Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-168

152 16S országos JtUéi november 20 1876 helyreállíttatott, vagy legalább pénzügyi mérlegünk jelentékenyen javult volna: — akkor a követett politika sikere előtt meghajolni kötelességünknek ösmertük volna mi is, daczára annak, hogy annak irányát egy vagy más tekintetben nem helyeseltük, mert e politika által, habár a miénktől eltérő eszközökkel eléretett volna a főczél: pénzügyeink rendezése államháztaitásunknak biztos alapokra fektetése, és ezáltal letétetett volna a további fejlődés lehetőségének alapja. Azonban t. ház! daczára annak, hogy a megtakarítások terén a jelen rendszer keretén belül elmentünk azon határig, a melyen túl az államczélok veszélyeztetése nélkül mennünk nem szabad ; — és ez adatot a pénzügyi bizottság tanácskozásaiból merítem, — daczára annak, hogy ismét a pénzügyi bizottság beösmerése szerint, a jelenlegi adó-teher oly nagy, hogy annak fokozására az idő szerint még csak gondolni sem lehet. — daczára annak, hogy a kormány politikájának eme két legfontosabb segéd-eszközeit: a megtakarítást és az adó-emelést, már is teljesen kimerítette, — a kormány által követelt, a t. ház óriási többsége által feltótlenül helyeselt politika, a helyzet és a tények tanúsága szerint, nem felelt meg e feltételek egyikének sem. A megtakarítások által olcsóbbá tett közadministratiónk rendszere ezáltal még nem javult; még nem felel meg azon igényeknek és feladatoknak, melyeket a polgárok rendezett államokban ettől várni szoktak. A politikai közigazgatásnak immár végrehajtott reformja iránti bizalom tűnik azok kebléből is, kik a közigazgatási bizottságok általunk sohasem helyeselt intézményéhez nem csak az adóbehajtás terén kötöttek nagy reményeket. A bevételek fokozása, az adó felemelése, és az uj adók megszavazása nem lévén arányban az ország anyagi erejével tényezőjévé vált a közelszegényedésnek. Es még csak nem is javult az állam mérlege némely kiadásaink kétségtelen leszállitása daczára; mert a kiadások leszállításából eredő különbözetet, és az uj adók bevételeit ellensúlyozta, sőt meghaladta a kiadások más ágában fokozott szükséglet, és főleg az átalános elszegényedés természetszerű következménye, az indirect adók folytonos és következetes csökkenése. Szabad legyen nekem is a pénzügyi bizottság példáját követve, állításaimat a három utolsó év pénzügyi mérlegéből kivont számokkal igazolnom. 1874. évben tett a költségvetési törvényben előirányzott hiány 33.551,830 frt 5P/

2 kr., az 1874. évi zárszámadások szerint tesz az 1874. évi tényleges deficzit 44.282,983 frt 67 krt. A különbség tehát az előirányzott, és a tényleges deficzit közt. tesz kerekszámban 11 millió forintot. 1875. évben tett a költségvetési törvényben előirányzott hiány 21.724,798 frtot, az 1875. évi zárszámadások -szerint tesz az 1875. év tényleges hiánya 39.718,960 frtot. A különbség tehát az előirányzott, és a tényleges hiány között tesz kerekszámban 18 millió forintot. Az 1876. évre a törvényhozás ismét optimisticus és hibás alapokból ós számításokból indulva ki, a hiányt 15.317,371 forintban irányozta elő. Tett pedig a folyó évi pénztári hiány az első három évnegyedről szóló állampénztári kezelési kimutatások szerint, az év három első negyedére 39 millió forintot, fog pedig tenni az év végével a valóságos hiány, a bevételeknek az uj adók következtében kimutatott szaporodását a múlt évi bevételekhez képest megengedve, s az utolsó évnegyedre számításba véve, valamint megengedve azt, hogy az utolsó évnegyed kisebb kiadásai mellett még 9 millió felesleg fog mutatkozni, tehát szintén meglehetősen vérmes számítás alapján lesz az 1876. évre tényleges deficzit legalább 30 millió forint. E külömbség tehát az előirányzott ós a tényleges deficzit között fog tenni a folyó évben legalább is 15 millió forintot. íme tehát az államháztartás rendezése nagy munkájának szentelt legutóbbi 3 év alatt az előirányzott, és a tényleges deficzit közötti külömbözet 11 és 18 millió forint között váltakozik, mi költségvetési előirányzatunk reálisabbá tótele, és számításaink alapossága mellett nem igen tanúskodik. De lássuk a három utolsó év költségvetési eredményeit a jelenlegi pénzügyi helyzet és a pénzügyi mérleg javulása szempontjából. 1874. évben volt a tényleges hiány kerekszámban 44 millió forint. 1875. volt a hiány ismét a zárszámadások szerint 39 millió forint. 1876. évben lesz a tényleges hiány legalább is 30 millió forint. Az 1876. évi hiány tehát az 1874. évi deficzitnél 14 millió forinttal, az 1875. évi deficzitnél pedig, ez évben már állami bevételeinkben az uj adók is szerepelvén, 9 millió forinttal kevesebb. De a defiezit ezen csökkenéséből még nem következik pénzügyi helyzetünknek, ós a pénzügyi mérlegnek javulása. Nem következik pedig azért: mert a deficzit ezen apadása nem kiadásaink leszállításának, nem is pénzügyeink természetes kedvező fejlődésének a bevételeknek a közgazdasági haladás ós anyagi jólét által előidézett, ós ezzel karöltve járó fokozásának következménye, — a