Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-170

170. országos ülés november 22. 1876. 191 Igaz, hogy Mocsáry t. barátom megjegyezte, hogy ez csak szóval történt, mert a tények egészen -ellenkeznek a valósággal, vagyis inkább a szándékkal. De uraim, nem azért szólaltam fel, a fő indok, melyért felszólaltam, nem ez; inert a mint mondom én nagy súlyt nem fektetek a tanácskozásokra ; hanem mély gyökeret vert bennem egy aggodalom s kötelességemnek tartom kijelenteni, nem azért, hogy valami haszna legyen, hanem azért, hogy magamat megnyugtassam. Tapasztalhatták önök országszerte, azt hiszem, e tekintetben nincs kivétel, — azon elégületlenséget és részvétlenséget, mely az országban most létezik. Én nem szólok az intelligentiáról, annál kevésbbé — majd viczczet csinálnak, hogy azt mondom: annál kevésbbé — az ilyen magam forma öreg emberekről; mert mi ugy vagyunk, mint a tormába esett féreg, hogy szeretjük az országot, ha annak szeretete keserűséggel jár is, szóval szeretjük az országot ingyen; hanem szólok a tömegről, szólok a heterogén származású tömegről és ezt nem magyarázom nagyon. Hogy mi képviselőház folytonosan ujabb és ujabb terheket rovunk azon tömegre, ezen tuhwonió materialis korszakban és semmi módot nem adunk, hogy ezeket elviselhesse: mondom, félek, hogy egyszer azon gondolatra jön, mire jött Aesopus szamara: „Quid mea refert cui serviam, clitellas dum portem meas." Nem vitatom a kérdést tovább, mert elismerem , hogy következményeinek előterjesztése nagyon kényes és most nincs egyéb hátra, minthogy e költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. Nem fogadom el pedig azért t. ház, mert ha Tayllerand szerint a szó arra való, hegy az ember vele gondolatait eltitkolja, ugy e költségvetés is arra való, hogy legalább egy évig a valódi tényállást eltitkolja. Hivatkozom a múlt évi zárszámadásra az előirányzattal szemben és igy az általunk benyújtott mindkét határozati javaslatot pártolom. Kállay Béni: T. képviselőház! Midőn szavazatomat indokolni óhajtom, csak néhány perczig fogom a t. képviselőház figyelmet igénybe venni. Az 1877-diki költségvetés ellen ugy, a mint azt a t. pénzügyminister ur beterjesztette, nekem igen kevés kifogásom van: azért elfogadom azt a részletes tárgyalás alapjául. Nem osztozom ugyanazon nézetekben, melyeket e vitánál az előbbi napokban e házban emiittettek, hogy tudniillik az ellenzéknek nálunk minden olyan esetekben el kell fogadnia a költségvetést, a melyekre nézve más országokban a pariamentalismus fejlődése e szokást meghonosította. A mi fejlődésünk legalább nézetem szerint lényegesen különbözik más országok fejlődésétől. Nálunk például, hol 1867. óta annyi kormányválság volt és nemcsak egyes ministerek de kormányok is annyiszor változtak a nélkül, hogy egyik vagy másik esetben az ellenzék, mint olyan lépett volna kormány helyébe, mely ellen küzdött, nálunk mondom a parlamentalismusnak egészen más értelme, egészen más jelentősége van. Én megvallom, részemről nagy szerencsétlenségnek tartom ránk nézve, hogy szeretünk idegen formáknak, melyek csak máshol bírnak jelentőséggel, átplántálásához ragaszkodni anélkül, hogy komolyan ügyekeznénk egyszersmind azokat megfelelő öszhangba hozni a mi nemzeti sajátságainkkal. Ezeket annak megvilágítására hozom fel, hogy midőn arról van szó nálunk, hogy vajon elfogadjuk-e a költségvetést vagy nem: én a máshol az e részben kifejlődött gyakorlatot mérvadónak nem tekintem. A mi pedig a jelen esetet illeti, e részben nem tekintem mórvadónak a, többé-kevésbé bonyolult külügyi helyzetet sem, az osztrákokkal kötendő egyesség föltételeit; mert bármiként gondolkozzunk is e kérdések felett: ezek ma még megoldatlanul állanak előttünk ós igy a költségvetés megítélésében, a mely költségvetést a kormány kétségkívül már ismert adatok alapján állította össze, számításba nem jöhetnek. Bármiként alakuljanak is később ezen viszonyok, bármint fejlődjenek és oldassanak meg e kérdések : ezen költségvetést már most meg kell szavazni, vagy vissza kell utasítani. Én elfogadom ezt, mert az nézetem szerint nem egyéb, mint egyszerű összeállitá •Síi GS elősorolása a szükségelt és várható összegeknek és egyiknek a másikból való levonása után kitüntetése a valószínű deficzitnek és azután keresése azon bizonytalan valaminek, a mi majd azon hiányt fogja fedezni; arra pedig, hogy ily összeállítás készíttessék és azt a törvényhozás megszavazza: szükség van, azt elismerem, ha a kormányzás gépezetét nem akarjuk megakasztani. Lehetnek-e egyes tételek ellen, ugy a bevételek mint a kiadások rovatában — azt hiszem — alapos kifogást tenni; de az sem vezetne másra, mint legföljebb a dificzitnek talán a valósággal inkább megegyező előállítására. Mindazonáltal elismerem azt szívesen, hogy a t. kormány egy ily pusztán algebrai műveletnek keretében mozgó pénzügyi politika terén mindent megtett, a mit eddig megtenni leh etett; mert adva levén a viszonyok és ezek közt az országfizetési képessége és ereje, másrészről azon összegek, a melyeket változatlanul kell fizetni és igy egyszerű lerovás után azon összeg is a melyet a beladministratióra fordíthatunk és kitűnvén az, hogy azon összeg, a mely felett egyedül rendelkezhetünk és a melyben mi megtakarításokat tehetnénk, hogy azon összeg körülbelül ugy, mint az évenkint megjelenő deficzit adva levén a viszonyok által, mondom, elismerem, hogy akormány a megtakaritások terén sokat tett és alig tehet többet: ha csak azt nem kívánjuk, hogy a