Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-172
246 172. orsaágos Illés november 24. 1876. refleotálni. Akkor is a Lord Mayor beiktatási ünnepélyén egy nyilatkozat történt, mely engem arra késztetett, hogy iránta a ministerelnök urat interpelláljam. Nem emlékszem, a tárgy rni volt, hanem arra Andrássy gróf akkori minister azt felelte, hogy ő biz azzal nem sokat törődik, hogy a ministerek banquetteken mit mondanak, Én megvagyok győződve, hogy Andrássy gróf, mióta a külügyek élén áll, meggyőződött arról, hogy az, a mit az angol ministerek a lordmayor-banketteken mondanak : az egész diplomatia és az egész angol nemzet és az egész Európa által hivatalos kijelentésnek vétetik. Az angol parlament augustus közepén napol tátik el rendesen, s összejön január-február havában. A lordmayor bankett körülbelül ezen szünet közepére november 9-ikére esik s ezen alkalmat kötelességszerüleg — mely kötelesség nincs ugyan törvényben foglalva, hanem szokás által évek folyama által szentesítve van. Az angol ministerium mindig gyakorolja azt, hogy a szünetelés ezen ideje alatt hivatalos nyilatkozatot tegyen fontosabb politikai kérdésekben. Ezen nyilatkozat tehát azon ellenvetést, hogy az poharazás közben történt, attól, ki a dolog természetét ismeri, egyátalában nem érdemli. Tehát mit mond ? Azt mondja: fel akarja tartani a békét és Angolország érdekeit megsérteni nem akarja. Engedelmet kérek, igaz, hogy azt mondja „Angolország érdekei ;" de megmagyarázta, hogy mik ezek az Angolország érdekei s épen ebben fekszik a különbség. A ministerelnök ur azt mondja, mind Magyarország mind a monarchia érdekeit fenn akarjuk tartani ; de hogyan ? mik ezek az érdekek: azt egy szóval sem világosítja fel. Az angol minister mit mond? Azt mondja: „A kormány első czélja az európai békét fentartani; erre a legjobb eszköz: szorosan a szerződésekhez ragaszkodni, ez esetben a párisi szerződéshez, mely 1871-ben Törökország függetlensége ós integritása alapján ünnepélyesen megujittatott. Tehát megmondja, hogy Angolország érdeke a béke fentartása. A béke fentartásánál legjobb eszköze azon szerződéshez való ragaszkodás, mely Törökország területi épségének és függetlenségének biztosítását követeli. Tehát itt meg van mondva, hogy Törökország integritása és függetlensége az angol politikának czélja. Ez elv vezetett bennünket — így folytatja tovább — a múlt évben, midőn Andrássy gróf jegyzékét elfogadtuk. Miért? Mert a párisi szerződóst meg nem sértette, mert az fentartani igyekezett a török birodalom területi épségét és függetlenségét. Ezen elv vezette őket a berlini memorandum elvetésénél és ezt azért vetették el; mert megtámadta volna a török birodalom területi épségét és függetlenségét. Elvetettük azt a tervet is — úgymond — hogy Bosniát ós Herczegovinát az osztrák, Bulgáriát az orosz csapatok szállják meg ; vagy Konstantinápolyba egyesült európai hajóhad küldetnék, mivel Törökország integritásának megsértését látjuk abban. Tehát világosan, határozottan és ismételve kimondja, hogy Törökország területi épsége ós függetlenségének fentartása az angol kormány czélja. Ha mi azt tudnók, hogy mi irányban látja, vagy képzeli a mi kormányunk, vagy a külügyrninisterium Magyarország érdekeit megóvhatni: akkor tökéletesen megvolnánk elégedve. De a minister ur csak azt mondja, hogy „akarjuk a békét", de mindenesetre akarjuk az osztrák-magyar monarchia érdekeit megóvni. „Már — úgymond — kivéve a szavakat, lényegileg ezek közt mi a különbség: azt részemről belátni nem tudom." En igyekeztem megmondani, mi a különbség, s részemről azt hiszem, hogy a különbséget belátni nem nehéz. Ha a t. ministerelnök ur képes nekünk megmondani azt, hogy Magyarország befolyása s esetleg hadi ereje arra alkalmazandó-e, hogy a török birodalom önállása, függetlensége és területi épsége fentartassék; vagy hogy az feldaraboltassék, s részben egy, részben más hatalmasság hadi ereje által elfoglaltassák; vagy más hatalmasságoknak befolyás engedtessék a terület egyes részeiben: akkor igenis tudni fogjuk az irányt, melyben képzeli a kormány az ország érdekeit; de a mig ezt nem mondja, tökéletes vakságban vagyunk. Azt mondja a ministerelnök ur : „Angliában igen nagy fontosságú, nagy horderejű külügyi viták folytak az utolsó évtizedekben is, de azoknak végét nem képezte határozathozatal," Rendes körülmények közt igy van; hanem voltak esetek rá, mikor határozat hozatott, igy pl. mikor az 50-es óvók végén, vagy talán a 60-as évek elején lord Palmerstonnak bizonyos okoknál fogva kedve kerekedett Chinában háborút kezdeni, mely folytattatott is; midőn a parlamentben szóba került ez ügy, William Gipson parlamenti tag határozati javaslatot nyújtott be, mely a kormány Chinában követett politikáját roszalja s helybe nem hagyja. Ezt támogatta Bright s a többség elfogadta, s oly helyzetet készített a ministeriumnak, melyben Angliában más mód nem volt, mint: vagy lemondani, vagy a parlamenttől a népre hivatkozni. Lord Palmerston ismerve a parlamentet, s tudta azt, hogy a törvényhozási factorok többsége nem mindig fejezi ki a nemzet többségének akaratát, melyre nézve ugy látszik, a ministerelnök urnák kételyei szoktak lenni, mert ő sohasem hivatkozik a nemzet többségére, hanem mindig csak a törvényhozás többségére, melynek támogatását,
