Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-170

170. országos ülés osoportulatok mozgalmai ellen, melyeket az ausztria-magyar monarchia el nem fogadhat és nem támogathat soha, mert az azokat éltető forradalmi szellem és elv, a históriai fejlődés alapján emelkedett conservativ jellemének tökéletes negatiója, ós, mert annak dédelgetóse — meg vagyok győződve — íetjogának ós sziverejének szálait repesztené szét. {Elénk tetszés és helyeslés.) Ily nagy kérdések foglalkoztatván a közvéleményt, természetesnek tartom t, ház, hogy az élet kérdéseiért aggodalomban levő közérzület felülről óhajtja a felvilágosítást, az útmutatást s ha lehet a megnyugtatást, s hogy ezen hangok itt a ház kebelében is találtak kifejezést. De midőn a t. ministerelnök felelősségének súlya alatt s a körülmények helyes felismerésében kijelenti azt: hogy ő épen azon felelősség érzetében, a közjó érdekében kénytelen megválasztani az időt, mikor nyilatkozzék, s azt, hogy mit nyilatkoztasson ki, s midőn még tegnapi igen jeles beszédében is nyilvánította azt, hogy a keleti bonyodalmak kórdósérői sem tárgyilag, sem érdemileg nem nyilatkozhatik: akkor őszintén megvallom, t. ház, hogy én a külügyi kórdós itteni megvitatását sem a parlament tekintélyének, sem az egyes nyilatkozatok nyomatékának, de még a közvélemény helyes irányzatának és fölvilágositásának érdekében is, indicálva nem látom. (Helyeslés a középen és jobboldalon.) És tovább megyek. (Halljuk^ Én, ki a parlamenti rendszer értelmezésénél fogva a t. kormányelnököt nemcsak a korona első tanácsosának, hanem ezen ház vezetőjének is tartom, ki a háznak eljárásában, helyesen vagy helytelenül választott initiativájáért és mulasztásáért a- felelőségnek fősúlyát viseli: ón ezen állásánál fogva azt kivántam volna a t. ministerelnök úrtól, hogy midőn ő kijelenti —• és ebbeli jogát, sőt bizonyos viszonyok közt kötelességét nemcsak hogy nem tagadom, de elismerem. — hogy a közérdekben a situatióról nem nyilatkozhatik: egyszersmind felkérte volna a házat, hogy a maga részéről is ezen kérdésnek megbeszélésétől tartózkodjék, a mint ez más parlamentális országokban történik; kijelentvén egyúttal azt, — amit ón a közhangulat megnyugtatása érdekében igen kívánatosnak tartok. — hogy midőn a nyilatkozhatás pillanata beáll : ő épen a közhangulat lehető megnyugtatása, illetőleg helyes útra való terelése érdekében meg fogja ragadni az alkalmat, hogy a ház előtt nyilatkozzék. Ma azonban a hivatalos adatok teljes híjában én őszintén megmondom, hogy a magam részéről a diplomatiai actió érdeméről, a külügyi hivatal politikájának helyessége vagy helytelenségéről, annak egyes részleteiről, ma nem nyilatkozhatom ; nem nyilatkozhatom már azért sem, mert kénytenovemljer 22. 1876 205 len vagyok tekintetbe venni azt, hogy alkotmányszerkezetünknél fogva a külügyér nem tagja e törvényhozó testületnek és más alkotmányos testületnek ellenőrzésétől függ, és mert mindég genirozva érzeném magamat netalán lehető kételyeimet és aggodalmaimat vele nem szemben nyilvánítani, nem akkor, mikor tőle a felvilágosítást közvetlenül megnyerhetem. (Tetszés.) Osak annyit vagyok bátor még végezetül mondani, hogy ez lévén már e kérdésben magamtartása, Simonyi Ernő képviselőtársam határozati javaslatát benső és alaki okoknál fogva el nem fogadom. A velünk szemben ülő t. tagok igen érdemleges alapokon és indokokból azon véleménynek adtak kifejezést, hogy csak vám- ós kereskedelmi politikánknak teljes önállósága mellett gondolják pénzügyi bajainkat orvosolhatni. Én t. ház e kérdésnek tüzetes vitatásába ma nem bocsátkozom; de kijelentem, hogy én nemcsak fontos politikai okoknál fogva, hanem közgazdászati okoknál fogva is, a mint ezt e házban jelezni már többször volt szerencsém, a vámszövetsóg fentartása mellett vagyok, közgazdászati szempontokból azért t. ház, — hogy röviden jelezzem álláspontomat: — mert nekem meggyőződésem, hogy nekünk a monarchia tulfelóvel az anyagi téren is vannak közös érdekeink, melyek kiegyezésre utalnak bennünket, ós a melyeket kölcsönös méltánylat és érdekeinknek közös figyelembe vétele mellett szerintem ki lehet egyenlíteni. [Elénk helyeslés a középen, ellenmondás a szélső bal felöl.) Hogy azon álláspont t. ház, politikai és közgazdászati tekintetben nem fogadható el, mely mellett egyfelől a haszon az egyik fél részén van, a kár a másik fél részén: azt én szívesen elismerem ; sőt tovább megyek, én azt mondom, hogy ily állapot először ellenkezik a szövetség természetével in abstracto, másodszor nem felel meg a tényleges állapotok igényeinek, és harmadszor azért, mert bensőleg igazságtalan, káros és veszélyes volna, mert felbontaná nemcsak anyagi, hanem politikai téren is azon közjogi kapcsot, melyre hogy ma oly nagy mértékben van szükségünk: azt hiszem a házban pártkülönbség nélkül elismerik. (Elénk helyeslés a Iwzépen, felkiáltások a szélső baloldalon: nem áll). Ha tehát ily irányban káros a kiegyezés, ennek oka nem a szövetségi viszonyban, hanem a kiegyezés módozataiban rejlik. Ezekről akkor fogok szólni, mikor a kiegyezés egész mivoltában előttünk fog feküdni; ina csak azt nyilvánítom, hogy mivel én a mai viszonyok közt a kiegyezés létesítését a situatio életpostulatumaként tekintem, sajnálkozással kell tapasztalnom, hogy az, a mi a hozott vagy hozandó áldozatok indoka ós lehető eompensatiója, — a kölcsönös egyetértés ós testvéri hangulat, - a kiegyezés által nem