Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-169
169. országos ülés november 21. 1876. 167 hetünk. Azonban mihelyt megszűnnek irányunkban ellenséges indulatot táplálni, mihelyt a szabadságvágy lesz törekvéseik tiszta mozdító ereje, mihelyt a polgárosodás és műveltség utján haladva törnek előre : nálunk ép oly testyériessógre találandnak, mint lengyel testvéreink. És erre nekik van leginkább szükségük; mert nekem szent meggyőződésem, hogy ama tartományok lakói csak ugy boldogulhatnak, ha Magyarországban egy erős háttért nyernek, csak ez juttathatja őket a szabadsághoz ; mig a támasz, melyet a Volga mocsárjaiba vetnek, csak szolgasághoz vezetheti őket. Ezeket előre bocsátva áttérek a költségvetésre. T. képviselőház! Én a költségvetés fedezeti részére vonatkozólag kívánok néhány rövid észrevételt tenni, miután más oldalait az előttem felszólaltak eléggé megvilágosították. A jelen kormánytól — mely korábbi nézeteinek mellőzésével hazánk pénzügyeinek rendezésére s az állami háztartás megzavart egyensúlyának helyreállítására vállalkozott, — országszerte igen sokat vártak; megvallom, hogy ón is a többiekkel vártam, mert hazánk államiságának feláldozása árán, legalább egy tűrhetőbb anyagi helyzet előidézését lehetségesnek és valósithatónak is hittem; de az ezen uj aerában beterjesztett három költségvetésben hiába kerestem és keressük a kilátásba helyezett nagyszabású reformokat: a hangoztatott megtakarításokat: azokat sehol feltalálni nem tudjuk, nem pedig azért, mert ilyennek a mi fonák közösügyes állapotaink nyűgei közt gyökeres rendszerváltoztatás nélkül elő nem idézhetők. Már pedig a kormány eddigi eljárása nem más, mint tétovázás, mint továbbvergődés a lejárt régimék által követett veszélyes utón: s innen vau, hogy a terhek könnyítése helyett találunk uj adóterhet; az egyensúly helyreállítása helyett uj defleziteket; a hivatalnok-legio apasztása helyett azok minduntalan való szaporítását; fizetések és nyugdijak tételeinek évente való fokozódását; s végül uj pénzügyi politika helyett a régi slendrián honosítását ! takarékosság helyett a költségemelkedést ugy itthon mint künn, azaz a közösügyeknél s végül az államjavaknak, — melyekbe megmentésünk utolsó horgonyát vethetők, — meggondolatlan elpazarlását. T. ház ! A hitelviszonyok ziláltságának természetes következménye szokott lenni az ingatlanok értékének csökkenése. E keserű igazságot legszembeötlőbben ós legközelebbről hazánk szomorú nemzetgazdasági viszonyai tanúsítják, hazánké, hol az osztrák bank tervszerű szűkmarkúsága által előidézett hitelpangás az ingatlanok értékét legalább is egy negyedére nyomta le. Ily viszonyok közt az államjavakat eladni nem, hanem csakis elvesztegetni lehet s kormányunk mégis az elfecsérlés terére lépett s azon szomorú következetességgel halad. Elnyirbálja a kincstári birtokok leghamarább pénzzé tehető, de legértékesebb részét, melyeknek hiánya majd az egésznek értékét igen nagy mérvben fogja csökkenteni s mintha a törvényhozás figyelmét és köteles ellenőrzését kijátszani akarná: azokat részletenként nyesdesi el s csekélységeknek: maradványföldeknek stb. keresztel olyakat, amik nagyon is lényegesek. Én t. ház! a mértékletességnek kiváló barátja vagyok, én az országszerte elterjedt iszákosságot — mit a köznyomor ós a kétségbeesés fokoz — nagy calamitásnak tekintem s ha a kormány oly intézményeket vagy rendszabályokat kezdeményezne, melyek e baj orvoslására, vagy bárcsak enyhítésére hatnának: készörömest támogatnám ; azonban ily irányú intézkedésnek semmiesetre nem tekinthetem azt, hogy a kincstári birtokok roppant terjedelmű szőlőit, pinczehelyiségeit, présházait, a birtokok korcsmáit, vendéglőit s azokkal több mint százötven városnak és községnek regalejogát elvesztegeti. Különösen ez utóbbit t. ház nagyon is fontos tényezőnek tartora, nem mérsékletességi szempontból; mert hisz italt ép ugy fognak árulni azok, a kik e jogot megveszik; hanem államgazdászati szempontból: mert a regalejognak jeleni elvesztegetése azon kényszerhelyzetet teremti meg, hogy nem sokára a midőn az állam a regale-jogot megváltandj most kapandó csekély összegnél; kétszeresét, háromszorosát kellend a mostani vásárlóknak visszafizetnie. Tehát ezt csekélységnek nem mondhatjuk. Avagy — tovább menve — csekély dolog-e a kincstári birtokok csaknem összes mű- és őrlő malmainak eladása? midőn";tudjuk, hogy a malmok képezik a birtokolt legbiztosabb és legkönynyebb jövedelmét s nagyban fokozzák a jószágok becsértékét. Avagy 600 holdon felüli szőlőnek elfecsérlése csekély dolog-e? a midőn tudjuk, hogy az mily nagy befektetést ós munkaerőt képvisel s mily nagy mérvben emeli a birtok értékét. Avagy tekintélyes, roppant befektetéssel fölszerelt gyárok elvesztegetése csekély dolog ? midőn az iparpangás és elszegényedés korszakában azok valódi értékének csakis hányadára lehet számítani. Vajon hírneves fürdőhelyeinknek elidegenítése, most a midőn a külföld figyelme is kezdvén azok felé fordulni, jövedelmezőségüket remélhetjük : csekély dolog-e? Vajon az államépületek igen tekintélyes részét képező nagy mennyiségű lakház, bolt, műhely, üzleti helyiség, raktár és gazdasági épületeknek dobraütése esekélység-c ? midőn tudjuk, hogy az ingatlanok értékét a gazdasági s más épületek hiánya mily nagy mérvben csökkenti Erre nézve a vallás- és közoktatási minister ur adott múltkor példás oktatást a kormánynak, elmondván, hogy bizonyos alapítványi birtokokat
