Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-170

•ji gg 170. országos ülés november 22.1876, Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Következik a napirend: Az interpellátiós és indítvány könyvben található ujabb bejegyzések felolvasása. Orbán Balázs jegyző: Az inditványkönyvben nincs bejegyzés. Az interpellátiókönyvben Borlea Zsigmond jegyzett be egy interpellátiót Hunyad megye alispánya kezére bizoít közpénzek elsikkasztása tárgyában. Elnök: A képviselő ur a szabályszerű időben ülés végén fogja meglenni interpellációját. Következik a napirend második tárgya: az 1877-iki államköltségvetés átalános tárgyalása. B. Bánhidy Bé.a: Nem volt szándékom egyátalán a költségvetésre nézve nyilatkozni, ha" mindazáltal kénytelen vagyok a ház türelmét igénybe venni: ez onnan jő, hogy indíttatva érzem magamat azon határozati javaslatra nézve nyilatkozni, melyet Simonyi Ernő t. 'képviselőtársam előterjesztett. Mielőtt ezen javaslatról nézeteimet elmondanám, néhány szót akarok intézni Mocsáry igen t. képviselő úrhoz. A t. képviselő ur Lukács Béla barátom előadására azt jegyezte meg, hogy ő is igen hathatós eszköznek tekinti a deficzit megszüntetésére nézve az önálló vámterületet és a független bankot; de szerinte ez még nem elég, hanem szükség van arra is, hogy az országnak teljes állami függetlensége kivivassék ós ezzel kapcsolatban a nemzeti hadsereg is felállitassék és szerveztessék. Én nem akarom az igen t. képviselő urat a közjogi vitatkozás terén követni. Nem is akarom ezúttal a teljes állami függetlenség kivívását, ezzel kapcsolatban a nemzeti hadsereg szenvezését pénzügyi szempontból bírálgatni, azt sem akarom bizonyítgatni, vagy fontolgatni, hogy vajon az önálló vámterület ós bank felállítása nem volna e talán elegendő ; csupán csak azt jegyzem meg, hogy ha egy párt törekvéseinek czéljául az önálló vámterület és a független bank felállítását kitűzi: nem teheti magának azt a szemrehányást, hogy ábrándoz, mert a szentesitett törvények szilárd alapján áll és azokra támaszkodik, nem is kell tartania attól, hogy működése, fáradozásai a nemzetre nézve kárba veszni fognak; ellenben a teljes állami önállóság összeköttetésbe hozatalát az önálló vámterület és bankkérdéssel a jelen viszonyok és körülmények közt — én részemről legalább szerencsés ötletnek nem tekinthetem Az igen t. képviselő ur által beadott határozati javaslatra röviden mondva véleményem, hogy azt részemről el nem fogadom; élnem fogadhatom pedig azért, mert egyrészről az indokolássul egyet nem érthetek, másrészről pedig a bizalmi vagy bizalmatlansági kérdésre nyilatkozni fogok részemről az apropriatió kérdésénél; a budgetet az átalános tárgyalás alapjául elfogadom. Simonyi Ernő határozati javaslatára áttérve megelőzőleg reflectálnom kell a t. kormányelnök ur azon egyik argumentatiójára, melylyel ezen javaslattal szemben élt. Én részemről ezen argumentatiót — „ha tévedést követett el a kormány: még az állam, az ország törvényhozó testülete elejtheti a hibás kormányt és megmentheti az ország érdekeit; de ha ezen hibát maga a törvényhozás követte el: akkor az országra a következmények elmaradhatlanul befognak következni" megvallom, csak részben fogadhatom el, a mennyiben én is részemről nem tartanám opportunusnak és czélszerünek, ha a t. ház jelenleg határozati javaslat alakjában nyilatkoznék a keleti kérdést illetőleg; mert én magam sem szeretném, hogy a kormány kezét bármely irányban megkötve érezze ; de azt sem óhajtanám, hogy jövőben a helyesen vagy helytelenül a ház határozatára hivatkozhatnék, vagy pedig egy elkövetett hibáért a házat okolhatná; de viszont szabad legyen azon észrevételt koczkáztatnom, hogy már gyakran fordult elő azon eset, — a történet évkönyvei igazolják ezt, — hogy az ország érdekeit megmenteni már késő volt a hibát elkövetett kormány elejtése által és ha a külügyek vezetésében csak egy ballépés történik: azt többé helyrehozni igen nehezen lehet ós az végzetteljessé válhatik az országra nézve ép ugy, mint egy elvesztett ütközet, melyet többé meg nem lehet nyerni, ha a hadvezér elbocsáttatik is. Hogy itt egy példát hozzak föl, hogyha netán — például — Bosznia megszállása és annesioja czéloztatnék és végrehajtatnék : ez egy oly óriási hiba volna, melyet ezen törvényhozó testület többé helyre nem hozhatna, sem kellőleg meg nem torolhatná. (Igaz ! Ugy van !) Ha Simonyi Ernő képviselő ur javaslatát igénytelen bírálatom tárgyává teszem, be kell vallanom, hogy a — tartalmat illetőleg — legnagyobb részben egyet kell értenem mindazzal; a mi abban foglaltatik; aláírom részemről, hogy Magyarország visszautasíthat maga részéről minden terjeszkedési vágyat, s egyszersmind minden oly gyanúsításokat, melyek őt hódítási czélokkal vádolják. Szívesen constatálom azt, hogy a török birodalomban lakó s a török fenhatóság alatt élő népek irányában, azok kultur törekvései, emancipációja, polgári egyenjogositása iránt itt ellenszenvvel senki sem viseltetik, hanem inkább rokonszenvez ; nem is volna itt e hazában senkinek oka aggodalommal tekinteni a kelet felé : ha a kereszténység ügye összeköttetésben nem állana egy keleti nagy hatalom terjeszkedési vágyával, ha a keleten a török birodalomban megindult mozgalom nem szolgálna egyúttal ürügyül és takaróul arra nézve, hogy Oroszországnak, a panslavismus zászlóvivőjének, befolyása a keleten nevel tes-