Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-168

168. országos ülés másfelől fen kívánom tartani magamnak a jövő eseményeivel szemben szavazatom függetlenségét, s mert nem is tartom alkalomszerűnek, hogy a képviselő a jelen bonyodalmak mellett határozatával közvetlen befolyást gyakoroljon a külügyek vezetésére: nem fogadom el Simonyi Ernő t. képviselőtársam határozati javaslatát. A mennyiben azonban a külügyi helyzet tárgyamhoz tartozik, megjegyzem csupán azt, hogy én a külpolitikai helyzetnek visszahatását az államok pénzügyi fejlődésére szintén készséggel elismerem, és tudom azt, hogy a külpolitikai helyzet káros pénzügyi visszahatásának kikerülése nem mindig áll a kormánynak, — legyen az bármily akaraterős ós hatalmas — lehetségóben; azonban a külpolitikai viszonyok eme pénzügyi visszahatása idézhet elő megállapodást vagy hanyatlást a pénzügyi fejlődésben, de soha is semmi körülmény közt nem képezhet mentséget a pénzügyi gazdálkodás hibás alapjára nézve. (Tetszés a szélső jobboldalon) Ezt tartottam még szükségesnek megjegyezni azokkal szemben, a kik azon ellenvetéssel akarnák gyengíteni előadandó észrevételeimet, hogy jelenlegi pénzügyi helyzetünk megbirálásánál nem vettem kellőképen számba azon általunk elő nem idézett bonyodalmakat, melyek a folyó évben a külpolitikai viszonyokban előállottak, és a pénzügyi és közgazdasági fejlődóst európaszerte megakadályozták. Birok annyi érzékkel az átalános pénzügyi helyzet iránt, hogy a rente-kölcsön müvelet meghiúsultának okait ne csupán a kormányban keressen ; de van annyi józan gazdasági felfogásom is, hogy költségvetési előirányzatunk megbirálásánál, félre nem vezetve a külpolitikai bonyodalmak által, s ezektől, valamint minden egyéb kültónyezőtől egészen függetlenül, csupán az egyedüli biztos alapból, az ország anyagi ereje higgadt mérlegeléséből induljak ki. Es ezzel áttérek feszólalásom tulajdonkópeni tárgyára. (Halljuk!) Eealis budget, pénzügyi helyzetünk leplezetlen felderítése, államháztartásunk rendezése és a megzavart egyensúly helyreállítása, — az az 1873-ik évi költségvetés® tárgyalása óta, az alkotmányos életünk minden ága felett uralkodó vezéreszme, ez közéletünk irányt adó jelszava: ez a programra, melyet azóta minden kormány első sorban maga elé kitűzött. Az 1873. óta lefolyt három év tevékenységének oroszlán-része ezen állami fenállásunkra nézve, minden egyéb felett álló főfontosságu czél elérésének volt szentelve. Es hol állunk ma — az e czélból kiküldött 2l-es parlamenti bizottság által inaugurált uj tevékenységi irány harmadik, s az e czél elérése végett megtörtént, az ország által, mely ebben a siker biztosítékát tekinté olv odaadó lelkesedéssel és bizalommal üdvözölt párt-egyesülés második évében ? november 20. 1876. \7y\ A tapasztalatok tanúsága szerint a kitűzött czóltól: államháztartásunkban az egyensúly helyreállításától ép oly távol, mint két évvel ezelőtt. Szabad legyen ezen, a pénzügyi bizottság jelentésével ellentétben levő állításomat kissé részletesebben indokolnom. A legszélsőbb határig terjedő megtakarítás állami kiadásaink minden ágában, karöltve közjövedelmeink fokozásával és kormányzati egész rendszerünknek a közadministratió igényeinek és pénzügyi helyzetünknek megfelelő reformjával, ezekben jelölte ki a múltban a pénzügyi és a 2l-es bizottság, sőt maga a t. ház is, az egyedül czélra vezető, gyors és erélyes tevékenység irányát, ezt fogadta el a kormány is a trónbeszédben politikája kiindulási pontjául és végczóljául. Voltak, sőt vannak talán még ma is sokan, kik azt hitték, és hiszik, hogy a jelenlegi közkormányzati rendszer keretén belül eszközlendő megtakarítások, és az állam bevételeinek fokozása elegendő lesz az óhajtott czél elérésére, s nincs szükség e czélból intézményeinknek átalakítására, közkormányzati rendszerünk gyökeresebb megváltoztatására. E két tényezőre a takarékosság és a bevételek fokozására fektette a kormány is tevékenységének fősulyát, mihez a pénzügyi és politikai administratiónak reformja, nem annyira a közigazgatás javítása, mint inkább a fiscalis érdekek kielégítése szempontjából járult. Es én készséggel elismerem t. ház! hogy a megtakarítások és a közjövedelmek fokozása, valamint az administratióban a fiscalis érdekeknek biztosítása szempontjából az utolsó két év alatt igen sok történt. Állami kiadásaink egy része nagy mérvben leszállittatott, — a közadók kezelése, de főleg kivetése és behajtása törvény által szabályoztatok, és szigorittatott, s ezáltal a közadók pontosabb befolyása biztosíttatott; — a politikai közigazgatás érdeke a fiscalis érdeknek alárendeltetett, az adók felemelésében és uj adók feltalálásában nagy leleményességet, azoknak megszavazásában tekintet nélkül az ország anyagi erejére és adókópességóre nagy készséget tanúsítottunk; — s ha összes közkormányzati rendszerünket, melyet a megtakarítások által olcsóbbá tettünk, azáltal egyúttal jobbá és az adózók érdekében is feladatának megfelelővé tettük volna; — ha a bevételek fokozása és az uj adók megszavazása az ország anyagi erejének megfelelő lett volna, és akkor midőn az állam részére nagyobb mérvben igénybe vettük az adó-alapot: egyúttal helyesebb közgazdasági politika követése által gondoskodtunk volna az adóképesség emeléséről, s kissé ápoltuk volna azon forrást, a mely végre is, ha nem ápoltatik. szükségkép kiszárad, — s ha mindezen intézkedések által államháztartásunkban az egyensúly