozni rá, hogy a jegyzékeknek nagyobb nyomaték adassék, — ez már nem kötelesség, hanem szoorember 24. 1878. f 45 kás, ós bizonyos gunynyal megjegyezte: szokás még akkor is, ha a reá való hivatkozás hamis. Ez általában mondva, még nem vált volna oly sértővé senki irányában, ha mindjárt utánna nem hivatkozik azon agitátiőra, mely Angolországban a keleti kérdésben folyt és melyet a kormány nem vett figyelembe. Méltóztassék megengedni, alkotmányos országban agitátió még nem jelent egyáltalán közvéleményt; agitátió oly mozgalmat jelent, melyet valamely párt indit meg: akár legyen az politikai, akár más társadalmi természetű agitátió. Az agitátió egy részről niegindittatik és sokszor igen nagy terjedelmet nyer, mert az einborok kellőképen nincsenek tájékozva; de akkor azután azok, a kik ellenkezőleg vannak meggyőződve, ellenagitátiót indítanak, felvilágosítják az országot és csak ezen két egymással ellentótben álló agitátióból képződik a nemzet közvéleménye Az igen t. ministerelnök ur azonban félreértette a dolgot és ugy vette, mintha az angol ellenzék által kezdett agitátió már az ország közvéleményét fejezte volna ki. Egyatalában nem; Ez az agitátió nagy mérveket öltött addig, míg a kormány a maga részéről szintén meetingeket hitt össze ós ott az angol politikának valódi traditionalis hivatását, az angol nemzet valódi érdekeit a néppel megismertette. Mihelyt ez megtörtónt: az ellenzék agitátójának jelentősége azonnal eloszlott. Az tehát, amit akkor az angol kormány nem vett figyelembe: nem volt az ország közvéleménye; hanem az ellenzék agitátiója volt. Ha ezen agitátió folyamában az ellenzék nyerte volna meg az ország közvéleményét : bizonyára az angol kormány, vagy tekin. tétbe vette volna ezen közvélemény kivánatát, vagy visszalépett volna. De a t. ministerelnök ur azt mondja, hiszen a magyar kormány annyit mondott, mint az angol, vagy a németországi kormány, s azokkal meg vannak elégedve ; vele pedig nincsenek megelégedve, Engedelmet kérek, a t. ministerelnök ur igen helyesen és igen apodictice hangsúlyozza itt, hogy néhányan elfeledni készek a helyzet közti némi külömbséget. Igaz, a helyzet közti némi külömbsóget tekintetbe kell venni ós én azt mondom, hogy a német és angol kormánynak épen a helyzet közti külömbsóg tekintetéből joga van a nemzetnek bizalmára appellálni, inkább mint a mennyi joga van akár a magyar kormánynak, akár különösen a közös külügyi kormánynak; mert eddigelé legalább semmit nem tett az államért, a mi ezen vak bizodalmat motiválná. Azt mondja azután a t. ministerelnök ur: de mit mondott az angol ministerelnök, nem a törvényhozó testületben ugyan, hanem pohár közt? Engedelmet kérek, erre kell hogy reflectáljak, ámbár egyszer volt alkalmain hivatali elődje gróf Andrássy ministerelnöksége alatt is már erre
