Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-167

167. országos Ülés november 18. 1876. 123 és t. barátom Helfy irányában mondott ezen kijelentésével, hanem én köszönettel fogadtam volna még azon kevés felvilágosítást is, melyet adott. Kijelentette, hogy az angol propositiók alapján az osztrák-magyar kormány elfogadta a konferentiát. Igen; de ón ezt már mielőtt a házba jöttem volna, a hírlapokban olvastam ; hát ez bizony oly sovány tudósítás volt, melylyel tudomásunk nem sokat szaporodott. Én most a dolog további menetéről igen természetesen szólni képes nem vagyok; mert az folyamatban van ; nem is akarok, esak ismételve kifejezem azon nézetemet és óhajtásomat: vajha külügyeink vezetésében több határozottság és határozott szilárd alapra fektetett politika nyilvánuljon. Meg vagyok győződve, bármi legyen is a következménye : sokkal üdvösebb lesz az, mint egy habozó határozatlan politikának következménye. De t. ház! bármi legyen is a külügyi hivatal magaviselete, oly nagyfontosságú és nagy horderejű eseményekkel szemben, oly válságos pillanatban, mint a milyenben most Európa van és midőn a fenyegető események bennünket oly közelről oly nagy mérvben érdekelnek: akkor nem csak a külügyi hivatalnak, hanem felfogásom szerint magának a nemzetnek is van kötelessége. És mi, a nemzet képviselői első sorban vagyunk hivatva kifejezést adni a nemzet óhajainak, kívánságainak, a nemzet közvéleményének azon nagy eseményekre nézve, melyek körülöttünk történnek, s a melyek egyik napról a másikra Magyarországot is a legkomolyabb következésü bajokba belevonhatják. En t. ház, egy határozati javaslatot kívánok a t. háznak benyújtani és a t. házat arra kérni, hogy ezen határozati javaslatot fogadja el. Az én czélom ezen határozati javaslattal a kormány iránt sem bizalmi, sem bizalmatlansági szavazat. Az én czélom nem a kormány irányában támadólag fellépni; hanem inkább czélom tájékozás végett, ugy a kormánynyal, mint mindazokkal, kiket illet: tudatni, hogy mi a magyar nemzet közvéleménye azon háborúra, nézve, mely mostanában kitörőben van. Ugy hiszem, hogy az ily tájékozás, hogyha az valóban, ha nem is az egész nemzetnek, de legalább nagy többségének érzelmeit fejezi ki, ha az ország közvéleményét tolmácsolja: hatás nélkül nem maradhat. Tudni fogja a kormány, melyik politika az, amelyben a nemzet lelkesült és áldozatkész támogatására számithat; tudni fogja a kormány, hogyha az egyik politikát követi: akkor számithat az országban minden párt támogatására, akkor nem lesz meghasonlás sem a képviselőház, sem a törvényhozó testület másik házában, hanem egy szívvel egy lélekkel a nagy czél elérésében támogatni fogjuk a kormányt ós támogatni ifogjuk azért, hogy hazánkat megóvhassa azon bajoktól, melyek ily háború esélye Magyarországot fenyegetik. Tájékozásul szolgálhat ez azon köröknek is, melyek hogy léteznek-e? én nem tudom, de igen sokat hallok róluk beszélni, ahol azt mondják, hogy oly eszmék tápláltatnak, melyek a magyar nemzet érzelmeivel egyáltalán nem találkoznak. Ha vannak oly körök: azoknak is tájékozásul fog szolgálhatni, hogy könnyelműen a háborúba rohanni nem fognak. Mert tudni fogják, hogy ha oly háborúba kevernék az országot és az államot, amely a nemzet meggyőződése, érzülete, közvéleménye ellenére van: akkor a puszta, rideg kötelességen túl, a nemzetnek sem lelkesedésére, sem áldozatkészségére nem számíthatnak; ( Ugy van! a szélső baloldalon) ellenben megtudják azt is, hogyha a nemzet érzületéhez képest, a nemzet közvéleményével találkozván, szólítják fel a nemzetet áldozatok hozatalára, hogy igenis a nemzet kész lesz minden áldozatot meghozni, hogy az országnak méltóságát, tekintélyét, jövendője biztonságát kieszközölje. (Helyeslés a szélső bál felől.) Ezek azon szempontok, melyekből kiindulva, határozati javaslatot kívánok a t. háznak benyújtani. Egyáltalában mint mondám, nincs ellenséges szándékom sem a magyar kormány irányában specialiter, sem a külügyi kormány irányában; hanem egyszerűen ugy levén meggyőződve, hogy a magyar nemzet a jelen pillanatban a török birodalom területi épségének fentartását saját állami érdekeinek szempontjából szükségesnek tekinti: ón azt hiszem, hogy ennek kifejezést adni szükséges és kötelesség is; azt hiszem, hogy a magyar nemzetnek kifejezést kell adni most, midőn nem titok, — hisz nyilvánosan tudva van mindenki előtt, a •távírda, a lapok minden nap uj meg uj részleteket hoznak ez ügyről, — most midőn Európa és különösen a török birodalom nagy megtámadással fenyegettetik Oroszország részéről: szükséges kijelentést adni az iránt, hogy Magyarország ezen századon át folytonosan és következetesen gyakorlott orosz támadó politikát nem helyesli, hogy azt magára károsnak, veszélyesnek tekinti ós annálfogva azt határozottan ellenezni fogja. (Helyeslés.) Ezeket azt hiszem, hogyha e házban kinyilatkoztatjuk : nem csupán Magyarország érdekei mellett szólunk, hanem ő Felsége uralkodása alatt levő többi országok és tartományok érdekében is. Az ő érdekük e tekintetben ugyanazonos a mienkkel; csak az a különbség, hogy mi első sorban állunk, ők pedig másod sorban; de hogyha minket ér a veszedelem, akkor rajtuk a sor. Igaz, hogy volt szó itt-ott, hogy hiszen a magyaroknak nagy érdekük van az orosz foglaló politikának gátat vetni, mert ők ennek prédájául eshetnek : az osztrák németeknek más a helyze16*