Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-167

222 167, * rsz ^ses ülés no?ember 18. 1876. elhatározni, a mibe én beleegyezni nem fogok. És igy igen természetes, hogy midőn a memorandum közöltetett a többi udvarokkal, azon kormány ré­széről, a melynek eleitől fogva meghatározott, régi, traditionalis, szilárd elveken alapuló politikája volt, az angol kormány részéről visszautasittatott, visz­szautasitatott azután, — ha jól vagyok értesülve — a franczia és olasz kormányok által is, a midőn természetesen a török kormány által mint hetedik szerződő fél által szintén visszautasittatott volna, "ha a propositio neki is megküldetik. Ez titok nem volt. Ezen memorandum tartalma közölve volt a hírlapok utján; ezen memorandum lényege isme­retes egész Európa előtt. Es én megvallom, nem látom be okát annak : mégis miért nem látta a minister ur jónak ezen memorandum felül hiva­talosan értesíteni bennünket. Egyik pontja ezen memorandumnak azt mondja, hogy osztrák-magyar katonaság szállja meg Boszniát és Herczegovinát, orosz katonaság szállja meg Bolgárországot. Ez mint a török birodalom integritásának megsértése, igen természetesen visszautasittatott azon hatal­masságok által, melyek a török birodalom integri­tását sértetlenül föntartani kívánják. Ez nem sike­rülvén, később Oroszország részéről tétetett, még pedig ugyanazon időben Londonban és Bécsben azon propositio, hogy szállja meg osztrák-magyar katonaság Boszniát és Herczegovinát, orosz kato­naság pedig Bulgáriát, és az európai hatalmak egyesült hajóhadai menjenek be a Bosporusba. Hogy az orosz követ Suvaloff milyen percmtoria elutasító választ kapott Londonban: azt mindnyá­jan tudjuk; hanem hogy ugyanazon időben Bécs­ben Sumarakoff milyen választ kapott, azt a mi­nister ur titokban tartja előttünk, pedig Európa előtt nem titok. Ezen terv sem sikerült akkor, és kezdődtek az alkudozások fegyverszünet végett. Először, midőn a szerbek azt kezdték tapasztalni, hogy háborút játszani nem olyan könnyű dolog: fordultak az" angol kormányhoz, s kérték, hogy járjon közbe fegyverszünet kieszközlése végett. Az angol kor­mány elfogadta a kérelmet, és kieszközölt egy rövid fegyverszünetet. Ámde később a porta, mely fegyverszünetet kötni nem akart, mert nem akarta a szerbeket, kiket felkelőknek és lázadóknak tekintett, hadvise­lőknek elismerni, nem akart tehát velők fegyver­szünetet kötni: beleegyezett abba, hogy az ellen­ségeskedések felfiiggesztessenek. S akkor történt azon lépés, mely sokakat félrevezetett. Angolor­szágban ugyanis, mint mindenkor, ugy ezen kér­désben is az ellenzék a kormánytól eltérő állást foglalván el, az ellenzék vezére országszerte nagy agitatiót kezdett, és ez agitatiónak hathatós táma­szául felhasználta azon híreket, melyek épen akkor érkeztek Bolgárországból az ottan elkövetett ke­gyetlenségeket illetőleg. Azon agitatiók által azok, kik nem ismerik közelebbről az angol nemzetet, s nem ismerik Anglia hagyományos politikáját, félrevezettették magokat, s • azt gondolták, hogy íme Angolországban a közvélemény megváltozott, most már Anglia a török mellett nem tesz sem­mit. Ezen hibába esett a szerb kormány is, és bár a török hajlandó volt az ellenségeskedések megszüntetését tovább is meghosszabbítani, s bár maga a szerb kormány kérte az angolokat, hogy a fegyverszünetet eszközöljék ki: most már nem akarta tovább meghosszabbítani, és az ellenségeskedése­ket újra megkezdette. A ki az angol hagyományos politikát a keleti kérdést illetőleg ismeri: az nem fogott volna felülni azon demonstratióknak, me­lyek egyes meetingekben történtek; az tudni fogta volna azt, hogy ha holnap Grladstone lesz az angol külügyi kormány élén : ő is azon politikát fogja követni, melyet ma lord Derby követ, és melyet követni kell minden angol ministernek: ha a vi­szonyok máskép nem alakulnak, mint ma. Azon­ban, hogy a sz,erb diplomatia, melyről meg kell vallani, hogy nem nagyon régi és gyakorlott, felült ezen tüntetéseknek, azt meg lehet neki bo­csátani ; de hogy a bécsi diplomatia is felült és félre vezettette magát, azt gondolva, hogy Angol­ország külügyi politikája nem biztos és nem hatá­rozott : megbocsáthatatlan hibának tartom. Egyébiránt bármi lett légyen is a mi külügyi hivatalunk politikája, én csak azt óhajtanám, hogy az határozott, hogy az bizonyos elvekből kiinduló szilárd politika legyen, hogy azt ismerje mindenki ós mindenki tudja magát tájékozni az iránt: mi az osztrák-magyar külpolitikája. Mert méltóztas­sanak elhinni: a habozó, a határozatlan politika sokszor sokkal több bajt okoz, mint a határozott politika ós van sok olyan háború, melyet a hatá­rozott politika megakadályozott volna, és mely épen a habozó, a határozatlan politika követ­kezménye. Ha a mi külügyi hivatalunk elejétől fogva határozottan megmondotta volna azt, hogy ő vagy a török birodalom integritása mellett, vagy az oroszországi törekvések előmozdítása mellett akar fegyvert fogni és azt egész erejéből támogatni: bizonyos, hogy vagy egyik vagy másik felől meg­akadályozott volna igen sok oly bonyodalmat, melyekbe határozatlan magaviselete mostanában belerántotta Európát. Én t. ház a mint mondom, a külügyi politi­kának tüzetes bírálásába az adatok hiánya miatt nem bocsátkozhatom; tegnap, —az igaz — a minis­terelnök ur közlött egy adatot és kijelentette itt a házban — nem ugyan azért, mert interpelláltatott, hanem mint-ő mondta, a ház iránti tiszteletből — köszönjük alásan a bókot, melyet irányunkban

Next

/
Thumbnails
Contents