Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-170

192 170. országos illés november 22. 1876. deficzitnek látszólagos inkább mint valóságos el­tüntetése és az egyensúlynak helyreállítása érde­kében megszüntesse mindazon kiadásokat, a mely­ek az ország vitális érdekeinek fedezésére és megtakarítására szükségesek. Mindazonáltal legyen szabad azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy azon pénzügyi viszonyokbau a melyek közt vergődünk pusztán számtani feltótelek és müvele­tek segélyével, bármily pontosan hajtassanak is végre, pénzügyi viszonyainkat rendezni talán még sem lehet, Én nem tagadom azt, sőt soha kétségbe sem vontam, hogy a t. pénzügyminister urnák jártas­sága van a számtan és az algebra terén, ezt tehát nem fogom kifogásolni és a mi kifogásom van a költségvetés ellen, ugy az is nem arra vonatkozik a mi abban van; hanem egyedül arra, a mi abban nincs. Nézetem szerint pedig nincs abban nyoma sincs azon pénzügyi politikának, azon elveknek, a melyek helyesek vagy helytelenek lehetnek a felfo­gás különbözésége szerint, de a melyek egy önálló, egyöntetű egészet képezvén, már épen ennélfogva bizalmat gerjeszthetnek a kormánynak jelen és jövő öntudatos működése iránt, nemcsak e ház többségé­ben, — mert hiszen ennek bizalma felől biztosítva van a kormány ; — hanem az egész nemzetben. A t. pénzügyminister ur kijelentette, hogy a jelen évi költ­ségvetés tárgyalása alkalmával elvi fejtegetésekbe nem szándékozik bocsátkozni, miután már tavaly pénzügyi politikájának sarkalatos alaptételeit elő­adta. Erre nézve bátor leszek csak egy pár igen rövid megjegyzést tenni. Az való, hogy a t. pénzügyminister ur mon­dott olyat tavaly, a melyek nem képeznek ugyan egy egységes rendszert; de a melyek legalább törekvést árultak el egy ilyen rendszer felé: ha tudniillik megvalósíttattak volna. De ha szabad kérdenem, hogy mindabból, mit a t. pénzügyminister ur mint pénzügyi poli­tikájának legközelebb elérendő czélját tűzött ki, mit valósított meg 1867-ban, és mit gondol az előttünk fekvő költségvetés tételei szerint 1877-ben megvalósitani ? Azt hiszem, erre a felelet igen könyü: tudniillik semmi. És ezt nemcsak én mon­dom, kinek nézete ellenzéki állásomnál fogva is elfogultsággal volna vádolható. Én nem íogok a pénzügyi bizottságnak előt­tünk fekvő jelentésére hivatkozni, a mely igen természetes a pénzügyi bizottság többségének ön­kéntes elhatározása; hanem igenis történtek ott nyilatkozatok, melyek mint a ministerelnök ur is mondta, a nyilvánosság előtt is megjelentek és igy mindenkinek köztulajdonát képezik és pedig történtek nyilatkozatok nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti tagok részéről, a melyek azt bizo­nyitják. hogy a pénzügyi bizottság tagjai majd­nem kivétel nélkül azon meggyőződésre jutottak, hogy az eddig követett úton a pénzügyi kibonta­kozás lehetetlen. És midőn azon pénzügyi bizott­ság, melynek többsége még jelenleg is hiven tá­mogatja a kormányt, ilyen meggyőződésre jutott, abból csak kettő következhetik: vagy az, hogy a kormánynak épen nincs pénzügyi politikája, vagy ha van: az helytelen. Az első eshetőséget nem szabad föltenni ós igy marad a második, hogy czélszerü-e azon po­litika, melyet a kormány magának vall? Ha daczára azon meggyőződésnek, melyre sokan jutottak, mégis sokan őszintén támogatják a kormányt: teszik azt kétségtelenül a kedvezőt­len helyzet és más körülményekre való tekintetből. Lehetetlent józanul senkisem fog követelni a kormánytól. Az európai megrendült hitelviszonyok ós nálunk a rósz termés, árvizek kétsógkivül te­kintetbe veendő tények; de ezen kedvezőtlen kö­rülmények csakis egyidőre hátráltatják a pénzügyi kibontakozást; de ha azoknak oly döntő befolyást tulajdonit valaki a pénzügyi kibontakozásra, mint az itt történik: akkor oly lejtőre jutunk, a melynek végén igazán csakis a kétségbeesés maradna reánk. Én tehát azt hiszem, hogy ezen kedvezőtlen körülmények nem szolgálhatnak a kormány pénz­ügyi politikája helytelenségének védelmére. Midőn tehát elfogadom a költségvetést álta­lánosságban a részletes tárgyalás alapjául: teszem ezt egyedül a fenébb kifejtett okokból a nélkül, hogy azt a bizalom kérdésének tekinteném a kor­mányra nézve. (Helyeslés a szélső jobb felöl.) Lichtensíein József: T. ház! A parlamenti tárgyalásoknál bevett szokás szerint nekem illenék az előttem szólott igen t. képviselő ur beszédére reflectálni, minthogy azonban a t. képviselő ur végeredményben a költségvetést elfogadja: meg fog nekem engedni, ha különben igen szép beszé­dére ez alkalommal nem reflectálok, hanem mara­dok a magam elé kitűzött tárgynál, a költségvetés bírálatánál. (Ha Ujuk!) T. ház! A mi a költségvetést magát illeti, arra nézve az elmondottak után rövidre foglalha­tom össze megjegyzéseimet. Én is a költségvetést olyannak tekintem, mely két szempontból esik megbirálás alá. —• Az egyik szempont az: vajon azon számítási alapok, melyek annak kiindulási pontját képezik, megfelelnek-e a tényleges viszonyoknak, vagy legalább a valószínű­ségnek? a másik szempont: vajon a költségvetésben kifejezést nyerő kormányzati és közgazdasági elvek megfelelnek-e az ország valóban jól felfogott ér­dekének? A mi az elsőt illeti t. i. vajon a költségvetés számításai helyesnek ós alaposoknak tarthatók-e? arra nézve bocsánatot kérek a tisztelt háztól, de én nem tudom magamat azon belső gondolattól felmenteni, hogy államháztartásunk rendezésének egyik főakadálya abban fekszik, hogy az eddigi költségvetések megállapításánál bizonyos sangui-

Next

/
Thumbnails
Contents