Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-168

150 168. orsaágos ülés Válsággal, az alkotmány felfüggesztésével ijeszt­getnek némelyek, ha más útra merne térni a nemzet, mint a melyet felülről is helyeselnek. Nem tudom, mi alapja van ez ijesztgetésnek. De a mit tudok, a miről megvagyok győződve : az, hogyha ily jogsérelem bekövetkezik, az nem fog sokáig tartani és a kik leginkább meg fognák bánni azt, azok uraim, nem lennénk mi, nem lenne Magyar­ország. Nem fogadom el a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Bujanovics Sándor: Tiszteli képviselőház! Midőn a folyó 1876. évi állami költségvetés tár­gyalása alkalmával múlt év november havában igénytelen nézeteimet az ország pénzügyi helyzete s a kormány pénzügyi, közgazdasági s általános közkormányzati politikája fölött ezen tisztelt ház­ban előadni bátorkodtam : — kijelentettem azon. az 1874. évi állami zárszámadás és az 1875. évi állami kezelési kimutatásokból merített adatokra alapított egyéni meggyőződésemet, hogy az 1876. évi állami költségvetés bevételi előirányzata több tótelében illusorius, s hogy annálfogva a folyó év tényleges hiánya legalább is 15 millió forinttal meg fogja haladni az 187ő. évre költségvetési­leg előirányzott és számításba vett deficitet; — kifejtettem továbbá azon nézetemet, hogy a kor­mánynak pénzügyi és közgazdasági politikája egy­átalában nem nyújt biztosítékot állami pénzügyeink rendezésére, az ország közgazdasági regeneratió­jára nézve. Vajha csalódtam volna mindkét irányban, el­lenzéki pártállásom daczára nem haboznám, tel­jes készséggel és őszinte örömmel beösmerni csalódásomat ; hisz csalódásom az ország anyagi gyarapodását, közgazdasági viszonyaink javulását jelenlené és az átalános jobblét és haladásbaji vajmi bő kárpótlást nyertem volna politikai ós számiíásbeli tévedéseimért. Azonban tisztelt ház! őszinte sajnálattal kell constatálnom, hogy a lefolyt év minden irányú tapasztalatai, ós a kezelési ki­mutatásokban nyilvánuló pénzügy eredményei, az ország jelenlegi pénzügyi helyzete, az előttünk fekvő 1877. évi állami költségvetés és a kor­mánynak ezen költségvetési előirányzatban lefek­tetett politikája,, azoknak adtak igazat, azoknak számításait igazolták, kik velem együtt a kormány pénzügyi, közgazdasági és közkormányzati politi­kája helyességében és sikerében nem biztak; ezen politikától a kilátásba helyezett és a kitűzött nagy czél: azóta már életbe léptetett pénzügyi és köz­kormáuyzati intézkedésektől államháztartásunk ren­dezését, az egyensúly helyreállítását, vagy legalább az állam pénzügyi mórlege és az ország anyagi helyzete jelentékeny javítását nem várták. És itt legyen szabad mindenekelőtt kijelen­tenem, hogy ma, az 1877. évi állami költségve­november 20. 1876. tés általános tárgyalása alkalmával, egyátaljában nem kívánok reflektálni a kereskedelmi és vám­szövetség megújítása, valamint a bankkórdés meg­oldása körül létrejött megállapodásokra, nem aka­rom a kormánynak ezen megállapodások körül követett eljárását a jelen pillanatban bírálat tár­gyává tenni; lesz módom ós alkalmam ezen kér­désekhez hozzászólani akkor, midőn az ezen meg­állapodásokra vonatkozó törvényjavaslatok tárgya­lása lesz napirenden ; ma azon, elismerem nem könnyű feladatot tűztem magam elé, kizárólag az 1877. évi állami költségvetést, és ezzel kapcso­latban az ország jelen pénzügyi helyzetét, a ke­reskedelmi és vámszövetség valamint bankkérdós­től és egyéb politikai kérdésektől egészen elvon­tam, de nem pénzügyi szempontból tőlem kitelhető­leg elfogulatlan és tárgyilagos bírálat alá venni; — s habár tudom azt, hogy az ezen megállapodások­ban érintett nagyfontosságú kérdéseknek az or­szágra nézve kedvező, vagy kedvezőtlen meg­oldása pénzügyi helyzetünk s közgazdasági viszo­nyaink jövő alakulására nem kicsinylendő lénye­ges befolyással bírnak, hogy tehát pénzügyi jö­vőnk megítélésénél ezen megállapodások közgaz­dasági hatását, mint fejlődésünk vagy hanyatlá­sunk egyik fontos tényezőjét figyelmen kivül hagy­nunk nem szabad; mindazonáltal nem tartva helyes­nek ezen nagyfontosságú kérdéseknek a jelenlegi tárgyalás által idő előtti czéltalan, és a részle­tek ismerete nélkül hiányos vitatását, megkísér­tem megmaradni szorosan a kijelölt szűkebb ke­retben. Megjegyzem csupán azokkal szemben, kik ezen megállapodások hatásától pénzügyi helyze­tünk javulását, közgazdasági viszonyaink felvirág­zását várják, hogy a mennyihen én a kereskedelmi ós vámszövetség megújítása tárgyában létrejött megállapodások részleteit ösmerem : megengedem azt, hogy a fogyasztási adók, jelesül a szesz- és ezukoradó felemelése és a tervezett fináncz-vám ok pillanatra talán bizonyos határig növelni fogják az'állam pénztár bevételeit; de a bevételek eme tisz­tán fiscalis érdek által sugalt pillanatnyi foko­zása csak iparunk és közgazdasági fejlődésünk és adóképességünk rovására történvén, tartok attól: anyagi gyarapodásánk helyett: állandósítani és fo­kozni fogja az ország adó ereje hanyatlását s azért államháztartásunk rendezését ezen ingatag alapra fektetett reménytől várni nem szabad. (Ugy van!) Ezzel kapcsolatban kijelentem egyszersmind, hogy jelen felszólalásomban nem kívánok a kül­politikai helyzettel foglalkozni. A mennyire én a helyzetet ismerem, vagy is, mert a helyzetet foly­ton változó irányzatainál fogva nem ismerem; minthogy ma nem is ismerhetem: nem vagyok azon helyzetben, hogy külügyeink vezetése felett ma akár helyeslő, akár nem helyeslő véle­ményt mondhassak. (Tetszés.) S épen ezért s mert

Next

/
Thumbnails
Contents