Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-169
M>9. országos Htós november 21. 1876. 165 büntettetni, illetőleg állásától mint arra képtelent fölmenteni. Ez volt az egyik kérés, mely magában involválja ugyan, hogy a pónzügyminister urnák, mint Janusuak két arczának kell lenni, az egyiket az adóbehajtók, a másikat az adózók felé fordítva. Sokat kívánunk a pénzügyministertől, de bízván tehetségében és szándékában, kérésem teljesítését remélem. A másik kórelmem, a mit bátor leszek elmondani, türelemre kérve a t. házat, ha netán némelyeket untatnék. Általánosan ismert dolog az országban a kisbirtokosok szomorú helyzete, mint a mely osztály leginkább szenved kedvezőtlen pénzügyi helyzetünk alatt. Hogy mily fontos a kisbirtokos osztály helyzete: azt gondolom, fölösleges fejtegetni; csak arra szorítkozom t. ház, hogy megismertettem, miszerint egy társulat alakult, mely a kisbirtok segélyére záloglevelek alakjában kölcsönt beszerezni, illetőleg intézeteket állítani hajlandó, hajlandó saját áldozat készségének segélyével is, kérve az államot, hogy az állam is hozzájáruljon, azon mértékben, mely által ezen nagy fontosságú czélt elérni lehet. Ezen társulat alapszabályait benyujtá a kormányhoz, támogatását kérve, a t. kormánynak válasza részben kedvezőtlen volt, kedvezőtlen, amennyiben mindjárt válasza elején kijelentetik az, miszerint ezen felállítandó intézet semmi esetre sem remélhet több és nagyobb segélyt, kedvezményt az államtól, mint a mennyit bir azon intézet, mely a nagy birtok támogatására áll fen. Már pedig t. ház, ugy hiszem, hogy minden elfogulatlan kénytelen elismerni, hogy miután a kis birtoknak pénzbeli támogatása sokkal nagyobb feladat, azon támasznak, melyet az államtól vár ós remél, szintén hathatósabbnak kell lenni. De különösen szomorúan hatott reám az, hogy végig olvasván a választ, annak végén azt találtam, hogy nemcsak azon kedvezményben nem szándékoltatik részesittetni ezen intézet, a melyben részesittetett annak idején, még pedig a provisorius kormány által a magyar földhitelintézet: de az ennek nyújtandó segély még sokkal szűkebb körre van szabva pénzügyi tekintetből, azon tekintetből, hogy az állampénztár nagyon igénybe van véve. * Nagyon méltányolom azon indokot és az állam pénztárát kímélni akarom, kívánom mindenütt a hol lehetséges; de ugy hiszem, hogy a felhozott érvekkel szemben, hogy ezen esetben az állam pénztárát nem kimélhetjük, ezen esetben az állam pénztárától, ha kell még áldozatot is kénytelen vagyok kérni: mert meggyőződésem t. ház az, hogy az ezen intézetre hozott áldozat tulajdonkópen nem áldozat; ez fokozni fogja az állam polgárainak adózó képességét. Bármennyit tesz az állam polgáraiért, azt mind önmagáért az állam javáért teszi. Kérem a t. pónzügyminister urat, a és kormányt, méltóztassék szivére venni kisbirtokosainknak jelen helyzetét és méltóztassék e tekintetben megtenni mind azt, a mi e czól elérésére szükséges ; késő lenne a jó szándók akkor, ha a kisbirtokos osztály nagy része elpusztult. Két határozati javaslat fekszik előttünk. Az egyik Mocsáry Lajos t. képviselő társamé, én azt el nem fogadom, sőt azzal ellenkezőleg kijelentem, hogy a költségvetést megszavazom : mert bízom a kormányban és kormány pénzügyi politikájában. A második határozati javaslatot, ha el nem fogadom, ne tekintse Simonyi t. képviselőtársam ezt oly leszavazásnak, mintha én a határozati javaslattal ellentétbe akarnám magamat helyezni; de nem szavazom meg azon indokoknál fogva, a melyeket az igen t. ministerelnök ur tolmácsolt és azon indoknál fogva, hogy én külügyi kormányunk politikájában megbízom, daczára azon látszatnak, a mely némelyeket itt e házban félrevezetni képes volt. A költségvetést elfogadom. B. Orbán Balázs : T. ház! Költségvetéseinknél mindig előtérbe lép azon szomorú meggyőződés, miszerint az 1867-iki közösügyes szövetkezés oly elviselhetleii terheket rótt hazánkra, melyeket mi megbírni nem tudunk. Innen ered t. ház! hogy minden erőfeszítés — bár mi jó hiszemű legyen is, — államháztartásunk egyensúlyának rendezésére s deöczitjeink eltüntetésére: egy végrehajthatlan sysiphusi munkává változik át; mert a mi áílapotjaink rendezhetlenek mindaddig, míg hazánknak hadserege, pénzügj'e, ós nemzetgazdászati fejlesztése feletti szabad önrendelkezési joga: szóval államisága vissza nem szereztetik. E nagy terheket t. ház! egy tetszetős jelszó varázsával: a nagy hatalmi állás fentarthatásának ürügyével erőszakolták reánk; holott t. ház! a nagy hatalmi állást nekünk korántsem a túlságos nagy közösügyes budget, korántsem a pénzerőnket jóval túlhaladó közösügyes hadsereg; hanem azon erkölcsi erő adta meg, a melyet a szabadság szerető és védő Magyarország szövetsége nyújtott a Kőniggrátz után a számbavehetőség színvonalán alul sülyedt Austríának. Mag rország ezredéves múltja a nagyszerű önfeláldozás történelmét állítja minden igazságos észlelő elébe. Magyarország volt a szirt, melyen' a középkor minden barbár invasijóa megtört; védfal volt az, melynek fedezete alatt Európa szabadsága ós műveltsége fejlődhetett; mi tengernyi vérünk ontásával segítők kivívni és biztosítók Európa politikai és vallási szabadságát. Európa megszokta, hogy itt a közóp-dimánál egy erős hatalom álljon 1 őrt a polgárosodás erős végvárában. Európa érezte, hogy inkább mint valaha szüksége
