Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-169

166 16S>. országos ülés novemlber 551. 1876. van e fedezetre ma, midőn a zsarnokság viharja irányt váltva, még vészesebben fenyeget északról, mint valaha fenyegetett keletről: ezért üdvözlék a szabad népek az újjá születő Magyarországot, s ezért köték össze nevével a nagy hatalom varázsát. Fájdalom, hogy azt, mihez a jogczimet mi adtuk meg: mások gyakorolják; mert a kiegyezéskor nem gondoskodtak arról, hogy Magyarországnak a külképviseltetés s egyátalán a külügyek vezetésére jogos befolyása biztosittassék. Ennek tudható be, hogy a közelünkben felmerült keleti kérdésben diplomatiánk oly talányos eljárást folytatott, a mely már-már megdöbbenté a népeket s már-már azon föltevésnek engedett tért, hogy a közóp-dunánál őrködésre s vezér szerepre hivatott állam feledve hivatását, emberiség ellenes irány uszály hordozójává szegődött. Most azonban t. ház! elértünk azon válpontra, hol határozott állást kell foglalnunk. És meggyőződésem szerint Magyarország, valamint az általa életet nyert, és jövőben is létbiztositókot csak itt találó Austria más állást nem foglalhat, mint a melyet Simonyi Ernő barátom határozati javaslatában megjelölt s melyhez én is lelkem meggyőződésének egész erejével hozzájárulok. Hozzájárulok pedig azért, mert bár én is — mint a szabadság őszinte barátja — teljes lelkemből óhajtom az alduna és a bálkán félsziget minden népeinek jobb sorsát; de én ez idő szerint amaz országokban a törökön kivül más államalkotó elemet feltalálni nem tudok; mert az ott levő keresztény népecskék, egymást meg nem értő, egymással ellentétes állásponton álló, egymást absorbeálni akaró, műveltség ós politikai érettség nélküli oly etnographiai quodlibetet alkotnak, a mely folytonos faji villongások s elkeseredett irtó harczok színhelyévé változtatnák át ama félsziget virányait, s minduntalani felzavarással fenyegetnék Európa békéjét. Én e népeknek a szabadság áldásaiban való rószeltetósót lelkemből óhajtom; de megvallom, hogy a románt, bulgárt és görögöt elnyelni ós elnyomni akaró szerb suprematiáért, a Herczegovinát és Bosniát uralogui és bekeblezni kívánó Montenegrói nagyravágyásért lelkesülni nem tudok, nem főleg akkor : midőn ama Piémont szerepét negélyező népecskék. a melyek önkörben sem tudják a polgárosodást honosítani, nem a maguk ós az annectálandók szabadságaért ragadnak fegyvert; hanem azért akarnák a kor kívánalmainak hódoló s népeinek alkotmányos szabadságot adni kész törököt kiszorítani, hogy a kancsuka kormányát inaugurálják, s sziberia ón-bányáinak szabad gondolkozást ós véleményt elrémítő rémeit honosítsák meg ottan, szóval hogy a kozák önkénynek megszerezzék azon archimedesi pontot, melyre támaszkodva Európa népeinek szabadságát és alkotmányosságát kivethetné sarkaiból, s halomra dönthetné ezredév culturájának áldásos alkotásait. A vérébe fojtott, s Sziberia jég hegyei közt megdermesztett — rokon szláv eredetű — lengyel népnek iszonyatos sorsa intő például szolgálhat a Dunamenti népeknek, nekünk s nyugat népeinek is, mert a kozák uralomnak a Balkán félszigeten való térfoglalása egyértelmű lenne I. Napóleon rém-jóslatának teljesültével. Magyarország ós szövetséges társa van első sorban arra hivatva, hogy ezen az általános szabadságra ós polgárosodásra egyaránt veszélyes áramlat elibe gátot emeljen, ezt pedig ez időszerűit csak a Törökország integritásának megóvása alapján teheti; de különben is én nyiltan kijelentem érdeklődésemet, meleg rokonszenvemet és ragaszkodásomat a török iránt, a mire nem csak a törökök szép tulajdonainak ismerete, nemcsak a hála ós rokonság érzete, hanem az érdek-egység is ösztönöz: mert hazánk iránti kötelmeink s emberiségi küldetésünk teljesitésében ez időszerint a török természetes szövetségesünk; mig ellenben közvetlen keleti és délkeleti szomszédaink eljárása a múltban s nyiltan bevallott áspiratióik a jövőben nem épen alkalmasok a feltétlen bizalom megszilárdítására. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha azon népekkel s különösen a szláv tendentiákkal szemben ellenséges állást kellene elfoglalnunk; hisz a lengyelek is szlávok s bizonnyal nem voltak és nincsenek is nekik őszintébb és áldozatkészebb testvéreik mint mi magyarok; ily barátjaik voltunk mi mindig a törökországi szlávoknak is, védtük őket vérünk ontásával Zsigmond, a Hunyadiak, a nemzeti fejedelmek korszakában; elűzött, hozzánk menekülő fiaikat ingyen földdel ajándékoztuk meg, alkotmányunk áldásait megosztok velük. Az aldunánál alakult csak nem teljesen független államocskák egyenesen a mi támogatásunknak a mi védelmünknek köszönhetik lételüket. Az igaz, hogy mind azért ők hálátlansággal fizettek, a Bigómezőért — hol két alkalommal 60,000 magyar hős vérzett el az ők védelmükben — mindig Philippinél való találkozással fizettek s valahányszor külellensog támadott reánk: mindannyiszor az ellen táborához csatlakoztak, a Oastaldok, Oaraffák, a Hajnauk legkegyetlenebb fegyvertársai ők valának. Jól tudjuk," hogy most is az képezi sovárgásuk tárgyát, hogy előbb a törökbirodalmat darabolják szét, s azután a szt. István birodalmát bontsák meg. Tórjkópeiken már annectálták is hazánkat egészen a Tiszáig. Igen természetes tehát, hogy ily terveik létesítéséhez segédkezet nem nyújthatunk; s mindaddig mig a hóditás képezi kiindulási pontjukat, s mindaddig mig a hóditásnak lesznek vak eszközei: velük egyet nem ért-