Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-170

206 170. ornágot üli* éretett el; (Mozgás) és mert létező ingerültségnek és szenvedélynek, — ha igy szabad magamat kifejeznem — bűne és ezen szenvedélyek oroszlánrésze mai nap a túlsó oldalon van; (Élénk helyeslés), ma azt, hogy kormányunk részéről történtek e hibák, kutatni nem akarom, nem fogom; mivel akkor, midőn látom, hogy az ingerültség a túlsó oldalon ellenséges indulattá kezd fajulni: ezt még annak kutatásával, történtek-e itt hibák vagy nem?— ápolni, terjeszteni és indokolni nem akarom (Élénk helyeslés és tetszés.) De ha kecsegtethetném magamat, hogy gyenge szavam a Lajtlián túl is meghallatszanék és megértetnék : akkor óva inteném azon köröket, óva inteném azon befolyásos férfiakat, kik az anyagi kiegyezés ós érdekek vitatása közben a közjogi alapokra nézve veszélyes kérdéseket támasztani készek, óva inteném, hogy a mai sítuatióban e monarchiát oly válságnak ne tegyék ki, mely szerintem, veszélyesebb a külellensóg megtámadásánál, (Elénk helyeslés) egy szerencsétlen hadviselésnél, (Élénk helyedé*) a pénzügyi nyomornál, mert ama válságról, ha csakugyan felidéztetik: azt lehetne mondani jóslatképen: utramque eadem delebit dies. (Élénk tetszésnyilvánítások.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Tekintettel arra is, hogy a házszabályok szerint eljött az idő, midőn a háznak más teendője lesz, egyátalában nem szándékozom a mai napon itt elmondottakra és igy az épen most elhangzott remek beszédre is észrevételeimet megtenni. Egyben kénytelen vagyok az igen t. előttem szólót — nem mondom •— rectificálni, hanem figyelmeztetni, (Halljuk!) hogy talán valami elkerülte figyelmét. 0 ugyanis mintegy rosszalólag — mihez való jogát természetesen el kell, hogy ismerjem, hozta azt szóba, hogy ő sajnálja, hogy a mínisterelnök ki nem fejezte egyúttal azon óhaját is, hogy a ház a keleti kérdés vitatásától tartózkodjék. Én bátorkodom a t. ház becses figyelmét arra, felhívni, hogy a mely perezben Simonyi Ernő képviselő ur határozati javaslatát beadván, beszédét befejezte: azon perezben kértem szót és ugyanazon perezben kifejeztem azon nézetemet, hogy habár nem lehet is megakadályozni azt, hogy a budget átalános vitatásánál ez ügyhöz bárki is hozzászóljon: nagyon óhajtom, reményiem és várom a ház tagjainak tapintatától, hogy a parlamenti tapintat ellen véteni nem fognak és felkértem a t. házat, hogy ez ügyben bármi határozatnak hozatalától tartózkodjék, (ügy van! a középen.) Ez részemről szó szerint megtörtént. (Ugy van! a középen.) A mi pedig a másik nyilatkozatot illeti, a mit t. képviselő ur nehezen nélkülözött, hogy ha eljön annak ideje, szívesen, örömmel ós kötelessógszerünovembor 22.1876. ' * V leg fogok a ház előtt bővebben nyilatkozni, azt, megvallom, nem mondottam azért: mert azt minden nyilatkozatomból kivehetőnek ós a dolog természetében levőnek találtam. (Átalános helyeslés.) Elnök: T. ház! Bekövetkezvén azon idő, melyben az interpellatiók tárgyalandók és az átalános budget vitához még egy szónok levén feljegyezve, ennek folytán a mai vitatkozás holnap fog folytattatni. Azon esetben azonban, ha az átalános jelentés nyomán a költségvetés a részletes vita alapjául elfogadtatik ós az idő még meg fogja engedni: a pénzügyi bizottság átalános jelentésében beterjesztett javaslatok is fognak tárgyaltatni, ugy szintén némely kisebb jelentései a pénzügyi bizottságnak az első számtól kezdve folytatólag. Most Borlea Zsigmond képviselő ur fogja interpellatióját előadni. Borlea Zsigmond: T. ház! Tagadhatlan, hogy néhány óv óta országunkban a demoralisatió és corruptió oly nagy mérvet öltött, hogy a közönség akármilyen dolgon sem ütközik már meg, sőt bármily immorális bűnügyön sem. Hogy mi ennek oka és kik ennek okozói: ezt kutatni azt hiszem, most nem tartozik ide. Mindazáltal Hnnyad megyében közmegbotránkozást szült, utón útfélen nyilvánosan beszélik, beszélték azt minden nyilvános helyeken, gyógyszertárok előtt, irodákban, sőt magán a megyei közgyűlésen is mindenki arról beszólt, hogy a központi, illetőleg gremialis hivatalnokok által nagyobb közpónzösszeg sikkasztatott el, — vagy ellopatott — nem tudom, hog-j van jobban mondva magyarul. (Átalános derültség,) Sőt nyilvánosan beszéltek arról is, hogy az illető urak, hogy turpisságukat eltakarják, a belügyministerhez egy felterjesztést tettek, hogy azon ellopott pénzből egy alapot fognak csinálni, s azt Deák Ferencz-alapnak fogják keresztelni. (Nagy derültség.) Azt hiszem, hogy a belügyminister ur e tekintetben bővebb fclviíágositást adhat, miután azt rebesgették, hogy e tekintetben hozzá felírtak, hogy tehát az ügy tisztába hozassék s a gremialis tisztikar irányában megingatott bizalom helyre hozassék, egy megye-bizottsági tag folyó évi september 28. közgyűlésen e tekintetben egy interpellátiót intézett, mely voltaképen az alispánhoz volt intézve, de ez magát sutba húzván, nagy bölcsen hallgatott, a főispán pedig himezett-hámozott, míg egy másik bizottsági tag, a ki az oda való tisztikar előtt, ha nem is nagy hatalom, de mindenesetre nagy tekintély, biztatta, hogy no csak feleljenek valamit, hogy a hínárból ugy, a hogy leigazolhassanak, erre azután neki bátorkodott a megye tiszti ügyésze ós nyíltan a megye színe előtt bevallotta, hogy igaz tény, miszerint több évvel ezelőtt az illei szolgabíró beküldött részint közmunka-váltságból, részint