Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-170
170. országos Hlés november 22. 1876. \89 sek és talán területe is nagyobbittassók. Minden kétségen felül áll, hogy a török birodalomnak épsége és önállósága Magyarországnak, sót mondjuk az egész osztrák-magyar birodalomnak egyik legfőbb érdekét képezi és mondjuk még azt is, hogy saját jövőnk lenne fenyegetve, ha a délen uj — névleg keresztyén független államok, de tényleg orosz vazal államok keletkeznének. (Helyeslés a középen.) Nem habozom kimondani azt is, hogy ha Törökország integritása fenyegetve lenne: akkor én is elérkezettnek vélném azon időt, hogy nem bosszuállási vágyból, mint azt nekünk a külföldön szemünkre lobbantani szeretik, de az önvédelem, az önfentartás szempontjából, nehéz szívvel bár le kellene számolnunk ismert békeszeretetünkkel, félre kellene tenni eddigi tartózkodásunkat. (Helyeslés a középen.) Mindezek előre bocsátása után mégis oda kell nyilatkoznom, hogy én részemről jelenleg Simonyi Ernő t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadandónak nem tartom. Nem tartom pedig elfogadhatónak azért: mert nekem egy részt mérlegelnem kell azon a monarchia belső viszonyaiban is rejlő nehézségeket, melyekkel külügyérünk lépten-nyomon megküzdeni kénytelen; más-részt azonban — a mint az előzményekből nem merem és nem akarom még következtetni, hogy a külügyminister és vele egyetértelmüleg kormányunk oly irányban engagirozta volna magát, mely a nemzet közérzületével ellenkeznék s a birodalom jövőjére nézve káros következményeket vonna maga után, épen ugy még nem enyészeti el bennem azon remény, hogy külügyeink vezetője a döntő perczekben, a szerintem alig elkerülhető válságpillanatában azon utat fogja választani, melyet számára a birodalom jól fölfogott helyzete s valódi érdekei kijelelnek, s melyen őt az átalános lelkesültség követhetné, s a legnagyobb áldozatkészség istápolhatná. Mielőtt bevégezném rövid felszólalásomat, még egy kérést vagyok bátor intézni az igen tisztelt kormányhoz. Fájdalommal be kell vallanom, hogy az emlékezetes pártfusió óta a nemzet sok csalódásban és egy nagy kiábrándulásban részesült, látja és tapasztalja mindenki, hogy a kormány legjobb akarata, legnagyobb iparkodása és buzgalma mellett sem képes a deficzitet elenyésztetni; hogy azon egyesség, mely Ausztriával köttetni szándókoltatik, anyagi érdekeinket mérlegelve, biztosított jogainkat tekintve, az a kormánynak a múltban tett nyilatkozataival összehasonlítva, valóságos capitulatiója a nemzetnek. Kérem tehát a t. kormányt, kímélje meg a nemzetet még egy kiábrándulástól, és ne nyújtson segédkezet oly külpolitika folytatásához vagy kezdeményezéséhez, mely Magyarország jövőjét kétessé teheti. [Helyeslés.) Ragályi Nándor: T. ház! Sajátságos helyzet a mieink még a tanácskozások sorrendjére nézve is. Nekem a parlamenti szokás szerint az előttem szólott képviselő urat kellene czáfolnom; de megvallom, hogy nem sok czáfolni valót találok az általa mondottakban. A t. ministerelnök ur tegnap a több oldalról keletkező bizalmatlanságra azt méltóztatott nekünk javasolni, hogy ha czélt akarunk érni: először egyezünk meg abban, hogy kik legyenek az ő utódjai. Megvallom, hogy ha szerencsénk volna nekünk őt megbuktatni: ez minket bizony nem nagyon bántana, mert ministereket kötéllel nem kellene fogni, sőt azt hiszem, hogy a legnagyobb baj volna az embarras de richesse; (Derültség), mert alkalmasint több volna a competens, mint a mennyi bársony-szék ottan van. (Derültség.) Ha pedig a minister ur azon nézetben van (H dijuk!) hogy az összes bizalmatlanok közt nincs annyi essentia, mint a mennyi most a bársony-székeket elfoglalja, erre azt mondom, a mit egy deák példabeszéd mond és a mit bizonyít egy hosszú lánczolata azoknak, a kik azon székeket elfoglalták, hogy tudniillik: fac me talem, talis ero. Bizony sajátságos ez a mi helyzetünk, mert sok czáfolni való abban, a mit az előttem szólott t. képviselő ur mondott, nincsen. 0 ugyanis nem fogadta el Mocsáry képviselőtársam határozati javaslatát azért: mert elég most egyelőre a külön vámszerződés és a független bank; hagjjuk a többit a jövőre. Erre nekem nincs más megjegyzésem, mint az, hogy minden pártnak kell, hogy legyen életprogrammja. Nekünk is van életprogrammunk és ezt mindannyiszor elő kell hoznunk, a hányszor alkalom van reá. Különben egyszer már megmondottam itt a házban, és most sem mondhatok mást, hogy kell egy pártnak lenni Magyarországon, mely oda mutasson és fentartsa a hitet, hogy ezen országnak valaha függetlennek kell lenni. (Helyeslés a szélső bal felől.) T. ház! Nem szólott csak kettő, már nem mondhatom, hogy a túlsó oldalon ülők közül, hanem ugy fejezem ki, hogy Grutgesintekből s ezek közül is csak egyik adta meg magát föltétlenül, a másiknak kívánságai vannak az igen t. pénzügynxinister úrhoz. Azt kérte tőle, hogy intse meg azon apparátust, hogy ne legyen olyan kemény. No én gratulálok az igen t. képviselő urnák. Ugyan jóhoz folyamodik. (Derültség.) Az igen t. pénzügyminister ur nem bánja akárkin veszik meg az adót, csak az az apparátus kiszorítsa valahonnan; (Mozgat) de az a baj, hogy nem tudja kiszorítani. Olyan forma ezen kérdés az igen t. pénzügyminister úrhoz: mintha a szőlőszem azt kérné a préstől, hogy levét ne nyomja ki. (Derültség.)
