Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-168

J<>8, országos ülés november 20. 1876. 155 mint Simonyi Ernő képviselőtársam igen alapo­san fejtegette, attól, hogy az 30—40 millió közt lesz ismét: valóban ismét tarthatunk. Az idén már nagyobbra van praeliminálva a deíiozit, mert míg a múlt évben csak 16 millió volt a póthitelekkel együtt; most a póthitelek nélkül, melyek okvetle­nül be fognak következni: már 18 millió. Az eddigi példák szerint, a mennyiben már tavaly is megkaptuk mind azt a biztosításokat, a melyeket most hallottunk, hogy tudniillik ennyi és ennyi millióval lett reálisabb a költségvetés : az eddigi tapasztalatok szerint nagyobb bizalmat helyezni a jelenlegi hivatásokba sem lehet, s igy azt hiszem, nem alaptalan azon félelem, hogy az 1877-diki deíiozit is meg fog kettőztetni, ugy, hogy mind az előirányzatban, mind az eredményben valószínű­leg nagyobb lesz az, mint a folyó évben. Hanem ennek daczára a pénzügyi bizottság azt mondja, hogy a haladás, melyet ez irányban ezen költség­vetés is felmutat, oly határozott ós oly jelentékeny, hogy azt tekintve, teljesen jogosnak tartja a bi­zottság a reményt, hogy a pénzügyek rendezésére irányuló ezen komoly és már is kétségtelen ered­ményeket tanúsító törekvések mellett az államház­tartás egyensúlya néhány év múlva helyre lesz állítva. Kérdem, mire alapítja a pénzügyi bizottság ezen feltevését ? A három év óta leszállított deficzitre. 1873-ban volt a deficzit 64 millió, most ugy lát­szik 40 millió körül van megállapítva. A költség­leszállítások tesznek 42 milliót 1873-ban. Hogy van tehát, hogy mégis csak 20 millióval kisebb a jelenlegi deficzit, daczára annak, hogy a költsé­gek leszállittattak 42 millióra és hova lett az ezen­kívül oly roppantul felemelt adó? Feleletül azt kaptuk reá, hogy azóta uj kiadások jöttek, hogy azóta a deficzitek fedezésére évenkint kölcsönöket kellett csinálni; s ezeknek kamatai emésztek meg mindazt, a mi a kiadásokból fogyott, valamint a szaporodott adót is. Hogy ilyen uj kölcsönök ismét lesznek: az nagyon természetes, miután az évenkint előálló deficzitet máskép utóvégre is mint kölcsön által fedezni képesek nem vagyunk. És ha ezen ily módon szaporodó terheket képes volna is talán a pénzügyminister ur azáltal is fedezni, hogy például a clomestica utján uj leplezett adó fog behozatni, vagy a kataster kijavítása utján több jövedelem fog bejönni: ez mindig ugyanazon adózó közönség zsebéből fog kiszivattyuztatni; ha­bár talán igazságosabban, mint eddigelé. De ha mindez elégséges volna arra, hogy az évenkint szaporodó uj terheket fedeznék: az — ugy látszik — körülbelül 40 millióban az utolsó években már permanenssé vált deficzit fedezésére egyátalában semmi kilátás nincs. Nagyon sajnos tehát, hogy daczára ennek a pénzügyi bizottság oly illusióban kívánja ringatni a nemzetet, mint az általam elolvasott passusban foglaltatik, Azt, hogy pénzügyministereink ügyes tűzijátékot készítenek a számok ügyes csoportosí­tásával ; azt, hogy mások a befektetések után aranyhegyeket ígérnek, már megszoktuk ; de hogy azon testület, a mely épen arra van hivatva, hogy a pónzügyministernek eljárását ellenőrizze, figye­lemmel kisérje, netalán elkövetendő hibáikra a nemzetet figyelmeztesse, hogy maga azon tekinté­lyes testület vállalkozik arra, hogy átvegye azon szerepet, melyet korábbi pénzügyministereink vit­tek, hogy egy ilyen testület annyira vigye a ragaszkodást, hogy akkor, a midőn — mint tud­valevő dolog s a mint már ift is említtetett — talán a pénzügyi bizottságnak egy tagja sem hiszi azt. a mi ott állíttatik, panegyrist zengjen a kor­mánynak, oly panegyrist, melyet, mint tudjuk, a kormány maga indítványozott és azt beiktatta kö­rülbelől azon szavakkal és kitételekkel, a melyeket mint a t. pénzügyminister urnák kedvencz szavait és kitételeit már átalánosan ismerünk: már mél­tóztassanak megbocsátani a pénzügyi bizottságnak igen t. tagjai — távol van tőlem, hogy bármelyi­ket is sérteni akarnám, — de ezen tény oly de­pravatióját mutatja nálunk a parlamenti állapotnak és rendszernek, hogy valóban a parlamentális rend­szernek helyességéről és üdvösségéről igen erősen meg kell valakinek győződve lennie, hogy ezen körülmények között pálczát ne törjön fölötte. Hogy a ministerium részéről inditványoztatott ezen pas­susnak felvétele: az igen könnyen érthető. A jelenlegi ministeriumról, már mint a fusió kormányáról kijelentetett, hogy alakulásának spe­ciális czélja az volt, hogy az államháztartás ren­deztessék ; és miután a mint látszik, ezen feladatát ekkoráig teljesíteni képes nem volt, bizony szük­sége van arra, hogy annak némi magyarázatát adja, hogy magát legalább az eddig történt mu­lasztás vádja alól kimenthesse. Természetes, hogy ha máris észlelhető a jó irány és hogy ha ezen jó irányból azt lehet következtetni, hogy az állam pénzügyeinek rendezése néhány év múlva be fog következni: akkor igen káros volna a hazára nézve, ha a ministerium ezen jó irányú eljárásá­ban megakadályoztatnék és igy egy valóságos életbiztosító intézet alakul a deficzitnól a jelen kor­mány számára. Én csak arra kérem a kormányt pártoló igen t. többséget, hogy méltóztassanak kissé mégis utána nézni, nehogy a jelenlegi kormány, még akkor is, ha talán képes volna a denczitet meg­szüntetni: csak azért mulassza el azt, mert csak e halogatás segélyével maradhat meg a bársony székeken. De igen jó haszna van azon passus be­iktatásának még más tekintetben is. Mint tudjuk nemsokára be fog következni a kereskedelmi szö­vetség, valamint a bank ügyében való igen fontos intézkedéseknek ideje. 20*

Next

/
Thumbnails
Contents