Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-169
176 169. ersiágok ülés november 21. 1876. állanak a terület ugyanazonossága mellett, megdöbbenéssel látjuk, hogy mig 1830-ban a magyar nemzet létszáma meghaladta például Anglia és Poroszország létszámát; ma már tetemesen túlszárnyaltak bennünket. Anglia népessége tett 1830-ban 13.8 milló 1870-ben 23 millió ; növekvés 70%. Poroszország 1830-ban 12.9 millió ; 1871-ben 24.6 millió ; növekvés 90 c /o- Magyarországé 1830-ban 14.3 millió 1869-ben 15.4 millió; növekvés 7°/ 0 . (Különösen 1872-ben 17,000, 1873-ban 307,000.) 1869. óta pedig 1874-ig fogyott a népesség 143 ezerrel!!! De közvetlen szomszédaink Ausztria és Oroszország is óriás léptekkel túlszárnyalnak bennünket Ausztria népessége volt 1830-ban 15.5 millió; növekvése 33°/<>. 1872-ben 20.7 millió; Oroszországé 1850-ben 55-8 millió, növekvése 20 óv alatt 26 0 / 0 , 1870-ben 70. 5 millió. Én csak azon politikát tartom nemzeti politikának, mely a nemzet gyarapodását, erejének számának arányos növekedést vonja maga után s ez a helyes közgazdasági politika. . . . Azon politika, mely főezélul tűzi ki a nemzet anyagi gyarapodását a gazdasági erőknek tervszerű erélyes fejlesztését, s ennek nyomán a nemzetben szunyádé szellemi erőknek kifejtését. Csupán az ily politika óvhatja meg a nemzetet szomszéd nemzetek általi tulszárnyaltatástól; csupán ez lánczolhatja maradandó kapcsokkal az idegen nyelvű népeket a magyar állam eszméjéhez, csupán az biztosítja számunkra az emberi mivelodés nagy müvében azon szerepet, melyépena keleti átalakulásokkal szemben Magyarországra vár, melyet betöltenünk kötelességünk, s melynek betöltésétől függ életképességünk és jövőnk. És az idő nem vár. Azon borongás, mely a keleti láthatáron felvonul, talán az utolsó intelem, melylyel a világ-történelem geniusa Magyarországhoz szól, intve a nemzetet, hogy tegye meg kötelességeit. Tegyük meg kötelességünket, még nem késő!! (Éljenzés és helyeslés a baloldalon.) Helfy Ignácz: T. képviselőház (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, folytassuk a tanácskozást! Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk!) Sokszor szokták a képviselőknek szemökre lobbantani, (Zaj. Elnök csenget.) hogy a budget vita alkalmával sokféléről beszélnek, ós legkevesebbet magáról a budgetről. Én megvallom, ezen szemrehányást sohasem találtam helyesnek, mert a budget-vita minden alkotmányos országban nem egyedül a számok feletti discussio ; hanem folyik azon összpolitika felett, a mely a számokban kifejezést talál. Ha sohasem helyeselhettem ezt, még kevésbé helyeselhetem most, a midőn magára a budgetre nézve valóban igen kevés mondani való van ós ezért bátor vagyok előre is kijelenteni, hogy erre nézve magam igen keveset szándékozom mondani; keveset azért, először: mert a budget t. i, az 1877-iki költségvetési előirányzat tulajdonképen semmi ujat nem mutat fel, az nem egyéb, mint a tavalyi budgetnek ismétlése ós csakugyan a pénzügyi bizottság tanácskozásai alatt csaknem minden tárcza előadója azzal vezette be előadását, hogy semmi megjegyezni valója nincsen, hogy ezen budget ugyancsak a tavalyi budget keretén belül mozog és semmi uj benne nincsen. Magam is ugy látom és azon meggyőződésre jutottam a pénzügyi bizottságban folytatott tanácskozások után, hogy fájdalom, semmi uj nincsen benne. Találkozunk körülbelül a régi deficzittel, daczára annak, hogy, a mit szívesen bevallók, a kiadásokban lényeges megtakarítások történtek, de a deflczit ugyanaz, daczára annak, hogy időközben az adók tetemesen növekedtek. Keveset fogok mondani magára a költségvetésre, azon oknál fogva is, mert kitenném magamat annak, hogy ismétlésekbe ereszkedjem, minthogy alig hiszem, hogy némely, talán mellékes dolgok kivételével egyebet mondhatnék, mint a mit Simonyi Ernő, Lukács Béla. Mocsáry Lajos ós Irányi Dániel t. barátaim felhoztak, s melyek nézetein szerint megczáfolhatlanok. Ezeket tehát kénytelen volnék ismételni. Ha a t. pónzügyminister ur, mint szokás volt a múltban, a vita folyama alatt csak egyszer is felszólalt volna, hogy a felhozott, szerintem meg nem czáfolható tényeket megerőtlenitse : akkor lett vojna okom ez irányban megjegyzéseimet megtenni. Igaz, hogy — én ezt mellesleg jegyzem meg. mert őszinte szeretek lenni, nehogy a minister ur illoyálitassal vádoljon — magán utón megtudtam, hogy egy kissé rekedt. Azonban én emlékezem rá, hogy tavaly nagyon is rekedt volt és hogy ezen baját legbiztosabban egy negyed, félórai beszéddel szokta meggyógyítani. Ha nem bocsátkozva számokba, hanem átalánosságban veszszük a budgetet: lehetetlen kétségbe nem vonni azt, hogy e téren misem változott. Az igen t. pónzügyminister ur exposé-jában, mint a pénzügyi bizottságban igen sokat hivatkozott arra, hogy 1873 óta mennyire javult a mi mórlegünk, nem is szólva arról, hogy akkor benne voltunk az investitiók virág-korában és hogy azon évekkel ( a mai állapotot összehasonlítani nem correct. És mit látunk? azt, hogy 1873-ban a deflczit 63 millió volt és hogy 1875-ben körülbelül 40 millió forint deficzittel állunk szemben ; azonban időközben épen 20 millió forinttal emeltük az adót és igy ugyancsak ott állunk, ahol 1873-ban voltunk. Ha az 1877-iki deficzitet összehasonlítjuk a folyó évivel: valóban megijesztő a dolog. Tavaly
