Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-169

1BÍ>. országos Illés novembor 21. 1876 175 mok által megdrágitott osztrák iparczikkeket kénytelen fogyasztani. Itt is csak néhány adatot kívánok felemlíteni és a hoszabb részletezéstől tartózkodom. Az eredmény az, hogy a legalacsonyabb számítás szerint Magyarország 27 millióval van károsítva. Egyébiránt ez nagyon plausibilisnek tetszik, ha tekintetbe vesszük, hogy csupán azon czikkek közül, melyek a jelenlegi vámtételek szerint 10 %-nál nem igen vannak alacsonyabban megvámolva, Magyarország összesen 275 millió frtnyi értéket hozott be 1874-ben, t. i. azon utolsó évben, melyről hivatalos adataink vannak. Ha ez a jelenlegi vámtétellel, t. i. l0°/

0-kal vau terhelve: Magyarországnak jövedelmezne 28.500,000 frtot. Ezen czikkek papír, bőr, porcellán, üveg, bútor, vas és gép. Ha az összes többi ezikkekért egy krajczár vámot nem számítunk : még akkor is kijön az imént említett összeg, és ennél nem kisebb összeg jön ki különféle utón és müveletek szerinti számitásnál. Igen, t. ház, ha ezen különböző czimeken eredt károsodásunkat t. i. az indirect adónál és vámnál eredő károsodást összeadjuk: a legalacsonyabb számítás szerint 36 millió frtra rug. Midón tehát deflczitünk 30 millió, itt oly összeggel állunk szemben, mely képes volna egész deficzitünket elén vesztetni; és ezenkívül megjegyzendő, hogy alkalmat nyújtana még arra is, hogy azon direct adót, mely a jelen pillanatban tulmagasra van szabva, lejebb szálithassuk. Meglehet, hogy az elmondottakkal szemben fog hangzani azon ellenvetés, hogy az oly kérdéseket, melyek a nemzetre nézve életbe vágók, melyektől a nemzet léte vagy nem léte függ: magasabb úgynevezett politikai — nem pedig pusztán nemzetgazdasági ós pénzügyi szempontból kell megítélni. — Jól van tehát, helyezkedjünk ezen magasabb politikai szemponton. Mi lehet azon magasabb politikának czélja, melyről itt szó lehet? Bizonyára nem más, mint hogy nemzetünk fenmaradását, terjedését biztosítsuk, biztositsuk a magyar nemzetnek mint ilyennek szilárd állását körülötte özönlő idegen nemzetiségű áramlatok ellenében. Ha ez áll, ha politikánknak abban kell okvetlenül culminálni, hogy mindenek fölött magyar nemzeti politika legyen; s ha tovább menve, elismerjük még azt is, hogy politikánk ezen jellegének minden mást alá kell rendelnünk, alá kell rendelnünk az úgynevezett absolut liberalitási követelményeit, alá kell rendelnünk az egyesek jólétét, a gazdagodás érdekeit, ha elismerjük ezt ós politikánk credojává emeljük, hogy mindenek felett magyar nemzeti politikát kövessünk. Mi következik ebből? Némelyek szerint -talán, hogy miután most kezünkben van az eszköz *e nemzeti politika intézése, ez eszközt ne adjuk ki a kezünkből semmi áron, s inkább várjuk be a gazdasági catastrofát, mely felénk közeledik, vagy helyesebben mondva, mely felé magunk rohamos léptekkel megyünk, inkább várjuk be ezt: de addig legalább erősítsük nemzetiségünket. Némelyek szerint talán az következik; de ón szerintem egészen más a következtetés. Én mindenekelőtt tagadom azt, hogy azon politika, mely 1867. óta (

követte tett: magyar nemzeti politika lett volna Én tiltakozom azon felfogás ellen, miszerint azon gazdálkodás, mely 8 éven át folytattatott, s mely betöltetlen deficzitek örvényébe sodrott bennünket: a magyar nemzeti politika rovására volna irható Én nem engedhetem meg azt, hogy a magyar nemzeti politika rovására Írassék azon eredmény, melyre 8 vagy 10 évi önkormányzatunk alatt jutottunk, hogy tudniillik kénytelenek vagyunk az önfentartás első parancsát; a nemzet gazdasági erőinek kimélését és fejlesztését háttérbe szorítani; nem engedhetem meg azt, hogy magyar politika czége alatt oly politikát űzzünk, mely magában a nemzetben ós annak hü fiaiban a kibontakozás lehetősége feletti kétségbeesést költse fel, s kiölje azon lelkesedést és áldozatkészséget, mely eddig nemzetünk fenmaradásának legfőbb tényezője volt. (Helyeslés a szélső balról.) Nem engedhetem meg azt, hogy magyar nemzeti politika czége alatt oly politikát folytassunk, mely a hazánkban lakó idegen nemzetiségek szájában a jogosultság látszatát kölcsönözhesse azon panasznak, miszerint mi hajlandók vagyunk nem csak a magunk, hanem még az ő vagyoni érdekeiket is feláldozni azon ambitiónknak, hogy uralkodó faj maradjunk e területen ; — legkevésbbé most, midőn oly alakulások küszöbén állunk, melyben a természetes vonzó és taszító erők léphetnek működésbe ; az európai közvélemény, vagy legalább ennek azon része, mely csupán az eredményeket veszi számba, nem pedig egyszersmind az indokokat — követett gazdálkodásunk miatt bennünket a kihalási sorba helyezzen ... és pedig épen akkor, midőn a keleti kérdés megoldásának küszöbén ütött az óra, hogy keleti hivatásunk terén egész r sulylyal lépjünk fel. Én ezt nem engedhetem meg; de ugy hiszem nem engedheti meg senki, ki magát magyar hazafinak vallja. De ha ezt nem akarjuk : szakitanunk kell azon gyarmati politikával, melyet eddig ellenünk mások folytattak, s melyet mi most magunk akarunk önmagunk ellen folytatni. . Hogy a politikának mily hatása volt a nemzet erejére nézve, legkiáltóbb illustratióját leli a nemzet népességi számaiban. — Ha a múltba visszatekintünk és összevetjük a magunk és más jobb közgazdasági politikát Követő nemzetek létszámát, a mint azok 40 év előtt állottak és most