Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-166

166. országos Illés november 17. 187<S. \Qf mellett; de hasonló feltételek mellett, minők mellett addig bírták; Ezen folyamodvány le is küldetett a helytartótanácshoz, ott tárgyaltatott is, de elintézést nem nyert, mielőtt az uj alkotmányos aera beállott. Ennek beálltával a ministerium ezélszerünek vélte, hogy nagyobb bérleti testek nem egyben, hanem majorságokra osztva, adassanak bérbe. Az ágothai puszta is négy majorságra osztva, offert utján szándékoltatott kiadatni. Azonban a ministeriumnak nem sikerült minden egyes majorságra egy külön offertet nyerni, csupán egy majorságra, amely az ágothai pusztának javát képezi: Bombelles gróf ajánlkozott és pedig az első két évre négy forint, a többi évekre hat forint bérlettel és Detrich Zsigmond ugyanazon majorságra öt forint 50 krt ajánlott A többi majorságra külön ajánlat nem érkezett. Mig az egészre három ajánlat tétetett: az előbbi bérlők, tudniillik az Ullraann-esalád a puszta felét holdankint 2 forint 90 kr., javáért pedig 4 forint 10 krral; Deutsch József ós testvérei .az egész pusztáért ajánltak az első évben 32,000 forintot, a következő 3 évre 37, és az utolsó évre 40,000 forintot. Kógl György ur az egész pusztáért, az egész bérlet tartamára holdanként 4 forint 20 krt ajánlott s mert ő volt a legtöbbet igérő: ő kapta meg a bérletet. Több évvel később, folyamodott a bérlet meghosszabbításáért. Ezen folyamodás sokáig, majdnem két évig tárgyal tátott, kihallgattattak a ministerium minden orgánumai, végre '1874-ben márcziusban el lett döntve s Kégl György ur ezen pusztát 18 évre nem negyvenezer forint haszonbér mellett, hanem 47,523 forint haszonbérért megkapta Ezenkívül kötelezte magát negyvenezer forintig a szükséges épületeket saját pénzén felállítani akként, hogy ez összeg neki 18 év alatt 36 rátában kamat nélkül meg fog téríttetni. Több apróbb terhekről nem akarok szólni. Ezek tények és a mint Helfy képviselő ur magát kifejezte: a minister ur ezeket beismerte. Igenis beismerem. E tényállással szemközt felmerül azon kórdós, melyre a múltkor is, most is nagy súlyt fektetett Helfy képviselő ur : volt-e nekem jogom ezen szerződést, ugy a mint létrejött, a verseny kizárásával megkötni? Tekintve, hogy a vallási és tanulmányi alapok és az azokhoz tartozó jószágok fölötti felügyelet, rendelkezés, mikénti kezelés, az 1715-iki LÍXI. és az 1790. XXH1. ma is fenálló törvényezikkek szerint a Felségnek fen tartott felség! jogaihoz tartozik, melyeket ő Felsége 1848. előtt az akkor létezett kormányszékek, most pedig a felelős ministerium utján gyakorolt és gyakorol; — tekintve, hogy sem az 1848: XXIII-ik törvónyezikk, sem bármely előbbi vagy utóbbi törvény nem szabályozza az alapítványi jószágok kezelését, nem szabja meg az időtartamot, melyre ezeket ki lehet adni, nem a feltételeket, melyek mellett azok bérbe adatnak; — tekintve továbbá, hogy az efféle jószágokat a kormányszékek szintén verseny kizárása mellett adták ki s a létezett szerződéseket szintén a verseny kizárásával hosszabbították meg s csak így érthető, hogy például a Splényi-család több mint 40 éven keresztül bírta bérben épen a bárándi pusztát; — tekintve, hogy azon szabályt, mely szerint 18—-19 évig ki lehet adni, épen a helytartótanács dolgozta ki ós fogadta el és a magyar ministeriiun, midőn 1868-ban a felségnek jelentést tett az alapítványi javak mibenlétéről, ezen szabályt is felterjesztette és ő Felsége azt belybenhagyólag tudomásul vette: kétséget nem szenved, hogy a ministeriumnak joga volt ezen szerződóst megkötni és pedig 18 évre ós a verseny kizárásával. A contentiosus kérdés most az lehet, hogy a ministerium az alapítványok hasznára vagy kárára élt-e ezen jogával ? Tekintve az azon időbeli gazdasági s különösen a bérletviszonyokat: meggyőződésem, hogy ón ezen esetben az alapítványok hasznára intézkedtem. Ez egyéni meggyőződés lehet, de ezen meggyőződést adatok és tények támogatják. A mint már volt szerencsém előadni, az a gothai jószág 1867. septemberben adatott bérbe, azon időben, melyről azt lehet mondani, hogy ez mostanáig Magyarországnak közgazdasági tekintetben legfényesebb epochája. Azon évben bő termés, a gabonának igen magas ára, az export rendkívül élénk volt, ugy, hogy a kellő közlekedési eszközök hiányában a kivitel megakadt, a hitelviszonyok rendkívül kedvezők voltak, a vállalkozási kedv nem ismert határt, különösen minden ember bérelni akart, mert mindenki azt gondolta, hogy ez a legrövidebb és legbiztosabb ut vagyonszerzésre és ezen évben nem verseny kizárásával, de offertek utján el tudtak érni a szóban levő jószágért 40,050 frt évenkinti bérösszeget. Már kérdem, azon urak, kikkel Helfy képviselő ur a haszonbérleti ügyre nézve levelezésben áll, kik fölöttem policiát gyakoroltak és engem denunciáltak: (Mozgás a szélső halon.) kérdem, ezen urak, de különösen régibb bérlők, kik legjobban tudták, mit ér ezen jószág, — ós a szomszédok, kik közönségesen jól vannak informálva: miért nem vették ki ezen jószágot? (Mozgás a szélső balon.) Ha ezen urak ezer forinttal többet ajánlottak volna: ők kapták volna meg. De nem ajánlottak többet: mert nem volt kilátásuk, hogy haszonnal többet ígérhetnek és ugy vagyok értesülve, hogy akkor mindenki azt állította, hogy a megkötött bérlet az alapítványokra nézve nagyon kielégítő, a bérlőre nézve pedig olyan, hogy talán veszíthet is; de van chance-a, hogy ki fog jönni; hogy azonban ez brilliáns bérlet volna: azt absolute senkitől sem hallottam. Nézzük az 1874-iki évet, midőn a szerződés 14*