Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-169
1 74 l6 *- <*••*&•« Hléi noTcmber 21. 1876. nem inkább pénzbeszedési kiadások természetével birnak, és vagy ha productivek is: oly természetűek, hogy csökkentésükkel az ülető gazdasági ág jövedelmei is: csökkennének, ezek összesen 52,453,000 frtra rúgnak. Hogyha ezekhez hozzászámítjuk az átmeneti szükségletből, ide számítandó 1.938,000 frtot: az összes pénzbeszedési és kezelési költség 54.391,000 frtot teszen Még eddig vaióságos állami szükségletre, az állam valódi czéljainak, valódi feladatainak teljesítésére egy krajczár sem ment. Mert souverainitás, hadsereg szintén igen fontos állami czélok ugyan, de inkább védelmi természetűek és productiv erővel nem birnak. Az eddig elősorolt kiadások 204 millió 200 ezer forintot tesznek. Megjegyzendő, hogy mint már előbb is mondtam, beruházásokra 3 millió van felvéve, mely minden esetre a minimum, s ha ezt is hozzászámítjuk: akkor összes valódi állami szükségleteink teljesítésére 30 millió 800 ezer forint marad. S ha ezzel szembeállítjuk a fedezetet? A ministerium a fedezetet olyként állítja fel, hogy körülbelől 18 millió deficzitet helyez kilátásba. Én bizonyosnak tartom azt, hogy daczára annak, hogy a minister ur már reálisabbá tette az előbbeni évekhez képest a fedezetet, a bekövetkezendő események még reálisabbakká fogják tenni. Mert azon közgazdasági politikával, mely már most is érezhetőleg a tőkét támadja meg, mely lehetetlenné teszi a termelést, a munkaerő helyes kifejlődését : okvetlen csökkenni kell az adóképességnek. Ennek következtében előre látható, hogy ezen 18 millióból az előbbi évek tanúsága szerint 30 millió lesz. A mérleg tehát ugy áll, hogy összes valódi állami szükségleteinket deficzit utján kell fedeznünk. így állván a helyzet: az a kérdés, vajon van-e kilátás arra, hogy a követett ufón kibontakozhassunk, illetőleg hogy államháztartásunk egyensúlyát helyreállíthassuk? Igen könnyű a felelet: arra semmiféle remény nem létezik. Az a kérdés: lehetséges-e az, hogy 30 millióval képesek legyünk eddigi jövedelmeinket fokozni, midőn az indirect adók felett nem rendelkezünk ; sőt ellenkezőleg az indirect adók jövedelme mindég nagyobb és nagyobb mérvben a szomszéd állam pénztárába foly, s ezek folytonosan lejebb szállanak; midőn másfelől a direct adók emelése még nagyobb mértékben megtámadj a a termelést, tehát azon adóalapot, melyből meríthetnénk szükségleteink fedezésére. Én ily körülmények közt kibontakozásra reményt nem látok. E szerint tehát az volna a következés, hogy helyzetünk valóban desperatus. Én azt mondom, nem az. Én a helyzetet még a jelen pillanatban sem tartom kétségbeejtőnek; mert olj országnak, melynek annyi természeti kincsei vannak, mint Magyarország, melynek lakossága munkaképes, melyben annyi munkaerő fekszik, melyet csak életre kell kelteni: — nincs oka kétségbe esni. Azonban a politika, melyet eddig követtünk: valóban kétségbeejtő. Itt még egy pontra kell térnem, melyet eddig tekinteten kivül hagytam. Nem csupán azon terheket viseljük, melyek budgetünkben megjelennek, hanem viselünk mi még igen tekintélyes más terheket is, melyeknek a mi budgetunkban legalább semmi nyoma nincs. Ezek az osztrák államkincstárba folyó indirect adók és a közös vámok által megdrágított osztrák iparczikkek fogyasztásával ránk háruló terhek. Ezen terheket viseljük tényleg, és ezen terhek nem jelentéktelenek; hanem ellenkezőleg számos milliókra rúgnak. Méltóztassék nekem t. ház, megengedni, hogy csak egy-két vonással megkísértsem azon számítást megtenni, hogy mennyire rúghatnak körülbelül ezen terhek. (HaUjukl) Mennyire rúghat azon károsodás, melyet az indirect adóknál szenvedünk és azon károsodás, melyet a vámügy közössége által megdrágított osztrák iparczikkeknél szenvedünk? Ha az indirect adóknál szenvedett károsodásunkat akarjuk kiszámítani: azt hiszem, nem lehet más mérvet alapul venni, mint azt, hogy a monarchiában bizonyos mennyiséget tesz az indirect adók összege, és ebből Magyarországra bizonyos arány esik. Ezen arány lehet vagy a fejszám szerinti arány, vagy egy alacsonyabb arány. Ha összeszámítjuk a sör, ezukor, dohány, lottó, bélyeg és illetékeknél Ausztriának és Magyarországnak összes jövedelmeit, és ezzel szemben összeszámítjuk azt, amit mi ebből élvezünk : akkor, hogyha a népesség, a fejszám szerint vesszük az arányt, akkor Magyarország meg van károsítva 24.238,000 írttal. Én azonban bevallom, hogy ezen arányt venni alapul, talán nem egészen jogosult akkor, midőn mi magunk is panaszkodunk az iránt, hogy el vagyunk szegónyitve és hogy adóképességünk csökken. De mégis van egy más arány, melyet minimumnak kell tekintenem, azt t. i. mely a quotában nyer kifejezést, mely Magyarország adóképességének arányát fejezi ki az öszmonarchia adóképességéhez képest. Ha ezen alapon számítjuk ki ezen károsadásunkat: akkor az 9.843,000 frtra rug. Megjegyzendő, hogy ez mind Magyarországnak, mind Ausztriának három évi budget-je alapján van átlag szerint kiszámítva. Azonban meg kell még jegyeznem azt, hogy miután tudjuk, hogy a mi tényleges bevételeink nem feleltek meg előirányzatunknak, ennélfogva ha tényleges eredményeket vennénk alapul: károsodásunk még sokkal nagyobb mérvűnek tűnnék föl. Másik igen nagy károsodásunk az, melyet Magyarország az által szenved, hogy a közös va-
